Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. 107 tán ál, — nem szólva ezen üzemágnak mási szempontból is felbecsülhetetlen értékéről. A recski ércbánya évi mérlege aktív, a bánya réz, ezüst és aranytermelése állandóan emelkedik, kéntermelése pedig már teljes egészében fedezi az ország szükségletét. Az elért eredmények indokolják a bánya további kifejlesztését. Középfokú bánya- és kohósegédtisztek kiképzését szolgálja a pécsi bányászati és mélyfúrási szakiskola. Ettől az intézettől, amely négy évfolyamúvá lesz kifejlesztve, bányászatunk és kohászatunk igen sokat vár, mert az utóbbi években ilyen képzettségű szakemberekben érezhető hiány mutatkozik. Igen t. Ház! A Felvidék és Kárpátalja visszacsatolásával kapcsolatban sok szó esik — sokszor nem egészen objektív megvilágításban — a hazatért területek bányászatáról és ásványkincseinek nagyságáról. Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag néhány adatot iemertessek. Nagy-Magyarország legjelentősebb ásványvidéke a Szepes—Gömöri Érchegység, amelynek művelésre érdemes vasércvagyona legutóbbi becslések szerint, körülbelül 600 millió q-ra tehető. Sajnos, a Felvidék visszacsatolásával kapcsolatban ennek a vasércvagyonnak csak egy kis része, körülbelül 14%-a került vissza. Ezek közül a legjelentősebb a gömörmegyei, Kozsnyó, Dernő, krasznahorkaváraljai és licei, továbbá az abaújmegyei luciabányai, jászómindszenti és aranyidai vasércelőfordulás. A kárpátaljai Ung, Bereg és Ugocsa megyében fekvő vasérctelepek kisebb jelentőségűek, egyrészt azért, mert szétszórtan feküsznek, másrészt azért, mert megfelelően feltárva nem lévén, csak mint reménybeli ércvagy on jöhetnek számításba. Ha szembeállítjuk a trianoni Magyarország jelenlegi, mintegy csupán 180 millió q-nak ismert vasércvagyonát a visszacsatolttal, meg kell állapítani, hogy utóbbi nem több, mint körülbelül 90 millió q, tehát vasércvagyonúnk növekedése körülbelül 50%. Bár az ország évi vaséiretermelése e többlet következtében lényegesen emelkedik, a szükséglet fedezve még nincsen, de a vasércbehozatal mégis évente körülbelül 3 millió q-val csökkenni fog és ,6—7 millió pengő értékű vasérccel kevesebbet kell beinoznunk, mint eddig. A visszacsatolt területek szénvagyona nem tölbb 20—30 millió métermázsánál. Ha tekintetbe vesszük, hogy Magyarország jelenlegi évi barnaszéntermelése eléri a 100 millió métermázsát, így az ország szénvagyonának ezt a szaporulatát egészen jelentéktelennek kell [minősítenünk. Ide kell azonban még számítanunk a kárpátaljai lignitszeneket, nemkülönben az ott remélhető ásvány olajkincset, amelynek mennyiségére azonban ez idő szerint még konkrét adatok rendelkezésre nem állanak. Említést érdemel az iparügyi minisztérium tulajdonába átkerült csucsomi antimonéröbánya, amelyről a költségvetés vonatkozó címénél már szólottam. Fontosságot tulajdonít e bányának az is, hogy itt antimonbányászat mellett, mint melléktermék, jelentős aranytermelés is várható. Ólom-, réz-, ezüstércek Aranyida határában fordulnak elő. Egyelőre ezek ércvagyonáról pontos számok nem állnak rendelkezésre, mert az idegen impérium alatt a bánya üzeme szünetelt, kétségtelen azonban, hogy fejlettebb 'technikai eszközeink módot fognak nyújtani, hogy ez a nagymultú bányászat újból életre keltessék és hogy nemzeti vagyonunkat növelni fogja. Jolsva és Kassa városok visszacsatolása következtében nagy mennyiségű magnezitvágyon került vissza az anyaországhoz. Ezeknek a mennyiségeknek a megállapítása folyamatban van, de már most tudjuk, hogy a magyar ipar magnezit szükségletét teljes egészében fedezni fogja, sőt még jelentős mennyiségek jutnak kivitelre is. Fokozza ennek a magnezitércnek jelentőségét az is, hogy a megszállás alatt Csonkamagyarországban magnezitbányánk nem volt. Végül kiemelem, hogy Kárpátalja visszacsatolása felbecsülhetetlen értékű sóbányát adott vissza országunknak, amely ásványkincs teljes egészében fedezi az. ország szükségletét. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) Ha a felsorolt és visszakerült ásványi kincsek némelyike nem is olyan nagy, mint ahogyan azt szerettük vagy reméltük volna, mégis olyan, hogy az országnak, a közgazdasági életnek hasznára lesz és önellátásunkat feltétlenül növeli. A hazai bányászat tárgyalása után áttérek , a Technológiai ás Anyagvizsgáló Intézet ismertetésére. A kiadási előirányzat 492.000 pengő, 180.000 pengővel kevesebb, mint a múlt évben, a bevételi előirányzat pedig 234i000 pengő, 85.000 pengővel több, mint a múlt évben. Méltóztassanak megengedni, hogy ennél a címnél tovább időzzek, mert az intézet működése szintén szorosan összefügg az iparfejlesztéssel, különös tekintettel a közép- és kisiparra. A korszerű gazdálkodás, legyen az állami, vagy magánjellegű, megkívánja, hogy mindenütt olyan minőségű anyagot használjunk, amely azon a helyen a legcélszerűbben, leggazdaságosabban és legidőállóbban megfelel. Megkívánja továbbá, hogy az energiaforrásokat a legnagyobb hatásfokkal használjuk ki, az esetleg mutatkozó hiányokat pedig olyan pótanyagokkal helyettesítsük, amelyek hazai anyag-, és erőforrásból származnak. Igen sok közép- és kisiparban, nem is szólva SL magángazdálkodásról, tüzelőbeszerzéseink nélkülözik a szakszerű ellenőrzést. IViegieielő szakmérnöki ellenőrzéssel és tanáccsal a szénfogyasztast lényegesen redukálni lehetne és meg lehetne szüntetni azt az általánosan dívó pocsékolást, amely különösen a kisiparban és a magángazdálkodásban van általánosan elterjedve. A hangsúly tehát azon van, hogy mindenütt a legmegfelelőbb anyagot, mindenütt lehetőleg hazai anyagot használjunk és ha ilyen nincs, fel kell kutatnunk a legalkalmasabb alapanyagot, amely megfelelő átalakítással a külföldit pótolja. Csak egy példát említek. A magyar yasgyártás évente körülbelül 6 millió métermázsa idegen üzemi kokszot használ fel. Ennek értéke körülbelül 26 millió pengő évente. A hazai kokszművek, nevezetesen Pécs és a gázművek, sajnos, olyan kokszot gyártanak, amelynek fizikai és kémiai tulajdonságai nem engedik meg, hogy az előbb említett célra használhassuk. Egy esetleg bekövetkezendő határzárlat esetén tehát a vasgyártás hamarosan megszűnik, ha a felhalmozott készleteket elfogyasztjuk és akkor csak igen gyenge minőségű nyers14*