Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-37
Az országgyűlés képviselőházénak 37. ü\ az volt a legnagyobb baja, hogy a juttatott földeket (Tóth János: Drágán adták! Rossz helyen adták!) kihasználták, kiszipolyozták ós bizonyos idő múlva visszaadták. Nem egészen tartozik ide, mégis megemlítem, hogy nagy segítségére volna a földbirtokreformnak a tagosításoknak minél gyorsabb és minél nagyobb mértékben leendő keresztülvitele, esetleg kónyszertagosítás útján is. Abban a kerületben, amelyet én képviselek, anynyira elaprózódtak már az egyes kisebb birtokok, hogy 8—10 holdas parasztgazdáknak 15—20 helyen van a birtokuk. Tessék csak elképzelni, mit jelent ez mesgyében, mit jelent ez (Egy hang a baloldalon: Időpocsékolást!) időpocsékolásban és munkaerőben, hiszen ez a kisgazda a legtöbb idejét úton tölti el, üres fuvarral, e mellett földjét nem tudja intenzíven, rendesen megmunkálni és óriási a rezsije. Ha a tagosítást olyan községekben, ahol már páutlikaszerűvé tagozódtak a birtokok, keresztül lehetne vinni, — mondom, akár kényszer útján is — 5—6, sőt 8 százalók föleiét is nyerhetnénk a felszabaduló mesgyékből. Nagyon sokat jelentene ez abból a szempontból is, hogy egész csomó pereskedést lehetne megakadályozni azáltal, hogy kevesebb lesz a — szomszéd. Amennyiben ilyen községekben ezt a gyors tagosítást keresztül lehetne vinni, mindenki nagyon szívesen áldozna azért, akár ingatlanban is, hogy földje és birtoka ne 8— 10—15, vagy 20 parcellában legyen külön, hanem egy tagban, mert a differenciát megkapná abban, hogy sokkal kevesebbe kerülne neki a föld megmunkálása. A kishaszonbérletek alakításánál úgy a bérbeadók, a megváltást szenvedők, mint a bérlők érdekében feltétlenül szükségesnek tartom azt, hogy bérlőszövetkezetek alakíttassanak, mégpedig olyan bérlőszövetkezetek, amelyekben az egyik tag a másikért felel, ahol maga a szövetkezet, mint ilyen, ellenőrzi tagjainak munkáját és már eleve kizárja, hogy a bérleményeket ne úgy munkálják, ahogy arra nemzeti és gazdasági szempontból szükség van. Szükségesnek tartanám, hogy a tulajdonos, a megváltást szenvedő és a kishaszonbérlők közé egy szerv iktattassák be, amely lebonyolítja a bérbeadásokat, amely ha kell, behajtja a bérösszegeket, azokat a tulajdonosnak kifizeti, mert ezzel nagyon, de nagyon sok nézeteltérésnek lehetne elejét venni. Kötelessége lehetne ennek a szervnek azi is, hogy a bérbeadó ós a bérlő közötti érdekellentéteket kiküszöbölje s ha szükséges, magát a bérösszeget is megállapítsa vagy esetleg a bérlő és a bérbeadó között tárgyalásokat foganatosítson és azokat levezesse. Szükséges ez a szerv azért is, mert a haszonbérlők és a haszonbérbeadók között ezer és ezer olyan kérdés vetődhetik fel, amely — ha a felek egymás között tárgyalnak — csak pereskedés és bírósági eljárás lehet a vége, míg ha megvan ez a közbeiktatott szerv, akkor ezeknek az ellentéteknek élét teljesen le lehet tompítani. Elképzelhetetlen jelentősége lenne ennek a törvény gyors és lelkiismeretes végrehajtása szempontjából is, mert nagy előny származnék abból magára az egész országra, ha a kérdéseket súrlódás, zökkenő nélkül, mindkét fél érdekeinek megóvásával lehetne elintézni. Hogy milyen lenne ez a szervi Csak úgy tudom elképzelni, hogy feltétlen egy gazdasági és jogi szakértőkből álló hatóság lenne, amelynek bizonyos tekintetben döntő szava is lenne. ése 1939 október 12-én. csütörtökön. 225 Az adózás szempontjából is igen fontos lenne ennek a szervnek működése, mert igen könynyen megtörténhetik az, hogy a haszonbérlőt molesztálják a haszonbérbeadó adójáért, ennek pedig nem szabad előfordulnia. Sok olyan rendelkezés van, amely szerint a gazda, a tulajdonos felelős alkalmazottainak az állammal szemben fennálló tartozásaiért. Ezt teljesen kiküszöbölendőnek tartom. Nem szabad a. birtokreformot pártpolitikai szempontból felhasználni, nem szabad köztudatba d ™ 1 az mgyenbirtokot, met % ez az amúgyis túlfutott kedélyeket még jobban izgatja; aki pedig ilyesmivel izgat, az vét az ország rendje, az ország nyugalma ellen, mert a helyett, hogv a társadalmi osztályok közötti érdekellentéteket kiküszöbölni igyekeznék, azokat inkább hevíti és 1 széles biti. Vigyázni kell a kishaszonberleteknel arra, hogy a nagyobb birtokokon a gazdatiszti osztály, a gazdasági cselédség és a mezőgazdasági munkásság érdekei megóvassanak. Vigyázni kell arra, nehogy annyira megcsonkíttassák egy-egy nagybirtok, hogy az ott alkalmazott gazdatisztek, cselédek és mezőgazdasági munkások kenyerüket veszítsék. (Tóth János: Lehetnek gazdasági felügyelők és előadók!) Különösen gondoljunk erre akkor, ha egy kis számítást teszünk. A törvényjavaslat évenként legalább százezer holdat akar igénybevenni. (Szöllősi Jenő: Csak akar!) Ez a százezer hold, 25 holdjával számítva, eddig 4000 cseléd-családnak adott megélhetést. Ha ezt a százezer, holdat igénybe vesszük, akkor évenként 4000 cseléd-család válik feleslegessé. Ezt a 4000 családot valahogyan el kell helyezni. A telepítési törvény erre nem ad megfelelő módot, mert hiszen a gazdasági cselédek anyagi ereje még arra sem elegendő, hogy a kishaszonbérletekbe be tudjanak kapcsolódni. (Tóth János: Bele kell kapcsolni őket!) Ugyanez áll a mezőgazdasági munkásságra is, miért is különös nyomatékkal kívánom úgy a cselédségnek, mint a mezőgazdasági munkásságnak a helyzetét és jövendő sorsának alakulását a földmívelésügyi kormány figyelmébe ajánlani. (Tóth János: Földhöz kell juttatni!) Ez a társadalmi osztály — mint tudjuk — apáitól örökölt hagyományaiból kifolyólag megfelelő hűséggel és becsülettel művelte azt a földet, amelyen okos vezetés alatt dolgozott, ós még kifejezéseiben is sokszor a »mienk«-nek nevezte azt a földet, amelyen élt, amely tulajdoniképpen a gazdájáé volt, hogy ezzel is csak a földhöz való tartozandóságát jelezze. Ezért a földbirtokreform során figyelemmel kell lenni erre az osztályra és különbséget kell tenni a birtokosok között jó cselédtartó és rossz csecselédtartó gazdaságok tekintetében. (Szöllősi Jenő: Ki mondja meg?) Mert a jó cselédtartó gazdának megelégedett, jósorban élő cselédei vannak és ezeknek további jósorát feltótlenül fenn kell tartani. (Tóth János: Biztosan nem hallotta tegnap Matolcsyt beszélni!) Én sok birtokost tudok, ahol a nyugodt ós megelégedett cseléd-családok már eleve rettegnek attól, hogy a gazdájuk földjét a földbirtokreform során igénybe fogják venni (Bodor Márton: És nekik fogják adni! — Derültség a baloldalon.) és hogy az igénybevétel után az ő megélhetésük nem lesz biztosítva. Ismételten hangsúlyozom elismerésemet a gazdasági cselédséggel szemben, de ügyelnünk kell arra, hogy ez a gazdasági cselédség olyan társadalmi osztály volt eddig, amely csak okos
