Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

2 Az országgyűlés képviselőházának 51. vénytelenségének megállapítására irányuló panasz tárgyában folyó évi október hó 14. napján tartott ülésében a panaszt érdemi tárgyalás nélkül hozott yégzésével visszautasította. A Ház a bejelentést tudomásul veszi, Oláh György képviselő urat pedig végleg igazolt képviselőnek jelentem ki. Napirend szerint következik a belügyi tárca költségvetésének tárgyalása. Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Ház tudomására hozom, hogy e tárcához az egyes pártok a következő vezérszónokokat jelentették be: a Magyar Élet Pártja Bencs Zoltán, Huszovszky Lajos és Szeder János képviselő urakat, a felvidéki képviselők csoportja Holota János képviselő urat, a 1 üggetlen Kisgazda Párt Vásáry István képviselő urat, a Nyilaskeresztes Front Matolcsy Tamás képviselő urat, az Egyesült Keresztény Párt Huszár Mihály képviselő urat és végül a Szociáldemokrata Párt Peyer Károly képviselő urat. Az előadó úr felszólalása után az egyes pártok nagyságának megfelelő sorrendben fogják a jegyző urak a most bejelentett vezérszónokokat a házszabályok rendelkezése értelmében szólásra felhívni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. GergelyfÉy András előadó urat illeti a szó. Gergelyffy András előadó: T. Képviselőház! Mindig ünnepet jelent számomra, valahányszor az előadói emelvényről szólhatok a t. Házhoz és a nyilvánossághoz. De a mai napon valahogyan különösebb ünnepi érzés fog el, amikor a belügyi tárca költségvetését van szerencsém a t. Ház előtt ismertetni és elfogadásra ajánlani, mert hála legyen az igazságtevő Gondviselésnek, ez a költségvetés hosszú esztendők elmultával az első, amelynek bevételi és kiadási tételei immár nemcsak a trianoni csonkaországnak, hanem a visszacsatolt felvidéki térületrésznek és a magyar Szent Koronához visszatért Kárpátaljának költségelőirányzatát is magukban foglalják. (Éljenzés.) Bármilyen nehéz napokat él is át ma az emberiség, amidőn a nyugati kultúra és polgárosultság három vezető nemzete vívja mindnyájunkat megrendítő élet-halálharcát, mégis ügy érzem, hogy kötelességet mulasztottam volna el, ha erről a reánk nézve fontos és örvendetes eseményről néhány szóban meg nem emlékeztem volna. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) A világháború óta szinte naponként halljuk és ismételjük Clausewitz híres mondását, hogy a háború nem más, mint a külpolitika folytatása más eszközökkel. Clausewitznak ezt a mondását valahogyan szeretném most kiegészíteni azzal a már szállóigévé vált megállapítással, hogy az eredményes külpolitika legbiztosabb alapja az okos, körültekintő belpolitika, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert úgy gondolom, hogy ennek a megállapításnak a belügyi költségvetés tárgyalása során való applikálása talán sohasem volt annyira időszerű, mint éppen manapság, amidőn azokkal a rendkívül súlyos és bonyolult külpolitikai viszonyokká

1 kell számot vetnünk, amelyek ezidőszerint úgyszólván az egész világon uralkodóiak: ós amelyeknek következtében a külpolitikai tennivalók talán még az eddiginél is fokozottabb jelentőségre tesznek szert az államigazgatás életében. T. Képviselőház! Már a kcltség'vetés bizottsági tárgyalása során is bátor voltam rámuillése 1939 november 15-én, szerdán. tatni arra, hogy lényegében mindaz, ami nem szoros értelemben vett külügy, a belügyekóriási köréhez tartozik, természetesen a vaiiás és az egyházak ügyeinek kivételével. Ide tartozik tehát minden, ami az egyénnel, a családüai, az emberek kiseibb-nagyobb közületeivel, a termeléssel, a javak szétosztásával, forgalombahozatalával és felhasználásával, a különbözői társadalmi rétegek egymáshoz való viszonyával stb. foglalkozik és csak a szakszerűség és a helyes munkamegosztás követelményei hozzák magukkal, hogy egyes nagyobb belügyi ágazatok ügyeit, aminők a földmívelésügy, az ipar, a kereskedelem, a közlekedés, továbbá az igazságszolgáltatás, valamint az állami jövedelmeknek és kiadásoknak az ügyei, különböző minisztériumi szervezetek intézik. Azonban bármilyen, szétágazó is a belügyek tárgya és anyaga, teladatuk és céljuk minden vonatkozásban csakis egy:. a nemzet egészséges fejlődésének az összes rendelkezésre álló eszközökkel való előmozdítása (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) és ebben a feladatkörében és ennek a célnak az elérésére irányuló munkálkodásban válik a jó* belpolitika az eredményes külpolitika biztos alapjává. Ha már most ezek után meg akarom közelebbről határozni azt az állami feladatot, amelynek ellátásáról a szoros értelemben vett belügyi igazgatásnak kell gondoskodnia, akkor azt mondhatom, hogy ebbe a feladatkörbe beletartoznak mindazok az állami akaratmegnyilatkozások és cselekvések, amelyek a társadalmi együttélés magasabbrendű erkölcsi és szellemi javainak megőrzésére, gondozására és ezen javak egymásra való kölcsönhatásának egészséges egyensúlyban tartására szükségesek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A közegészségügy, a gyermekvédelem, a társadalombiztosítás, a köz jótékonyság, a közbiztonság, a közrendészet mindmegannyi fontosnál font osa bb munkakör, amelynek kellő módon való ellátása nélkül a társadalmi etgyütfcélés lehetősége egy modern berendezésűállamszervezet kötelékén belül alig volna elképzelhető. Amilyen széles mezőkre kiterjedő tehát,, egyúttal ugyanolyan fontos is az a munkakör, az a tevékenységi kör, amelynek ellátásáról a. belügyi igazgatásnak kell gondoskodnia. Szembe kell ezért szállanunk minden olyan felfogással, amely manapság a szoros értelemben vett belügyi igazgatásnak kisebb jelentőseget akarna tulajdonítani az állam eleteben, mint aminővel a gazdasági jólét útjának egyengetésére hivatott és azon munkálkodó úgynevezett gazdasági igazgatási ágazatok bírnak. Gazdasági jólétet csakis nyugodt termelési munkával lehetséges elérni, nyugodt termelési munka pedig valóban csakis ott folyhat, ahol kiegyensúlyozott társadalmi viszonyok uralkodnak, ahol rend és nyugalom van. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől és a középen.) A belügyi tárca ennek a társadalmi kiegyensúlyozottságnak ós az ebhez nélkülözhetetlenül szükséges rendnek és nyugalomnak a tárcája. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Valamikor a háborúelőtti időkben a belügyi igazgatás feladatköre alig terjedt ki egyébre, mint a végrehajtó hatalom gyakorlására, az állami akaratnak megfelelően, azaz úgy, amiként az állami akarat az állampolgárok életviszonyait szabályozni mindenkor szükségesnek tartotta. A nagy világégés után azonban, amely ezelőtt 25 esztendővel- végigsepert úgyszólván az egész európai kontinensen és a maga borzalmas pusztításai közepette elsősorban gazdaságilag tette tönkre az egyes