Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-37
224 Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1939 október 12-én. csütörtökön. aki szívügyének tekintené ezt a kérdést és az osztályérdekén felül elsősorban a nép jól felfogott érdekeit képviselné. (Meskó Zoltán: Politizál a legtöbb! Pártemberek!) Ezeket a gondolatokat nem látom kidomborítva ebben a javaslatban. Mivel pedig nem látom benne ezeket a gondolatokat, a javaslat számomra elfogadhatatlan, tekintettel arra, hogy pártom megbízásából a szociáldemokratapái'ttal együtt erőteljes és radikális földbirtokpolitikát követelek. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jee-yző: Thassy Kristóf! Elnök: Thassy Kristóf képviselő arat illeti a szó. Thassy Kristóf: T. Ház! Talán szcrényteleiiségnek tűnik fel. hogy első parlamenti felszólalásomban mindjárt ilyen nagyhorderejű javaslattal foglalkozom, mint az előttünk fekvő javaslat, amely kishaszonbérletek alakításáról szól Engem egyrészt mint gazdát, másrészt mint jogászt már régóta foglalkoztatnak ezek a problémák, egészen az 1920. évi törvény életbeléptetésétől kezdve és megállapítom, hogy ha ebből a jelenlegi törvényjavaslatból törvény lesz, akkor ezt nem úgy kell végrehajtani, mint ahogyan az 1920. évi első földbirtokreformot végrehajtották. A törvényhozás feladata most az, hogy olyan törvényt alkossunk, amely minden tekintetben kielégíti ennek az országnak minden társadalmi osztályát, örömmel tapasztaltam, hogy az előttem felszólalt képviselők mind arra törekszenek, hogy a földbirtokreform ' valahogyan közmegelégedésre oldassék meg. Különbség közöttünk csak abban a tekintetben van, hogy egyikünk talán gyorsabb, másikunk talán lassúbb tempóban kívánja ezt a törvényt megalkotni. (Meskó Zoltán: Prohászka gyorsabban akarta!) Sokan talán azt hiszik, hogy ez a javaslat nem elegendő a földbirtokreform megvalósítására. Különbség tehát csak abban a tekintetben áll fenn közöttünk, hogy szélesebb vagy szűkebb körben, rövidebb vagy hosszabb idő alatt, simán vagy megrázkódtatással, avagy pedig kényszerkörülmények között hajtsuk-e majd végre ezt a törvényt. Méltóztassanak megengedni, hogy egyrészt a földbirtokpolitikával, másrészt magával a törvényjavaslattal foglalkozzam. Ügyes kézzel és okos fejjel kell hozzányúlni a földbirtokpolitikához, mert itt egyéni érdekek nem jöhetnek tekintetbe, itt az egyéni érdekeket minden tekintetben alá kell rendelni a közérdeknek. Vigyáznunk kell arra, hogy semmiféle vonatkozásban ne menjünk túlzásba, mert akkor igen könnyen megtörténhetik az, hogy amit mi a legszociálisabban kívánnánk megoldani, más vonatkozásban antiszociálissá válik. Célzok itt arra, hogy ennek a leendő tör; vénynek a végrehajtásával a mezőgazdasági cselédek és mezőgazdasági munkások egész tömege válik feleslegessé, így tehát ezeknek a mezőgazdasági munkásoknak az elhelyezkedéséről is gondoskodni kell; gondoskodni kell pedig lígy, hogy az ne mehessen a többtermelés rovására. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) T. Ház! Az én felfogásom szerint a földbirtokreform legideálisabb alakja a telepítés. Ez a legmegfelelőbb birtokosztás, inert ezzel ott oszthatjuk fel a birtokokat, ahol azok felosztásra jelentkeznek, ahol rendelkezésre állanak; a lakosság számát ott sűríthetjük, ahol erre szükség van. Bizonyos vonatkozásban megoldható ezzel a nemzetiségi kérdés is és ezzel lehet legjobban ellensúlyozni az egykés vidékeken a születési arányszámot. (Tóth János: Ezzel a javaslattal?) Nem ezzel a javaslattal, hanem az én elgondolásommal. Ezzel szaporítani lehet a községek számát ott, ahol arra szükség van. A legnagyobb nehézséget az okozza, hogy nincs meg hozzá a megfelelő anyagi erő, hogy uem lehet összehozni azt a költséget, amely a telepítés radikális keresztülviteléhez szükséges. A másik baj pedig ebben a tekintetben az, hogy a mi népünk annyira szereti a szülőfaluját, annyira ragaszkodik (Tóth János: Legyen nyugodt, elmegy máshová is! — Meskó Zoltán: Kétmillió mégis kiment Amerikába!) ahhoz a földhöz, ahol született, ahol él és lakik, hogy nagyon nehéz onnan kimozdítani. (Tóth János: Dehogy nehéz!) Nagyon sok községben kérdést intéztem a lakossághoz, vájjon hajlandó volna-e esetleg egy telepítési akcióban résztvenni? Nagyon-nagyon kevés igenlő vá laszt kaptam. (Meskó Zoltán: Sőt Litvániából már viszik őket! 60 ezret!) Elmondok egy esetet. Egyik községemben beszélgettem a kisbíróval, akinek csak félhold földje van (Tóth János: Megvan havonta 60— 70 pengője!) és ő azt a kijelentést tette: Ha máshol 15 holdat adnak is, akkor sem vagyok hajlandó innen elmenni! (Papp József: Nem azt kell elvinni, aki nem akar elmenni, hanem aki menni akar!) Elnök: Kérem Papp képviselő urat, méltótzassék a szónok urat nyugodtan meghallgatni. Elsőízben szólal fel a képviselő úr. Thassy Kristóf: Megfelelő birtokmegosztási módnak tartanám a parcellázást is. Ennek egyik legnagyobb előnye az, hogy mindjárt tulajdont ad, nem kell olyan sok lakást építeni, mint a telepítésnél, mert a parcellázandó birtokokat legnagyobb részben a környékbeli vagy szomszédos kisgazdák vehetnék meg. Hátránya az, hogy tőke kell hozzá. Amennyiben pedig nem tőkeerős kisgazdák vásárolják fel a parcellázandó birtokokat, ha. nem olyanok, akik ezért bankpénzre szorulnak, akkor sokszor egész életükön keresztül bánkódhatnak a miatt, hogy egy-két hold földet vettek. (Bodor Márton: Mi lesz a nincstelenekkel?) Az előttünk lévő javaslat a birtokreforniot kishaszonbérletek alakításával kívánja megoldani. Ennek előnye talán az, hogy olcsóbb, hátránya azonban az, hogy a kishaszonbérletek csak nagyon sokára, talán egy emberöltőn keresztül válnak tulajdonná. A megoldás sokkal kevesebbe kerül, mint az előbb említett birtokreformnál, azonban az a nagy hátránya, hogy hosszadalmas és nagyon soká tart, amíg annak vége lesz. Nagyon kell vigyázni a kishaszonbérletek ii él arra, hogy a kishaszonbérlők a bérletbe kapott ingatlanokat rendesen, tisztességesen, becsülettel meg is munkálják, mert óriási nemzeti kár származhatik abból, ha ezek a kishaszonbérletbe kapott földeket nem tudják vagy nem akarják rendesen megmunkálni, hanem azt esztendőkön keresztül kihasználva, valamikor majd értéktelenebb formában adják vissza a volt tulajdonosnak. Óriási érték megy | fey veszendőbe az elmaradt haszonban, tőké• ben és adóban. Az első földbirtokreformnak is
