Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-52
Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1939. évi november hó 16-án, csütörtökön, Tasnádi Nagy András, Szinyei Merse Jenő és Törs Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Elnök megemlékezése Horthy Miklós fővezérnek 1919 november 16-án a Nemzeti Hadsereg élén Magyarország fővárosába történt bevonulásáról. — Az iparügyi tárca és a vele kapcsolatos állami üzemek költségvetése. Hozzászóltak : Quirin Leó előadó, Szentiványi Lajos, Laky Dezső, Kabók Lajos, Pajor Miklós, Közi Horváth József, Müller Antal, Meskó Zoltán, Wälder Gyula, B. Szabó István, Szabó Gyula, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Ronkay Ferenc, Maróthy Károly, Molnár Dezső, Csoór Lajos, Varga József iparügyi miniszter. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : vitéz Jaross Andor, ReményiSchneller Lajos, Varga József. ((Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 11 perckor.) I (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Elnök: A T. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Nagy Ferenc, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére vitéz Miskolezy Hugó, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Mocsáry Ödön jegyző urakat kérem fel. T.vHáz! A mai nap olyan évforduló történelmünkben, amelynek ragyogása néhány pillanatra meg kell, hogy állítson bennünket. Húsz esztendeje annak, hogy nemzeti hadseregünk Horthy Miklós fővezér vezetésével (A Ház tagjai felállanak.) bevonult a megtépett ország meggyötört fővárosába. A háború utáni Magyarország kevés ünnepet ülhetett, de a két évtized előtti november 16-a nemcsak akkori elesettségünkben volt a nemzet osztatlan örömünnepe, hanem az marad, amíg magyar él a Kárpátok koszorújában. Vesztett háború után, csonka országban, csonka önbizalommal és sebzett lélekkel tántorgott akkor a sír szélén a nemzet. A gyásznak tépett ruhájában és szaggatott szívvel kesereg-tünk a romok felett, kerestük a magyar Jövendőt és kiáltoztuk a pusztába a magyar igazságot. Történelmünk két gyászos szegélyű lapja: Mohács és Világos mellé harmadikul az 1918—19-es évek magyar históriáját fűzte akkor a sors. A nemzet e legszomorúbb napjaiban talált arra a Vezérre, akinek küldetépszerű megjelenését a Mindenható különös is egy elmének köszönhetjük, (ügy van! Ugy van!) Mikor Horthy Miklós a nemzet élére állt, nemcsak fegyveres erőt teremtett a semmiből, hanem az önbizalmat is visszaadta fajtájának. Ebben van felmérhetetlen érdeme, s abban, hogy a kishitűséget és fásultságot elűzte a lelkekből, s a nemzetet magabiztossá tette. Ma is KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. szinte halljuk még 1919 november 16-i szózatát: »Az újjáébredt magyarság ereje le fog sújtani minden próbálkozásra, mely építőmunkánkat hátráltatni merészelné«. Az ő egyénisége, életének példája adta nekünk a hitet, hogy bízzunk nemzetünk jövőjében s annak történelmi elhivatottságában. A kétharmadával megcsonkított, kifosztott és megalázott országunkat húsz év leforgása alatt nemcsak újjáépítette a romokból, hanem megadatott neki, hogy az északkeleti Kárpátokra^ kitűzhesse újból a magyar nemzeti zászlót. Amikor most, a húszéves évforduló napján hálatelt szívvel és ip-az hódolattal köszöntjük Magyarország főméit óságii Kormányzóját, indítványozom, hogy érzelmeinknek mai ülésünk jegyzőkönyvében adjunk kifejezést és felhatalmazást kérek arra, hogy ezeket az érzéseinket a Kormányzó Ur Őfőméltósága előtt megfelelő formában kifejezésre juttathassam. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) A Ház az indítványt egyhangúan magáévá teszi és a felhatalmazást ugyancsak egyhangúan megadja. T. Ház! Napirend szerint következik az iparügyi tárca és az azzal kapcsolatos állami üzemek költségvetésének tárgyalása. Mielőtt az előadó urnák a szót megadnám, a t. Ház tudomására hozom, hogy a tárcához az egyes pártok a következő vezérszónokokat jelentették be: a Magyar Élet Pártja Laky Dezső és Müller Antal képviselő urakat, a felvidéki képviselők csoportja Pajor Miklós képviselő urat, a Független Kisgazdapárt Szent^ iványi Lajos képviselő urat, a Nyilaskeresztes Front Papp József képviselő urat, az Egyesült Keresztény Párt Közi-Horváth József képviselő urat és végül a Szociáldemokrata Párt Kabók Lajos képviselő urat. Az előadó úr felszólalása után az egyes 14
