Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. helyzet egészségügyi szempontból is. Sokszor olyan súlyos terheket kell emelniök a fiatal lányoknak, hogy deformálódik a kezük és orvosilag mutatják már ki, hogy ezeknek a dolgozó lányoknak nagyrésze arra az időre, amikor édesanya lehetne, egészségileg olyan súlyosan rongáltan kerül bele a házasságba, hogy egészséges utódokról beszélni nem lehet. Hogy erkölcsi szempontból milyen a helyzet, arra legyen szabad megint egy példát felhoznom: a fodrászipartestület határozatát, amely nem is olyan régen, összecsapta a két ipartestületet, a férfit és a nőit. Ennek következtében ma az a helyzet, hogy a fodrászlányoknak ki kell tanulniok a férfifodrászatot, a férfiipart is; férfiakat kell borotválniuk, férfiak lakására kell dolgozni menniök. Arról felesleges beszélni, hogy ennek milyen erkölcsi következményei lehetnek. Ugyanez a helyzet a kifutólányoknál is, akiket télen este 8—9 órakor küldenek el magános férfiak lakására. Lehetne .még tovább folytatni a panaszokat, de ezt nem teszem. T. Ház! A munkáslakások nrobléniája egyike a legsúlyosabb problémáknak. Budapesten és az ország más ipari vidékén is nincs a munkásságnak megfelelő egészséges és olcsó lakása. Nem hiszem, hogy ne lehetne törvényes erővel kényszeríteni a nagy iparvállalatokat arra, hogy munkásaik lakásáról gondoskodjanak. Egészen lehetetlen helyzet az, hogy a nagy ipari városokban a városoknak maguknak kell gondoskodniuk szűk • költségvetésük keretében arról, hogy ínséglakásokban valahogyan elhelyezzék ezeket a munkásokat. Hogy milyenek ezek a szükséglakások, arról, azt hiszem, t. képviselőtársaim valamennyien beszélhetnének. Legyen szabad, csak úgy odavetve az egyes kérdéseket, a szabadidő problémával foglalkoznom. Mostanában igen sokat beszélnek arról, hogy külföldi mintára Magyarországon is meg kellene teremteni a szabadidőmozgalmat. Én azt mondom azzal a régi római elvvel való vonatkozásban, hogy »panem et circenses«, hogy ha már vallani akarjuk ezt az elvet, akkor tartsuk meg a sorrendet is: először kenyeret adjunk és azután cirkuszt. De az ellen tiltakozom a keresztény szociálpolitika és a keresztény munkásszervezetek nevében, ha itt cirkuszt akarnak adni és ezzel el akarják terelni a figyelmet a kenyérről, a munkás kenyeréről. Örömmel tapasztaltam, hogy az iparügyi minisztériumnak is ugyanez a felfogása. Ha egyszer rá kerül a sor a szabadidő probléma megoldására, akkor azt kérem, hallgassák meg azokat a régi keresztény férfi és női szervezeteinket egyformán, amelyek eddig állami segítség és támogatás nélkül nagyon szép eredményeket produkáltak a szabadidő mozgalom terén. Az egyetlen dolog, amit ezzel kapcsolatban a miniszter úr figyelmébe szeretnék ajánlani, az, hogy ezen a téren egyenesen káros lenne külföldi példákat követni. (Ügy van! a baloldalon.) A munkás éppen eleget van távol a családjától, tehát a célunk az legyen, — mert ez az egyetlen helyes keresztény szociálpolitikai felfogás — hogy adjunk neki szép kertes lakást, ahová munkája után hazamehet és kertjében elbabrálhat, ahol együtt lehet á feleségével és gyermekeivel. Tessék elhinni, ez sokkal jobb időtöltés számára, mint az, ha kirendeljük a férfiakat erre, az asszonyokat arra, a gyermekeket pedig amarra masírozni, (Derültség.) mert így egyenesen szétszedjük azt a családot, amely egyedül lehet alapja a szebb magyar jövendőnek. Terülése 1939 november 16-án, csütötiök-ö" 123 mészetesen szórakozást is adnunk kell, de lehetőleg olyan szórakozást adjunk, amelyben az egész család résztvehet. Annak megint megvan a módja, hogy hogyan lehet a családba bevinni a szórakozást: olcsó rádió és könyvek formájában. Annak is megvan a módja, hogyan lehet úgy adni szórakozást, hogy az egész család együtt mehessen el vasárnap délután azt a szórakozást élvezni, hogy megmaradjon a keresztény család egysége is, annak a keresztény családnak az egysége, amelyet az utóbbi időben úgyis annyira kikezdett mindenféle betegségDivatos jelszavak kedvéért tehát ne bontsuk mi magunk is jószándékkal bár, de káros következményekkel még jobban széjjel ezt az úgyis bomladozóban lévő magyar családot. T. Ház! Ma már minden társadalmi rétegnek megvan a hivatalos érdekképviselete, az úgynevezett kamarája. A munkásságnak mindeddig nincs törvényes érdekképviselete. (Malasits. Géza közbeszól.) Ebben ellentétben vagyok t. képviselőtársammal, mert kell érdekképviselet a munkásságnak is. Ha kell egyszer az ügyvédnek és az orvosnak, sőt, ha a gyáriparosok is érzik, hogy nekik is kell, akkor éppen a legjobban kiszolgáltatott rétegnek, a munkásságnak kell törvényes érdekképviselet. A munkásságnak kell azért, mert szabadszervezetei éppen a legnehezebb időben, a munkanélküliség idején nem bizonyulnak elég* erőseknek ahhoz, hogy a munkásság jogait megvédjék. Nem bizonyulnak azért, mert a nyomor az egyik munkást a má- ' sikkal szemben konkurrenssé teszi. Hiába visz ki egy gyárból az a szabadszervezet száz embert a munkanélküliség idején, mert magasabbra akarja emelni a bért és^mert jobb bánásmódot akar elérni, másik kétszáz jelentkezik helyettük, hogy ők olcsóbban is elmennek dolgozni. Feltétlenül szükséges a törvényes érdekképviselet, amikor a munkásság, mint egyenlő fél ülhet le tárgyalni a munkaadókkal és adhatja elő a maga kívánságait. Feltétlenül szükséges továbbá ennek a munkáskamarának a keretében a munkaközvetítés kérdésének megoldása. Ugyanis ahogyan ma történik a munkaközvetítés, ez nemcsak hogy ideálisnak nem mondható, de egyáltalán munkaköz ve ti; tésnek sem mondható. A munkaközvetítés mai formája és intézménye a munkaközvetítés paródiája. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a munkásság minél előbb megkapja a maga törvényes érdekképviseletét. Szociáldemokrata képviselőtársaimmal e kérdésben ellentétes felfogásban vagyunk. Ez természetes, mert hiszen ők attól félnek, hogy a törvényes munkáskamara megszünteti az ő bizonyos tekintetben monopolisztikus helyzetüket. En pedig természetesen azért is akarom a munkáskamarát, hogy megszűnjék ez a monopólium. (Meskó Zoltán: Helyes, helyes!) A.zért aka

: rom, — és itt szeretném felhívni az iparügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy ezt minél sürgősebben kell megteremteni, — mert nem szeretném megérni azt, hogy egy esetleges politikai változás jöttén azt mondhassák a szociáldemokrata szakszervezetek: mi ügyesen átlaviroztuk a nehéz időket, megtartottuk kereteinket és most azokat újra felduzzasztjuk emberekkel. (Meskó Zoltán: Ott leszünk mi is!) Szükséges, hogy ne csak ezen az oldalon,, de minden oldalon megszűnjék az a versenyfutás, amely ma a munkástömegekért folyik, mert ez a gazdasági életnek is feltétlenül kárára van. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ter16*