Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-31

86 Az országgyűlés képviselőházának 3 tékben kielégítőek a fennforgó szükséglethez mérten, éppen azt a társadalmi réteget mellőzték, amely — tudniillik a mezőgazdasági munkás és cselédnépesség — már akkor is sokkal nagyobb mértékben rá volt utalva arra, hogy rajta ennek a gondolatnak jegyében segítsenek; hiszen köztudomásií, hogy a megélhetésért folytatott küzdelmei sokkal súlyosabbak voltak és életszínvonala sokkal alacsonyabb volt, mint más munkásrétegeknek. Nyilvánvaló az is és senki nem tagadhatja, hogy ez a réteg a nemzeti érdek szolgálatában sokkal kitartóbb volt, mint a munkásság igen sok más rétege és nyilvánvaló az is, hogy sokkal nagyobb türelmet mutatott, mint a magj^ar társadalom, akármelyik más része. Ezért kissé furcsa az, hogy éppen ez a réteg részesült ilyen mostoha elbánásban. Ugylátszik, mintha az volna a magyarázata ennek, hogy nem tartotta be szigorúsággal ós következetességgel az Írás szavát, hogy zörgessetek és megnyittatik. Akik jobban zörgettek, akik türelmetlenebbek voltak, azok többet kaptak, akik türelmesebbek, csendesebbek és nyugodtabbak voltais, bár súlyosabb volt a helyzetük, lemaradtak. Kétségtelenül az is oka ennek, hogy a nemzet társadalmának ez a rétege nem tudta az egyesülésben rejlő erőt olyan mértékben érvényesíteni a maga igényeinek kiharcolására, mint a munkástársadalom más rétegei. Kétségtelen, hogy a háború igen nagy eltolódásokat hozott, különösen a javak eloszlása és a jövedelmek megoszlása tekintetében. Nyilvánvaló következménye volt ennek az, hogy az összetartozandóság érzése, a szolidaritás szükségessége sokkal fokozottabb mértékben jelentkezett ezeknek a körülményeknek következtében. Mélyen t. Képviselőház! Bár sokszor hangoztatták ezt minden oldalról, mondhatom pártkülönbség nélkül, és bár ezeknek az elveknek a gyakorlatban hatékonyabb érvényesítése érdekében újabb intézkedések történtek, mégis megint ama társadalmi réteg igényeinek kielégítése maradt el, amely sokkal nagyobb mértékben rá volt utalva a segítségre, a közösség érzéséből folyó igényeinek kielégítésére s amelyről annyiszor helyesen, az igazságnak megfelelően hangoztatták, hogy alapja, biztosítéka a nemzet jövőjének és a nemzet életének. Amikor az 1938:XII. te. jött, annak szűk kerete és szűkmarkúsága ellentétben volt azokkal a gondolatokkal, amelyek a nyilvános életben annyira hangoztatást nyernek. Nagyon meglepő, hogy amikor ezt megállapították, ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása- során nem történtek meg azok a szükséges javítások, amelyeknek szükségességét mindenki elismerte és hangoztatta. Egyszerűen és kizárólag azzal magyarázták az egészet, hogy a pénzügyi fedezet nem áll rendelkezésre. Mit mutatott az élet? Még egy esztendő sem telt el és íme, a pénzügyi fedezet rendelkezésre áll, legalább is ennek a kis résznek a megoldására. Ez a pénzügyi fedezet rendelkezésre állt a múlt esztendőben is. . Nem az volt tehát a komoly ok, hogy pénzügyileg nem lett volna megoldható a kérdés,, hanem az, — amit nem egyszer van módunkban látni és tapasztalni — hogy a törvényja- vaslatok olyan megmerevedetten kerülnek az országgyűlés elé, hogy azokon jóformán semmit sem lehet már változtatni, még akkor sem, ha a változtatás szükségességét mindenki . pártkülönbség nélküle belátja. Ez az állapot iíyen konzekvenciákra vezet, a törvényeknek 1. ülése 1939 szeptember 27-<én, szerdán. ilyen hirtelen módosításához, megváltoztatásához. Pedig már Plató megmondta, hogy a törvények gyors változtatása a törvények erejébe vetett hitet ingatja meg és a törvények iránti feltétlen tiszteletet rendíti meg. Mélyen t. Ház! A házszabályrevízió során azt az új rendelkezést hoztuk, hogy a törvényjavaslatok a bizottsági tárgyalás előtt általános tárgyalás végett a Ház plenáris ülése elé kerülnek. Szerintem — úgy emlékszem, ezt hangoztatták is — ennek egyik indoka az volt, hogy a bizottsági tárgyalások előtt legalább az általános elvek tekintetében a Ház minden pártjának kívánságát a nyilvánosság megismerhesse. Ennek természetes konzekvenciája r azután, hogy a bizottsági részletes

/ tárgyalás i során már a javaslatok elkészítésénél ezekre ! figyelemmel kell lenni. Ezt az intézkedést j csak akkor tudom helyesnek és indokoltnak i tartani, ha ennek az intézkedésnek következJ menye az lesz, szemben az eddigi jelenségek| kel, hogy a törvényjavaslatok részletes tárgyalása során valóban érvényesülni is fognak a módosítások kialakulásában azok az állásJ pontok, azok a vélemények, ameiyek az áltaI lános tárgyalás során a plenáris ülésben elj hangzottak. Remélem, hogy ezzel meg fog i szűnni a törvényjavaslatoknak az a merevj sége, amelyet eddig tapasztaltunk. Remélem, I nem fog sem párthatalmi, sem presztizskérdésj ként feltűnni előttünk az, hogy a javaslatnak változatlanul kell törvénnyé válnia, még akI kor is, ha mindenki meg van győződve arról, | hogy annak megváltoztatása indokolt és szükséges. (Müller Antal: Eddig is sok változáson mentek át! — Tauffer Gábor: De nem lényegeseken!) Mélyen t. Képviselőház, azt mutatja a múlt, hogy különösen az ilyen természetű törvények megalkotásánál megvártuk mindig — mondhatnám — a végső szükséget, amikor már nem lehetett kitérni az ilyen irányú törvények megalkotása elől. Nem hogy elébe mentünk volna sok feltűnő, károsnak látszó jelenségnek és az esetleges káros konzekvenciákat megelőző intézkedésekkel igyekeztünk volna elhárítani, hanem még nem is vettük komolyan ezeket az életjelenségeket a jogalkotásban. Szinte a végső szükséget vártuk meg. Amikor ez a javaslat ebben a formájában kerül elénk, megint úgy tűnik fel nekem, hogy megint a végső szükségben teszünk valamit, de nem megyünk el addig a mértékig, amely mértékig feltétlenül el kellene menni az ország rendjének, nyugalmának biztosítása érdekében, ha komolyan vesszük annak a néprétegnek nemzetfenntartó jelentőségét, ha komolyan értékeljük annak a néprétegnek munkáját. Mélyen t. Képviselőház! Talán ez a javaslat sem látszanék olyan szűknek, ha nem lettek volna a közéletben olyan előzmények, amilyenek tényleg jelentkeztek, ha nem hangoztatták volná például a választás során olyan mértékben és olyan módon a szociális igények kielégítésének szükségességét, mint ahogyan tették, ha az egyes pártok nem futottak volna szinte versenyt ígéreteikkel o szükségletek kielégítése, a kielégítés módja é*s mértéke tekintetében. Talán akkor meglehetne az a lelki hatása ennek a javaslatnak, amelyet több felszólaló képviselőtársam jelzett, hogy bizonyos megnyugvást fog jelenteni ennek a társadalmi rétegnek minden tagja