Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

108 Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. vasat tudunk termelni, azt is igen erősen korlátolt mennyiségben. Milyen érték volna, ha a hazai szeneket valami módon erre a célra alkalmasakká tudnak tenni! Ilyen és hasonló célok szolgálatában a külföldön számos intézet működik. Nálunk csaknem az egyedüli a magyar királyi Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet, amelyet a legutóbbi évben az iparügyi minisztérium helyes meglátása folytán átszerveztek, átépítettek és a nagyipar támogatásával a szükséges felszereléssel elláttak. Megítélésem szerint ez az intézet, amely elsősorban a hazai kisipar fejlesztését szolgálja, de a nagyipari kutatás terén is igen nagy szolgálatot tesz, rászolgál az iparügyi minisztérium további támogatására. Az iparügyi tárca iparpolitikai és szociális tevékenységét legjobban jellemzik az ipari célokra előirányzott költségvetési összegek és azoknak az egyes rovatok közötti elosztása. E költségvetési cím ipari célokra 9-1 millió pengő kiadást irányoz elő, amiből az iparfejlesztés rovatára 4-9 millió pengő jut. Az utóbbi összegből pedig az iparügyi tárca exportcélokra 2-5 millió pengőt irányoz elő, helyesen ismerve fel azt az előnyt, amelyet külkereskedelmi mérlegünk javítása, ipari munkásságunk foglalkoztatása, nemkülönben a mezőgazdaságban mutatkozó "népesedési felesleg megfelelő elhelyezése, végül a nyersanyagszükségletünk ellátása céljára szükséges eszközök előteremtése jelent. Megerősíti e törekvés helyességét az a statisztikai adat, hogy nem mezőgazdasági eredetű áruink kivitele 1938-ban 177 millió pengőre és ugyanakkor ugyanilyen áruknak a -behozatala 265 millió pengőre rúgott, továbbá, hogy 1938-ban átlagban 754.000 mezőgazdasági igazolvánnyal bíró ^ munkás közül 94.300, azaz 12-5% volt munkanélküliként nyilvántartva. Nagy szolgálatot tesz az iparfejlesztésnek a hazai ipari nyersanyagok felkutatására, közérdekű ipari kísérletek elvégzésére, a ter; mêlés racionalizálására, az ipari és háztartási hazai szenek gazdaságos felhasználására és az ipari cikkek szabványosítására szánt mintegy 1-2 millió pengős előirányzat, annál is inkább, mert az itt felsorolt törekvések a fogyasztóközönség kellő megértésével nemcsak a behozatal csökkentését szolgálják, hanem szolgálják a hazai ipar és a fogyasztók érdekeit is. Az iparcikkek szabványosításának szükségességét bizonyítandó, néhány példát akarok kiragadni. Magyarországon a mezőgazdaság legelemibb kéziszerszámai közül 1160-féle kapa és 311 fajta ásó van forgalomban. A szabványosítás az előbbiek számát 50-re, az utóbbiakét 11-re redukálta. A használatban lévő többezer szekértengely-változatból — mint a szabványosítási eljárás gondos vizsgálata megállapította — 40 fajta szekértengely teljesen elegendő. A szántáshoz ma még körülbelül 200-nál több fogatos ekefejtípus van használatban, pedig a szabványosítással kapcsolatos tanulmányok itt is megállapították, hogy még szántóföldeink sokfélesége mellett is legfeljebb 20—25 típus teljesen elegendő. Hasonló példákat fel lehetne sorakoztatni más közhasználati cikkekre nézve is, kezdve az üzleti levélpapirostól egészen a legkomplikáltabb gépelemekig. Nem kell tehát e helyen magyaráznom, hogy a szabványosításból milyen előny származik egyfelől a fogyasztóra, másfelől pedig az iparra, ha mindkettő megértéssel van az ügy iránt. Gondoskodás történt a, költségvetésben mintegy egynegyedmillió pengős előirányzattal a kisiparosok támogatásáról pénz-, gép- e, szerszámsegéiyekkel és ugyanezt a célt szolgálja a nlmtaműhelyek felállítása, a kézművesipari kiállítások és vásárok rendezése, az ipartestületek által létesített szociális intézmények támogatása, az ipartestületi jegyzők kiképze végül pedig a Kisipari Jtixportintézet támogatása. A háziipar, a nép- és iparművészet támogatására a költségvetés 300.000 pengőt irányoz elő. Az iparügyi minisztériumnak a kisipar pártolása terén kifejtett gondoskodása közmegnyugvásra tarthat számot egyfelől azért, mert e gondoskodás az ország lakosságának 16%-át érinti, másfelől pedig, mert alkalmas arra is, hogy a mezőgazdasági munkanélküliek munkához és pedig önálló munkához jussanak. A villamosítás továbbfejlesztésére szolgáló előmunkálatokra 165.000 pengőt, a megfelelő anyagi eszközökkel nem rendelkező községek villamosvilágításnak előmozdítására pedig 175.000 pengőt irányoz elő a költségvetés. Bár az utóbbi tíz évben a községek villamosítása terén nagy haladás történt, amennyiben a közhasználatú villamosmüvek energiatermelése körülbelül 60 százalékkal emelkedett, még igen sok tennivaló van, mert községeink kétharmada még ma is nélkülözi a villamosáram gazdasági, kulturális és higiénikus előnyeit. A haladás üteme a közeljövőben a kötött gazdasági viszonyok következtében sajnos, mérséklődni fog, mégis megnyugtató, hogy a tárca a visszacsatolt területen épülő vízierőtelepeik, nemkülönben a gyenge minőségű mátrai szenek racionális felhasználása által új villamosforrásokról gondoskodik. Nagyjelentőségű a minisztériumnak a városrendezés terén kifejtett tevékenysége. A városrendezés és építésügy kérdésénél előtérbe jön, a vidéki lakosság vízzel való ellátása és a csatornázás. Ismert adataink szerint körülbelül 1,400.000 lélek nincs megfelelő ivóvízzel ellátva, s az ország városainak felében nincs ivóvíz, nincs csatornázás. Jól tudom, hogy nehéz évtizedes hiányokat pótolni ezen a téren, különösen akkor, amikor ehhez óriási összegek szükségesek, s amikor a járásokban a műszaki munka szakszerű vezetése is még megvalósításra vár még. Az Állami Munkaközvetítő Hivatal előirányzata 268.000 pengő. A munkaközvetítés mai formája, amely szerint azt nagyobbrészt magánszervezetek bonyolítják le, nem megfelelő; éppen ezért a miniszter úr a felügyelet kibővítésének, illetve a munkaközvetítés államosításának gondolatával foglalkozik. Az Országos Ipari és Bányászati Családi Pénztár adminisztrációjára 145.000 pengő van előirányozva. Az 1938:XXXVI. te. értelmében az iparban, kereskedelemben, bányászatban és kohászatban gyermeknevelési pótlék rendszeresíttetett; az igény jogosultság igazolását, a, járulékok befizetését és a pótlékok kifizetését nyolc szakmai pénztárnál intézik, s ezek 2800 munkaadót, 310.000 munkavállalót és 240.000 gyermeket tartanak nyilván. , Az iparügyi minisztérium tárcájához tartozó Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak ezevi forgalma 107 millió pengő. Az üzem merlege a múlt évi 3,200.000 pengő hiánnyal szemben 2,500.000 pengő felesleget mutat, amely összeg beruházásra fordíttatik. Ennek az eredmény-