Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-52
illése 1939 november 16-án, csütörtökön. 122 Az országgyűlés képviselőházának 52. nélkül átvezethesse más iparágak területeire. Ugyancsak a hadiiparral kapcsolatos az a kérésem, is, hogy az iparügyi kormányzat nézzen bele egy kicsit a hadiipar veszteség- és nyereségszámlájába. Ne történhessék meg az, hogy amikor a nemzet egyeteme óriási áldozatokat hoz azért, hogy a honvédelmet korszerűen felszerelhessük, akkor egyesek a hadiipar révén túlságos jövedelmekre tehessenek szert. T. Ház! Az idő rövidsége miatt áttérek az ipar szociálpolitikai részére. Azt mondta a pénzügyminiszter úr expozéjában, hogy a jó gazdaságpolitika a legjobb szociálpolitika. Ez az axióma teljesen igaz, de meg is lehet fordítani, anélkül, hogy az igazságát érintenők. Mondhatjuk azt is, hogy jó gazdaságpolitika nem lehetséges jó szociálpolitika nélkül. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) Mondhatjuk azért, mert én, és azt hiszem, valamennyien, amikor gazdaságpolitikáról beszélünk, ezt a gazdaságpolitikát nem a szó kapitalisztikus értelmében gondoljuk, hanem mindig nemzeti gazdaságpolitikára gondolunk, ez pedig magában foglalja azt, hogy a gazdasági élet célja nem egyedül és nem elsősorban a termelés és különösen nem a profit, a haszon, hanem a nemzet szükségleteinek ellátása, az emberről, a nemzeti közösségben élő emberekről való gondoskodás. Ez a szociálpolitikai elgondolás, a keresztény szociálpolitika a gazdasági életben a haszon elé teszi az embert, mint célt és a gép és az ember annyit emlegetett versenyében azt hangoztatja, hogy a gép rendeltetése nem az, ' hogy a munkás versenytársa legyen, hanem az, hogy elősegítse, fokozza a termelést, de elsősorban az, hogy azoknak az embermillióknak életét és megélhetését, akik a géppel dolgoznak, szebbé, kellemesebbé, könynyebbé tegye. T. Ház! El kell ismernünk — hiszen a tények mutatják — azt, hogy Magyarországon évtizedeken keresztül nem történt szociálpolitikai téren annyi, mint amennyi az utóbbi néhány esztendő alatt. (Úgy van! Ügy van!) Hogy mégsem vagyunk megelégedve az eredményekkel, annak az az oka. hogy évtizedek mulasztását kell pótolnunk. (Ügy van! Úgy van! — Egy hang jobbfelől: Négyszáz esztendőét!) Ha a háborúelőtti évtizedekben, boldogabb időkben annyit tettek volna egy-egy esztendő alatt szociálpolitikai alkotások terén, mint amennyi ma történik egy esztendő alatt. akkor merem mondani, hogy Magyarország ezen a téren mintaállam lenne, (Igaz! Ügy van! a jobb és a baloldalon.) Szociális törvényhozásunk nagyon szépen halad előre, nem mondhatom azonban ugyanezt a szociális törvények végrehajtásáról, mert ezen a téren még igen nagy hiányok vannak. Ezen én nem is csodálkozom, ha azt látom, hogy az iparügyi minisztérium XIII. ügyosztálya, azt hiszem, mindössze hét emberből áll. Ha nézem azt, hogy ennek az ügyosztálynak micsoda nagy feladatai vannak a törvényelőkészítés, az ellenőrzés és irányítás terén, akkor feltétlenül azt kell mondanom, hogy ha ezek az urak mindazt a jóakaratukat, amely megvan és mindazt a tudásukat, amelyet tapasztalunk, megháromszoroznák, még akkor sem tudnák kellőképpen ellátni mindazokat a feladatokat, amelyeket el kellene látniok. Ugyanez a helyzet az ipar felügy élők terén is. Azt hiszem — legalább a trianoni CsonkaMagyarországon így volt — 43 iparfelügyelő működik az egész országban és ezeknek sincsent meg a kellő hatáskörük. Ennek a 43 iparfelügyelőnek kellene ellenőrizni több mint négyezer gyártelepet, több mint 165.000 kisipari műhelyt. Tessék elképzelni, mit tud ez a 43 ember ilyen óriási munkafeladattal szemben produkálni. Amikor tehát én arról beszélek, hogy át kell szervezni egész munkásvédelmi, szociálpolitikai apparátusunkat, egyáltalán nem cl / L cLrLcL" rom mondani, hogy azok. akik ma dolgoznak ebben, nem dolgoznak sokat. Sőt azt mondom, hogy túlsókat dolgoznak és mégsem tudják ellátni feladatukat, mert fizikailag lehetetlenség ellátni. Feltétlenül ki kell tehát építeni a törvényhozással párhuzamosan äz egész munkásvédelmi apparátust is. ÍAz elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Hiszem, hogy akkor meg fognak szűnni mindazok a panaszok, amelyeknek bizony ma se szeri, se száma a munkabérmegállapítás körül, az ellenőrző bizottságok működése körül stb., amelyekről nem lehet beszélni az idő rövidsége miatt, de hiszen az iparügyi minisztérium illetékes osztálya ezeket a panaszokat úgyis ismeri. Külön tartanám szükségesnek az iparügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani a magyar keresztény munkásnők nagyon súlyos anyagi és erkölcsi helyzetét. (Ügy van! a közéven.) A múltban erről a kérdésről édes-keveset beszéltek, már pedig úgy látom, hogy ez a kérdés sokkal súlyosabb, mint a férfi munkások problémája. Ha a statisztikát nézzük, akkor azt látjuk, hogy nagyon sok tízezer kereszténv magyar dolgozó nőről és lányról van itt szó. Ezeknek helyzete nemcsak az ő egyéni kérdésük és problémájuk, hanem az egész magyarság, az egész magyar jövendő kérdése és problémája. Ezeknek a dolgozó nőknek nagyrésze édesanya. aki nemcsak azt a feladatot kénytelen ellátni, amely ott a munkahelyen vár rá. hanem el kell látnia a családgondozást és családnevelést is. Ezeknek a lányoknak dövője a magyarság jövője is, mert hiszen édesanyák lesznek belőlük. Ha nézzük a helyzetüket a munkahelyen, azt látjuk, hogy sem egészségügyi szempontból, sem bér szempontjából, sem erkölcsi védettség szempontjából nem kapják meg azt, amit nemzeti szempontból is feltétlenül meg kellene kapniok. Nem tudom itt részletesen előhozni panaszaikat, majd leszek bátor az iparügyi miniszter úr jóindulatába ajánlani a legnagyobb ilyen keresztény szervezetünk, a Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Országos Szövetségének ezirányú memorandumát. Tudom, bizonyos vagyok benne, hogy a miniszter úr ezt a legnagyobb Jóindulattal fogja kezelni. Csak egy egészen kicsike példát, mintegy a cseppben a tengert megmutatva akarok felhozni arra, hogy például anyagilag milyen a helyzetük. Itt van egy kiragadott példa a sok száz és ezer közül. A Brust Dezső ás Gáborféle, Budapest. Báthory-utca 22 % t szám alatti dobozcyárban heti 48 órai munkáért 8—9 pengő fizetést kapnak a kereszténv munikáslányok. Tlven példát százat lehetne felhozni. (Malasits Géasa: Hogyne, még rosszabbakat is!) Sőt lehetne felhozni példákat arra. hogv hetven órai munkáéH kapnak ugyanennyit, (Malasits Géza: Hat és fél pengőt!) Egészért szörnyűséges a helyzetük anyagi szempontból. De ugyanilyen nehéz és súlyos a