Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. helyzet egészségügyi szempontból is. Sokszor olyan súlyos terheket kell emelniök a fiatal lányoknak, hogy deformálódik a kezük és or­vosilag mutatják már ki, hogy ezeknek a dol­gozó lányoknak nagyrésze arra az időre, ami­kor édesanya lehetne, egészségileg olyan súlyo­san rongáltan kerül bele a házasságba, hogy egészséges utódokról beszélni nem lehet. Hogy erkölcsi szempontból milyen a hely­zet, arra legyen szabad megint egy példát fel­hoznom: a fodrászipartestület határozatát, amely nem is olyan régen, összecsapta a két ipartestületet, a férfit és a nőit. Ennek követ­keztében ma az a helyzet, hogy a fodrászlá­nyoknak ki kell tanulniok a férfifodrászatot, a férfiipart is; férfiakat kell borotválniuk, férfiak lakására kell dolgozni menniök. Arról felesleges beszélni, hogy ennek milyen erkölcsi következményei lehetnek. Ugyanez a helyzet a kifutólányoknál is, akiket télen este 8—9 óra­kor küldenek el magános férfiak lakására. Le­hetne .még tovább folytatni a panaszokat, de ezt nem teszem. T. Ház! A munkáslakások nrobléniája egyike a legsúlyosabb problémáknak. Budapes­ten és az ország más ipari vidékén is nincs a munkásságnak megfelelő egészséges és olcsó lakása. Nem hiszem, hogy ne lehetne törvé­nyes erővel kényszeríteni a nagy iparvállala­tokat arra, hogy munkásaik lakásáról gondos­kodjanak. Egészen lehetetlen helyzet az, hogy a nagy ipari városokban a városoknak maguk­nak kell gondoskodniuk szűk • költségvetésük keretében arról, hogy ínséglakásokban valaho­gyan elhelyezzék ezeket a munkásokat. Hogy milyenek ezek a szükséglakások, arról, azt hi­szem, t. képviselőtársaim valamennyien beszél­hetnének. Legyen szabad, csak úgy odavetve az egyes kérdéseket, a szabadidő problémával foglalkoz­nom. Mostanában igen sokat beszélnek arról, hogy külföldi mintára Magyarországon is meg kellene teremteni a szabadidőmozgalmat. Én azt mondom azzal a régi római elvvel való vo­natkozásban, hogy »panem et circenses«, hogy ha már vallani akarjuk ezt az elvet, akkor tart­suk meg a sorrendet is: először kenyeret ad­junk és azután cirkuszt. De az ellen tiltakozom a keresztény szociálpolitika és a keresztény munkásszervezetek nevében, ha itt cirkuszt akarnak adni és ezzel el akarják terelni a fi­gyelmet a kenyérről, a munkás kenyeréről. Örömmel tapasztaltam, hogy az iparügyi mi­nisztériumnak is ugyanez a felfogása. Ha egy­szer rá kerül a sor a szabadidő probléma megol­dására, akkor azt kérem, hallgassák meg azokat a régi keresztény férfi és női szervezeteinket egyformán, amelyek eddig állami segítség és támogatás nélkül nagyon szép eredményeket produkáltak a szabadidő mozgalom terén. Az egyetlen dolog, amit ezzel kapcsolatban a mi­niszter úr figyelmébe szeretnék ajánlani, az, hogy ezen a téren egyenesen káros lenne kül­földi példákat követni. (Ügy van! a baloldalon.) A munkás éppen eleget van távol a családjától, tehát a célunk az legyen, — mert ez az egyetlen helyes keresztény szociálpolitikai felfogás — hogy adjunk neki szép kertes lakást, ahová munkája után hazamehet és kertjében elbabrál­hat, ahol együtt lehet á feleségével és gyerme­keivel. Tessék elhinni, ez sokkal jobb időtöltés számára, mint az, ha kirendeljük a férfiakat erre, az asszonyokat arra, a gyermekeket pedig amarra masírozni, (Derültség.) mert így egye­nesen szétszedjük azt a családot, amely egyedül lehet alapja a szebb magyar jövendőnek. Ter­ülése 1939 november 16-án, csütötiök-ö" 123 mészetesen szórakozást is adnunk kell, de lehe­tőleg olyan szórakozást adjunk, amelyben az egész család résztvehet. Annak megint megvan a módja, hogy hogyan lehet a családba bevinni a szórakozást: olcsó rádió és könyvek formájá­ban. Annak is megvan a módja, hogyan lehet úgy adni szórakozást, hogy az egész család együtt mehessen el vasárnap délután azt a szó­rakozást élvezni, hogy megmaradjon a keresz­tény család egysége is, annak a keresztény csa­ládnak az egysége, amelyet az utóbbi időben úgyis annyira kikezdett mindenféle betegség­Divatos jelszavak kedvéért tehát ne bontsuk mi magunk is jószándékkal bár, de káros következ­ményekkel még jobban széjjel ezt az úgyis bom­ladozóban lévő magyar családot. T. Ház! Ma már minden társadalmi réteg­nek megvan a hivatalos érdekképviselete, az úgynevezett kamarája. A munkásságnak mind­eddig nincs törvényes érdekképviselete. (Malasits. Géza közbeszól.) Ebben ellentétben vagyok t. képviselőtársammal, mert kell érdekképviselet a munkásságnak is. Ha kell egyszer az ügyvéd­nek és az orvosnak, sőt, ha a gyáriparosok is ér­zik, hogy nekik is kell, akkor éppen a legjob­ban kiszolgáltatott rétegnek, a munkásságnak kell törvényes érdekképviselet. A munkásság­nak kell azért, mert szabadszervezetei éppen a legnehezebb időben, a munkanélküliség idején nem bizonyulnak elég* erőseknek ahhoz, hogy a munkásság jogait megvédjék. Nem bizonyulnak azért, mert a nyomor az egyik munkást a má- ' sikkal szemben konkurrenssé teszi. Hiába visz ki egy gyárból az a szabadszervezet száz em­bert a munkanélküliség idején, mert maga­sabbra akarja emelni a bért és^mert jobb bánás­módot akar elérni, másik kétszáz jelentkezik helyettük, hogy ők olcsóbban is elmennek dol­gozni. Feltétlenül szükséges a törvényes érdek­képviselet, amikor a munkásság, mint egyenlő fél ülhet le tárgyalni a munkaadókkal és ad­hatja elő a maga kívánságait. Feltétlenül szükséges továbbá ennek a munkáskamarának a keretében a munkaközvetítés kérdésének megoldása. Ugyanis ahogyan ma történik a munkaközvetítés, ez nemcsak hogy ideálisnak nem mondható, de egyáltalán munkaköz ve ti; tésnek sem mondható. A munkaközvetítés mai formája és intézménye a munkaközvetítés pa­ródiája. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a munkásság minél előbb megkapja a maga tör­vényes érdekképviseletét. Szociáldemokrata képviselőtársaimmal e kérdésben ellentétes felfogásban vagyunk. Ez természetes, mert hi­szen ők attól félnek, hogy a törvényes mun­káskamara megszünteti az ő bizonyos tekin­tetben monopolisztikus helyzetüket. En pedig természetesen azért is akarom a munkáska­marát, hogy megszűnjék ez a monopólium. (Meskó Zoltán: Helyes, helyes!) A.zért aka : rom, — és itt szeretném felhívni az iparügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy ezt minél sürgősebben kell megteremteni, — mert nem szeretném megérni azt, hogy egy esetleges po­litikai változás jöttén azt mondhassák a szo­ciáldemokrata szakszervezetek: mi ügyesen átlaviroztuk a nehéz időket, megtartottuk ke­reteinket és most azokat újra felduzzasztjuk emberekkel. (Meskó Zoltán: Ott leszünk mi is!) Szükséges, hogy ne csak ezen az oldalon,, de minden oldalon megszűnjék az a versenyfu­tás, amely ma a munkástömegekért folyik, mert ez a gazdasági életnek is feltétlenül ká­rára van. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Ter­16*

Next

/
Oldalképek
Tartalom