Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. ÍA talos megállapítása szerint ez a gyakorlatban egyáltalán nem vált be, ekként tehát nem ki­elégítő. Szinte hihetetlen, hogy az Oti.-nak .mult évi kereken 20 millió pengős járulékösz­szegében alig 5000 pengő ilyen önkéntes ipari biztosításból befolyó járulék szerepel, vagyis egynegyed ezreléke az Oti. összes járulékai­nak. Ez tehát legfényesebb bizonyítéka annak, hogy ez az intézmény, ez az önkéntes biztosí­tási forma egészen lehetetlen. Bár ez a kérdés a belügyi tárca hatáskörébe tartozik, köteles­ségünk erre az iparügyi miniszter úr figyel­mét felhívni és 'felkérni arra, hogy a szociális reformok során e kérdés kedvező elintézését kívánja. (Helyeslés a középen.) Annak sincsen talán akadálya, hogy ilyen intézmény az ipari •és bányászati családpénztárak mintájára az iparügyi tárca keretében szerveztessék meg. A körülbelül 220.000 önálló iparost magá­ban foglaló körülbelül 250 ipartestületet kép­viselő Ipartestületek Országos i^ozponija uvuk óta sürgeti a belügyminisztériumban ennek a .kötelező biztosításnak intézményes szabályozá­sát, eddigelé azonban csaknem kitérő választ kapott és talán csak a legutóbbi hónapokban kapta azt az ígéretet, hogy a belügyminiszté­rium az ilyen intézmény felállításához szüksé­ges előkészítési munkálatokat megteszi. A kor­mányzat a közigazgatási hatóságoknak külön­böző jelentéseiből és a magyar gazdaságkutató intézetnek megállapításaiból tudja, hogy a kis­iparosok átlagos adóalapja kisebb, mint amit .a kézművesipari munkások átlagos bére tesz -ki. Ekként tárgyilagosan megállapítható, hogy az iparosok rászorulnak legalább olyan törvé­nyes szociális támogatásra, mint amilyenben .az ipari alkalmazottak és a mezőgazdasági munkások részesülnek. Feltűnő, hogy vala­mennyi szomszéd országban ez a kötelező biz­tosítás már be van vezetve különböző módon, tehát ott, ahol az iparosítás fontosságát a kor­mányzat elismeri, szükséges, hogy az iparosok kötelező biztosításáról gondoskodjék, hogy akkor, ha tényleg kiesik az a szerszám az ipa­ros kezéből, nyugodt legyen abban a tekintet­ben, hogy öregségére maga és özvegye ellátás­ban részesülnek. Einök: A képviselő úr beszédideje letelt, méltóztassék befejezni. Pajor Miklós: A közös magyar sors vise­lése és a mindnyájunkra kötelező nemzeti fe­gyelem sokszor tartózkodásra kötelez és azért Jsérem, engedje meg a t. Ház és az igen t. mi­niszter úr, hogy a visszacsatolt terület további kívánságait, kérelmeit és panaszait a minisz­ter úrnak a visszacsatolt területre beísrért lato­lgatása alkalmával mondhassuk ei. > (Helyeslés és éljenzés.) Boldog leszek, ha a visszacsatolt, terület ipari vonatkozású kérdéseinek őszinte feltárásával az ottani gazdasági és szociális problémák helyes megoldását és ezzel a ked­vező politikai hangulat kimólyítését elősegí­tettem. A költségvetés iparügyi részét elfogadom. (Élénk éljenzés és tavs a jobboldalon, a közéven és a baloldalon. A szónokot sokan üdvözlik.); Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Porubszky Géza jegyző: Közi Horváth Jó­zsef! Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Amikor ma beléptem ide a' terembe, önkéntelenül is eszem­bejutott a tegnapi éjszakai viharos ülés. ami­kor telt padsorok előtt tettek szóvá olyan kér­KlSPVISELŐHÁZT KAPLÓ ITI. ése 1939 november 16-án, csütörtökön. 121 déseket, amelyek a mai időkben éppen nem. alkalmasak a politikai békére, míg most ami­kor bejöttem, láttam az üres nadsorokat és az üres karzatokat. Elfogott a szomorúság, mert eszembe jutott egy nagy magyarnak a mon­dása, hogy a magyar politikát és a politikuso­kat elsősorban a politikai botrányok érdeklik és nem a komoly alkotómunka. (Ügy van! Ügy van!) Már pedig, t. Ház. ha valamikor szük­ség volt arra, hogy a politikusok ne botrányok keresésében — nem akarom azt mondani: fel­idézésében — éljék ki a maguk működését, ha­nem komoly alkotó munkában, akkor elsősor­ban ma van itt ennek az ideje, amikor a kép­viselőknek a részletkérdésekhez kell hozzá­nyúlniok, ^amikor bogozni és keresni kell a költségvetés egyes tételeit és amikor kinek­kinek a maga propozícióját elő kell hoznia avégből, hogyan lehetne a hétköznapi magyar alkotómunkának az ütemét meggyorsítani és eredményesebbé tenni. >• • Laky Dezső képviselőtársam helyesen állapí­totta meg, hogy Magyarország nem kifejezet­ten agrárország, mint azt igen sokszor beállít­ják. Az iparra éppen olyan szüksége van en­nek az országnak, mint a mezőgazdaságra, mert hiszen Magyarország népességének el­látásáról csak akkor lehet gondoskodni, Jia itt nem folyik iparellenes politika, hanem kifeje­zetten iparpártolás folyik. Miért? Azért, mert ezt a túlnépesedett országot másképpen nem lehet kellően ellátni, nem lehet kellő szociális nívón tartani, de szükség van rá pénzügypo­litikai szempontból is. A statisztika könnyen megmutatja, hogy az 1933—1938. években me­zőgazdaságunk a kötöttdevizájú országokba 252 millió, iparunk 95 millió, a félig kötöttdevizájú országokba a mezőgazdaság 38 millió, az ipar 33 millió, a szabaddevizájú országokba pedig a mezőgazdaság 15, míg az ipar 75 millió ér­tékben exportált. Ebből az összehasonlításból könnyű rájönni arra, hogy a nemesdevizájú országokba sokkal nagyobb mennyiségben exportál az ipar, ma pedig feltétlenül szüksé­ges az, hogy Magyarország nemesdevizához jusson. De szükség van az ipar felkarolására hon­védelmi szempontokból is. Egy ország, amely egyoldalú termelésből él, támadás vagy véde­kezés esetén csak igen rövid ideig tudja meg­állni helyét, mert ki van szolgáltatva a kör­nyező országoknak. A megnagyobbodott or­szágban, hála Istennek, megnagyobbodott nyersanyagkinccsel rendelkezünk, feltétlenül szükséges azonban, hogy az iparügyi kormány­zat igen nagy súlyt vessen arra, hogy ez a nyersanyagkincs-kutatás még több dotációban részesüljön. Különösen vigyázni kell arra, hogy minél kevesebb nyersanyagot vigyünk ki úgy, hogy azután azt vissza kelljen hozni és drágán kelljen megfizetni, mint kész ipar­cikket. A magyar iparnak az a nagy foglalkozta­tottsága, amelyet ma tapasztalunk, elsősorban a hadiipar foglalkoztatottságára vezethető vissza. De már most, amikor alig van munka­nélküli, előre gondolnunk kell arra, hogy a hadiiparnak ez a foglalkoztatottsága a dolog természetéből kifolyólag nem maradhat meg sokáig, márcsak azért . sem, mert bizonyos nyersanyagok terén hiányok fognak kelet­kezni. Ezért az iparügyi kormányzatnak már jóelőre kell gondoskodnia arról, hogy a hadi­iparban foglalkoztatott munkástömegeket, ha eljön a dekonjunktúra, valamiképpen zökkenő 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom