Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

116 Az országgyűlés képviselőházának 5í tennem azt, hogy az országban helyenként ételsóhiány mutatkozik annak ellenére, hogy az aknaszlatinai sóbánya az egész ország szükségletét bőségesen tudja fedezni. Legjobb tudomásom szerint ipari só még mindig jelentős mértékben kerül külföldről az országba, s ennek következtében az aknaszlatinai sóbánya termelési képessége — amely száz vágón — nincsen kihasználva, csak 25 vagont termel ki ez a bánya, miértis a feldolgozás következtében előálló melléktermények, amelyeik közé az ételsó is tartozik, kisebb mennyiségben kerülnek ki. Ez a magyarázata annak, hogy helyenként ételsóhiány mutatkozik az országban. Ha jobban kihasználjuk ennek a sóbányának kapacitását, akkor mindezeken a bajokon túllehetünk és ételsóhiányra és egyéb sóhiáuyra sehol még .csak gondolnunk sem kell. Örömmel olvastam ugyancsak a költségvetés indokolásában azt is, hogy a miniszter úr az iparpolitika irányításánál a szociálpolitikai célkitűzésekkel összhangban különösen figyelemmel lesz a leginkább védelemre szoruló rétegekre, éspedig az ipari munkásságra és ^kisiparosságra. Erre a gondoskodásra rendkívüli szükség van, mert a jelenlegi állapotok ezt feltétlenül megkívánják. Elismerem, hogy a kormány és a törvényhozás munkája szociálpolitikai alkotásokat, törvényeket és rendeleteket eredményezett, mégis rá kell mutatnom arra, hogy ezek a törvények és rendeletek hiányosak és még sok javításra szorulnak. Legyen szabad remélnem, hogy az iparügvi miniszter úr a hézagos szociálpolitikai alkotásokat kielégítő módon pótolja, és ebben a munkájában megkapja a törvényhozás együttesétől azt a támogatást, amelyet méltán megérdemelhet az a társadalmi réteg, amelyről az előbb is hallottunk egynéhány elismerő szót. Az 1937 : XXI. te. a munkaviszony egyes kérdéseit szabályozza, Ez azonban csak kerettörvény, amely felhata.1ma.za.st tartalmaz az iparügvi és a többi illetékes miniszter urak részére, hogy kibocsáthassák nzokat a rendeleteket, amelyeket szociálpolitikai alkotás szemoontiából szüksépiesuek tartanak. Az ebben a törvényben foglalt felhatalmazás alapián kezdődött el a .-minimális munkabér meeállaoításának munkája. A kezdet nehézségein valahogy átversrődve, most már bizonvos hibáktól mentesen folyik ez a jmimka, szerintem azonban m^g most sem úgy, ahogy erre tulajdonképpen szükség lenne. Személyesen veszek részt a bizottságok munkájában. ííry tehát személyes tapasztalatok alapján tudom és állíthatom, hogy a bizottsásfok nem. állanak mindenkor azon a magaslaton, amelyen a minimális munkabér kérdését kezelni kellene, amely magaslatról kell megállapítani azokat a minimális béreket, amelyek a tényleges megélhetés alapját képezik. Szerintem hibás a vonatkozó rendeletnek az a része is, amely tagolja a bizottságot. més'Dedig a munkáltatói és munkavállalói érdekeltségeken kívül úgynevezett hivatalos, miniszteriális s'zakértőket küld be, és ezzel különösen a, munkavállalók is-azi érdekkéoviselete h-Vul fel; ezért a bizottság nem tudja tulajdonképpen érvényesíteni az okait a szempontokat, amelyeket a munkásság érdekében minden körülmények között szükségesnek tartok. Hibáztatnom kell azt is, hogy. a bizottság, ha végre elkészül a határozatával és megállapítia a minimális béreket, rendkívül sok idő múlik el, a.m]V a határozatokat az iparügyi miniszter úr jóváhagyja. '. ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. Több példát, konkrét eseteket ie tudnék felsorolni, de erre időm nincsen, ezért csak két példával kívánom állításaimat alátámasztani. Itt elsősorban a vasipari minimális bérmegaÜapító. bizottságnak bádog-, víz-, gáz-, gőzfűtés- és villanyszerelői szakmájában történt bérmegállapításáról kell szólanom, mert ezzel az egész eljárási mód megvilágítást nyert. Az történt ugyanis, hogy márciustól június 30-ig tanácskozott a bizottság, míg végre június 30-án meghozta határozatát. Júüius 30-tól napjainkig nem került ez a határozat jóváhaj gyásra. Négy és fél hónap nem volt elegendő I arra, hogy egy bizottsági minimális bérmegállapítást a miniszter jóváhagyjon. Időközben az történt, hogy a bizottságot a miniszter új. ülésre utasította és a bizottság kénytelen volt megállapítani, hogy a megélhetés területén olyan változások történteik, hogy a június 30-i határozatot már nem tarthatja, újabb határozatot kellett hozni és ez a határozat sem került még jóváhagyásra. Itt van egy másik eset, amely a tüzifavágó foglalkozási ágban történt, ahol á gépi erővel való tüzifaaprításban foglalkoztatott munkások minimális bértételeit augusztus 24-én határozta ^ el a bizottság. A határozat alapján a vagonból való kirakástól kezdve a felaprítással és házhoz szállítással a pincébe rakásig egy métermázsa tűzifáért 43.5 fillért állapított meg a bizottság, szemben a korábbi időkben meglévő kollektív szerződésben^ biztosított 58.5 filléres bértételekkel. Közel három hónapja», hogy a bizottság meghozta a határozatát, az jóváhagyva még sincs, mert az ellenőrző bizottság még nem nyilvánította véleményét és ennek következtében a határozatot nem lehet érvényesnek tekinteni,. A minimális bérmegállapítás terén tehát végre kell hajtani azokat a reformokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a bizottságok a tényleges megélhetési szükségleteknek megfelelő minimális béreket állapítsanak nieg és ezen túlmenően szükség van arra is, hogy a bizottságok határozata záros határidőn belül, 8 napon belül jóváhagyásra kerüljön, nehogy megtörténjék az a furcsa eset», amelyről az előbb is szólottam, hogy amíg érvényesítésre kerülhetnek a minimális bérek» megváltozott életviszonyok következnek be. Itt kell szóvátennem a fizetett szabadságra vonatkozó rendelet hiányosságát, amit szerintem sürgősen riótolni kellene. Elsősorban ki kellene terjeszteni kivétel nélkül minden munkásra, tekintet nélkül arra, hogy milyen munkáltatónál van alkalmazva. Továbbá módosítani kell a rendeletnek^ ' azt a rendelkezését, amely egy munkaadónál egyhuzamban egyévi alkalmazást ír elő. Ez könnyen ^kijátszható és számos területen, például az idénymunkáknál, a munkás legjobb igyekezete mellett sem tud egy évig egy helyben maradni, f ennek következtében egészen széles munkásrétegek teljesén kimaradnak a fizetett szabadság: élvezetéből, miért is ez az állapot így nem maradhat és ezen minden körülmények között változtatni kell. A munkaidő szabályozására vonatkozó rendelet felfüggesztése módot nyújt a munkáltatóknak a korlátlan munkaidő bevezetésére. Ezt tapasztaltuk olyan területen is, ahol a honvédelem szükségletének kielégítése nem játszott szerepet és ezt nem kívánta meg. Ezért itt is változtatásra van szükség. A tmunkaidő-szabályozásáról szóló rendelet felfüggesztését meg kell változtatni olyan módon, hogy az csak a katonai felügyelet alatt álló üzemekre vonat-