Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-30
60 Az országgyűlés képviselőházának 30. formában segítenünk kell. Valahogy mégis I máskép esnék az, hogy ha az ember saját életéről van szó, ha olyan törvényhozási intézkedésről van szó, amely a húsába és vérébe vág, sajátmaga állhatna itt és ejthetne szót a saját érdekében. Mélyen t. Ház! Talán éppen ennél a kérdésnél egészen más lenne a helyzet, ha a munkavállalók érdekképviseleti alapon részt vehetnének a parlament ülései ben, ha minden társadalmi réteg a maga érdekképviseletét megkaphatná a parlamentben számarányának megfelelően és maga képviselhetné a saját ügyeit. Ameddig- nekünk kell ezt vállalnunk, akik itt vagyunk, addig rajtunk van a felelősség erkölcsileg is, hogy olyan törvényeket alkosson ez a törvényhozás, amely a legszegényebb népréteg életszínvonalát van hivatva magasabbra emelni. Mélyen t. Ház! Azt szoktuk mondani, hogy a föld az alapja mindennek. A föld megmíveléséből indul ki a vérkeringés, amely később minden társadalmi osztályig elér. A föld termi a mindennapi kenyeret mindannyiunk részére és ezt a földet mívelik a föld egyszerű fiai, a mezőgazdasági munkavállalók. Az ő számukra nincs rossz idő vagy jó idő. Amikor más társadalmi osztályhoz tartozó egyének a nap erős sugarai elpl kényelmes helyekre menekülhetnek enyhülést keresni, akkor a mezőgazdasági munkavállaló a legnagyobb forróságban is végzi nehéz feladatát. Esőben, sárban, hóban és fagyban mindig ott kell lenniük. Már majdnem minden társadalmi osztálynál szabályozva van a munkaidő, a tisztviselőnél 8 órában, az iparban 10 órában, a mezőgazdasági munkás azonban az év legnagyobb részében még ma is 16—18 óra hoszszat dolgozik. (Keck Antal: Ezt kellene rendezni! — Krúdy Ferenc közbeszól. — Keck Antal: Azért lehetne a túlórát fizetni, képviselő úr!) Hogy valaki ezt kellőleg méltányolni tudja, kedves uraim, annak bizonyos mértékben élnie is kell ezt az életet, mert akkor fogja csak igazán megérteni, mit jelent testi fáradalmakkal járó nehéz munkát 16—18 óráig egyfolytában végezni. Aki ezt megpróbálta, az bizonyára levett kalappal fog mindig tisztességet adni a mezőgazdasági munkásnak. Mélyen t. Ház! A mezőgazdasági munkás ezzel a nehéz munkájával nem tudja elérni azt a tisztességes megélhetést, amely jogosan megilleti, nem tud annyit keresni, mint például az ipari munkás és keresete általában csak 50%-a az ipari munkás keresetének. Amikor a mezőgazdasági munkásság sorsáról van szó, akkor természetesen felhangzik részükről a panasz, hogy nem tudnak eleget keresni és a munkaadó nem fizeti meg őket kellőképpen. Ezt a hitet mesterségesen is iparkodnak a mezőgazdaság kőidében minél jobban szítani, egyesek talán egyéni haszonlesésből, mások talán pártpolitikai célokból. A mezőgazdaság tényleg rosszul fizeti a munkásokat azért, mert a mezőgazdasági termel vények árai olyan alacsonyan állnak, hogy ezekből az árakból nem lehet őket rendesen fizetni. Nem tudom, miért nem lehet ebben az országban egy olyan szervezetet felállítani, amely hivatva volna a mezőgazdasági termeivények árait olyan magas színvonalon tartani, hogy ennek révén a mezőgazdasági munkásság is el tudná érni más társadalmi osztályok életszínvonalát. Ha mezőgazdasági termelvéülése 1939 szeptember 26-án, kedden, nyeinkért jobb árat akarunk, akkor könnyen az árdrágítók lajstromába kerülhetünk. Szerintem pedig nem lehet árdrágításról beszélni akkor, amikor az ipari termékek árai olyan szédítő magasságban vanak, hogy a mezőgazdaság nem tudja azokat megfizetni. Éppen ezért, ha a mezőgazdaság ezek miatt a magas árak miatt szintén jobb árat szeretne elérni a maga termel vény élnek, aminek révén jobtban tudná fizetni a mezőgazdasági munkásokat, akkor ez csak annyit jelentene, hogy az ipari kartellel szemben tulajdonképpen egy mezőgazdasági kartell lépne fel. T. Ház! Nekünk, akik esak ebben a ciklusban kerültünk be a törvényhozás házába, nem volt módunkban az 1938 : XII. te. tárgyalásánál itt. lenni, mivel azonban az előttünk fekvő törvényjavaslat alapja az 1938: XII. te, ezért, ha az előttünk fekvő törvényjavaslatban hibákat találunk, akkor vissza kell mennünk egészen az alaptörvényig. Az alaptörvény rendelkezései igazságtalanok és nagyon sok ellenvetést váltottak ki éppen annak a munkásságnak körében, amelynek érdekében hozták tulajdonképpen a törvényt. A legigazságtalana'bb intézkedés, amelyet természetesen maga a munkásság is leginkább kifogásolt, a 65 éves kor- \ határ. Amikor a többi társadalmi osztályoknál a nyugdíj már a 40—45 éves kornál kezdődik, amikor számtalan tisztviselőt, csendőrt, rendőrt vagy vasutast látunk az országban egészen fiatalon, teljes munkabírással nyugdíjban, még pedig olyan munkabírással, hogy a nyugdíjbahelyezés után azonnal más gazdasági pozíció betöltésénél találjuk meg, (Meskó Zoltán: Elég szomorú!) addig teljesen jogos kérelem az, hogy azok az öreg, kirokkant, kivénhedt munkások, akik a legfáradságosabb munkával töltötték el egész életüket, legalább 60 éves korukban, abban a korban, amikor még talán tudnák is élvezni ennek gyümölcsét, megkaphatnák az öregségi járadékot. (Keck Antal: Kapnak havi 5 pengőt és nádpálcát!) Ez a javaslat az önbiztosítás elvén alapszik, ami nagyon szép dolog, hogy mindenki önmagát biztosítsa, hogy öregségére, öreg korára ne kelljen menházba mennie, vagy az útszélre kiállni koldulni, hanem a keresményéből félre tudjon tenni annyit, hogy öregségére Önmagát biztosítsa. Ez a gyönyörű szépen felépített terv megállhat azoknál a társadalmi rétegeknél, amelyeknek fizetése megengedi azt, hogy ha el is vonnak abból bizonyos összegekei, még mindig maradjon annyi, hogy gond nélkül, tisztességesen megélhessenek, ellenben ez a társadalmi osztály, amelynek fizetése teljes munkabírás ©setén is — éppen a mezőgazdaság jövedelmezőtlensége folytán — oly csekély, hogy éppen esak a család fenntartására, a legszükségesebb ruházkodásra van pénz, nem tud (így fillért sem elvonni abból a keresményből, hogy nyugdíjalapot tudjon magának létesíteni. Ennek a munkásrétegnek minden elvont fillére a családtól elvont kenyér vagy legalább is a ruházkodása válik még rongyosabbá, mint amilyen rongyos volt eddig. Könnyű ott nyugdíjalapot fizetni, ahol van miből. Tessék ott nyugdíjalapot teremteni, ahol a családnak nincs meg a betevő falat kenyere. Itt nem szabad annak az elvnek érvényesülnie, hogy hiszen ez a munkásréteg megelégedhetik a törvényben biztosított kicsi,
