Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

124 Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. mészetes, hogy amikor majd arra kerül a sor, hogy a munkáskamarai törvényjavaslat idekerül, akkor ezeket az aggályokat, amelyeket képviselőtársam hangoztatott itt, feltétlenül mi is hangoztatjuk, hogy tudniillik ne legyen az egy hivatalnoki kamara, hanem ott azok jussanak szerephez, akik munkásokból lettek és a maguk erejéből már a keresztény szervezetekben megmutatták azt, hogy önzetlenül tudnak dolgozni a munkásságért és értenek is hozzá. Én nagyon becsülöm a jogászokat, de nem vagyok hajlandó elismerni, hogy ilyen szakkérdésekben és ennyi szívet és hozzáértést kívánó kérdésekben is a jogászok tudnának megfelelőképpen eljárni. (Hokky Károly közbeszól.) Azok mindent tudnak, de sokszor csak azért, mert nem tudnak semmit, tehát mindenbe beletanulhatnak. Itt azonban ezt nem engedjük majd mert— azt hiszem — nagyon sokan vagyunk, akik akkor majd ki fogunk állni é

s követelni fogjuk azt, hogy ez a munkáskamara igazán munkáskamara legyen, olyan, amely nem egy új intézmény, amely nem önmagáért van. (Oláh György: Öreg zsidóknak!) S hogy ez ilyen lesz, arra biztosíték nekem az iparügyi miniszter úr személye, akit eddig úgy ismertem, mint az életnek és nem a betűknek az emberét, biztosíték az iparügyi minisztérium egész tisztviselői kara, mert Örömmel látom, hogy ezt a fiatal minisztériumot még nem fertőzte meg a bürokrácia soksok kártékony bacillusa; (Derültség.) kérem, hogy ne is engedjék magukat megfertőzni soha, hanem iparkodjanak olyan új stílust h'ozni, amelyben a bürokrácia és a bürokraták nem öncél, és nem öncélií emberek, de amely ezt az új fiatal keresztény szellemet jelenti, amelyben a tisztviselők érzik, hogy ők vannak az országért és nem az ország őértük. Ennek biztosítékát látom az iparügyi mi; niszter úrban és a minisztérium tisztviselői karában. Éppen ezért a tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés és éljenzés a jobboldalon, a középen és a balközépen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Müller Antal! Elnök: Müller Antal képviselő urat illeti a szó. Müller Antal: T. Ház! Az előttem szólott képviselőtársain beszédéből annak a keresztény tömegek érdekeiért küzdő és aggódó honatyának szava csendül ki, aki már egészen fiatal ember korában a keresztényszocialista munkásságért dolgozott és küzdött. Ö most itt a parlament színe előtt is azokért a szociális igazságokért küzd, amelyeket én is száz. százalékig aláírok. Amikor ő az iparügyi minisztérium költségvetésével kapcsolatban erősebb szociális intézkedéseket kér, akkor azt hiszem, a miniszter úrtól kezdve minden törvényhozó, de a minisztérium minden tisztviselője is teljesen egyetért vele ebben. De egyetértek vele abban is, amivel beszédét kezdte, hogy tudniillik megdöbbenéssel látja, hogy Magyarországon a politika arénájában, sajnos, csak akkor van érdeklődés, ha a lapok azt írják, hogy ebben és ebben a személyi kérdésben interpelláció hangzik el, vagy pedig előre beharangoznak ilyen és ilyen személyi ügyeket, ellenben éppen olyankor, amikor olyan dolgot tárgyalunk, amelynek érdekelnie kellene nemcsak a honatyákat, hanem magát a polgárságot is, amikor itt az állani költségvetését és különösen egy ilyen fontos minisztériumnak, mint az iparügyi minisztériumnak költségvetését tárgyaljuk, amikor a gazdasági élet egy évre szóló előirányzatáról tárgyalunk, akkor nincs érdeklődés, holott nem üres karzatok és nem üres padok előtt, hanem mégis csak nagyobb érdeklődés mellett kellene ennek lefolynia. (Úgy van! Ügy van! — Meskó Zoltán: Nem a karzatoknak beszélünk!) Én nem is azt sérelmezem, hogy a karzat üres, hanem azt, hogy amikor személyi kérdésről van szó, akkor minden képviselőtársamat megostromolják jegyekért és már a II. emelet is szűknek bizonyul, (Meskó Zoltán: A publikum Ízlése rossz! — Közi Horváth József: De azoké a képviselőké is, akik olyankor itt vannak, ilyenkor pedig nem!) azért, mert valahogyan tévesen viszik a köztudatba az egyes kérdések jelentőségét és az érdekli az embereket, ami közszempontból bizony igazán érdektelen. (Közi Horváth József (a szélsőbaloldal felé): Tegnap az az egész rész tele volt, ma egy sincs itt! — Meskó Zoltán: Én itt vagyok! — Közi Horváth József: Csak egy van itt! Tisztelet a kivételnek, amely tényleg kivétel! — Elnök csenget.) T. Ház! Laky Dezső képviselőtársam a mai ülésen elhangzott igazán szép beszédében előadta, hogy milyen rendkívül nagy gondot kelt fordítani iparpolitikánkra, amelynek ma fokozottan fontos szerepe van. A miniszteri jelentés is azt mondja, hogy először is mindenekelőtt a nyersanyagellátás a minisztérium fel; adata, hogy fennakadás ne történjék az ipari munkák kivitelezésénél. Talán azok, akik a gyakorlati életben élnek, tudják a legjobban igazolni, hogy mennyire aggódnak az emberek éppen azért, hogy itt bizonyos cikkek -— nyersanyag, félkészáru — majd kifogynak és akkor tétlenségre lesznek kárhoztatva az iparoskezek. Pedig erre vigyázni kell és meggyőződésem, hogy az iparügyi miniszter úrnak gondja lesz arra, hogy bármilyen hosszú ideig áll fenn a nemzetközi bizonytalanság, a magyar ipari ténykedésnek mindig annyi nyersanyag álljon rendelkezésére, hogy napi munkáját folytathassa. A másik kérdés a visszacsatolt területek ipari problémáinak megoldása, ami szintén fontos kérdés, mert látjuk, hogy még mindig egészen elkülönítve vannak a visszacsatolt területeken élő ipartestületek, egészen más formában dolgoznak, tehát osztozom a miniszter úr véleményében, hogy a visszacsatolt területek ipari problémáit minél előbb meg kell oldani. Azt mondja a jelentés, hogy elsősorban a védelemre szoruló munkásság és a kisipar felkarolása lesz a miniszter úr feladata. Ennél szebb szociális feladatot el sem tudok képzelni az iparügyi miniszter úr számára, mert a kicsinyek, az eddig kevésbbé protezsáltak kerülnek abba a helyzetbe, hogy a minisztérium gondoskodását élvezzék. Azonkívül a magyar ifjak különleges szakképzettsége megszerzésének támogatását helyezte a miniszter úr kilátásba. Ezek mind olyan kérdések, amelyeknek megoldására szükség van. Rátérve a tárca költségvetésére, azt látjuk, hogy ipari célokra jelentékeny összeg^ 9-1 millió pengő van előirányozva és ebből iparfejlesztésre majdnem 5 millió pengő. Jelentékeny összeg ez, különösen akkor, ha az iparfejlesztésre szánt összeget iígy osztanák meg,