Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-50
616 Az országgyűlés képviselőházának 50. amennyire én össze tudtam állítani, az 1934. évi XXI, az 1936 : XV. és az 1937 : XIV. te. összesen körülbelül 31 millió pengő hitelkeretet állapít meg. Ennek legnagyobb részét felhasználták, illetőleg áthozatal formájában használták fel. Nem tudom, hogy a jelenlegi álladók mennyi, de a zárszámadás szerint az 1937/38. évben 27 milliót tett ki és ha a költségvetési kereteket betartják, amint remélem is, akkor a 27 millió az 1940. évre lecsökken 17 millióra, amit — ismétlem — örvendetesen veszek tudomásul, mert nem tartom helyesnek, amint a múltban is már többször kifejtettem, a hitelműveleteknek ezt a módját, mert minden egyébtől eltekintve, mégis csak feszélyezőleg hat az ellenőrzés tekintetében, ha kereseti kimutatások alapján a vállalkozó hitelezője ugyanannál a munkánál az államnak. Még csak egypár megjegyzést kívánok tenni az 5. címhez és felvetem a gondolatot, nem volua-,e helyes azon örvendetesen fejlődött nemzeti szabadkikötőt üzemképpen kezelni és költségvetését kiemelni a kereskedelmügyi tárca költségvetéséből. Azt hiszem, hogy itt vagyonleltár bizonyára van, mert nem régi időre visszanyúló létesítmény. Gondolom^ a legkönnyebben és a legkommerciálisabban így volna ez a különben is elsősorban kereskedelmi érdekeket szolgáló intézmény vezethető. De mondom, csak felvetem ezt a gondolatot, mert hiszen annakidején évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt sok mindenféle beletartozott a kereskedelmi tárcába, ami ma már mint önálló üzem nyer elszámolást. Méltóztassék megengedni, hogy ezek után egészen röviden a Külkereskedelmi Hivatalról és az Ár ellenőrzési Kormány biztosságról is szóljak, mert az a meggyőződésem, hogy minél tovább tart ez a háborús világ, annál nehezebb és annál fontosabb lesz e két hivatal vagy szerv működése magyar szempontból is. Az igen t. pénzügyminiszter úr és a kereskedelemügyi miniszter úr és ma Ilovszky igen t. képviselőtársam is rámutattak arra, hogy milyen kapitális fontosságú a mai viszonyok között nyersanyagszükségletünk pótlása. Ezért én erre bővebben nem akarok kitérni, felesleges is, csak azt mondom, hogy a magam részéről kétszáz vagy háromszáz százalékig hozzájárulok mindahhoz, amit a pénzügyminiszter úr mond, valamint ahhoz is, amit a honvédelmi miniszter úr mondott, amikor így szólt: »Ennek a helyzetnek« — tudniillik, hogy importra szorulunk bizonyos áruk tekintetében — »előrelátása parancsolólag megszabja bizonyos nyersanyagoknak az ország határain belül való felhalmozását^ Ezt mondotta a honvédelmi miniszter úr november 9-én, a Ház^ általános jogos helyeslése mellett. Teljesen átérzem ennek helyességét, részben igen keserves személyes tapasztalatok alapján, amelyeket a világháborúban e téren szereztem az ipart illetőleg, s ezért kötelességem rámutatni egy szándékolt — hála Istennek, eddig még csak szándékolt — törvényes intézkedésre, amely engem ebben a pillanatban mélységes aggodalommal tölt el. Nagyon kérem t. képviselőtársaimat, hogy ha majd ezt tárgyalni fogjuk, az általam most felhozottakat is szívleljék meg, mert én ezt a rendelkezést úgy, ahogyan az szándékoltatik, az előbb említett szempontból hátrányosnak tartom. Amint bölcsen méltóztatnak tudni, a t. pénzügyminiszter úr a költségvetéssel egyidőben benyújtotta a társulati adóról szóló törülése 1939 november 14-én, kedden, vény javaslatot. E törvényjavaslat 13. §-ának 7. pontja ezt mondja (olvassa): »A mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani azt az értéktöbbletet, amely az egész anyag-árukészlet mérlegszerű értéke és azok forgalmi, piaci áron számított értéke között mutatkozik«, — szemben a most fennálló rendelkezéssel, vagyis az 1922:XXIV. te. 14. §-ának — gondolom — 18. pontjával, ahol a mérlegszerű nyereség másként nyer szabályozást. Attól tartok, hogy ha ez a rendelkezés törvénnyé válnék, azt fogják gondolni, hogy a jövedelmi adónál és a vagyonadónál is ugyanilyen szempontok szerint állapítják majd meg a jövedelmi, illetőleg a vagyonadó alapot. Azt hiszem, ez az egyik hátránya. A második hátránya az, hogy a mérlegszerű nyereségről szóló ez a rendelkezés helytálló volna, vagy lett volna a szabadkereskedelem korában és a szabad áralakulás idején, kötött árak, irányárak mellett azonban ez a rendelkezés — azt hiszem — nem fog mást eredményezni, mint azt, hogy minden cég arra fog törekedni, hogy a mérlegkészítéskor minél kevesebb árukészlete legyen. Ez a differencia a beszerzési ár, a mérlegkészítés! ár és a világpiaci ár között természetesen szabad áralakulás esetén nem rejt magában olyan veszteségi lehetőségeket, mint a jelen kötött gazdálkodás esetében, amikor a kereskedő ezt az értéktöbbletet az eladási árban nem tudja érvényre juttatni, mert hiszen az már hónapokkal megelőzően előre leköttetett. Azt hiszem, ez a másik hátránya ennek és ez nagy aggodalommal tölt el engem éppen abból a szempontból kiindulva, amelvet bátor voltam hangoztatni. Ennek a rendelkezésnek harmadik hátrányos hatása nézetem szerint az, hogy az árkormánybiztos feladatát még jobban meg fogja nehezíteni, mint amilyen nehéz már most is. Hiszen ő már nem a beszerzési árakat veheti kalkulációba, hanem kénytelen igazodni a mindenkori piaci árakhoz is, amelyek pedig természetesen változnak és amíg a háború tart, emelkedő tendenciát mutatnak. Én tehát azt hiszem, ez a rendelkezés az árak tekintetében is határozottan emelőhatású lesz. Jól tudom, hogy ugyan-e törvényjavaslat 14. §-ának 2. pontja némileg enyhíti ezt és bizonyos átmenetet statuál, de mégis nagyon kérem az igen t. miniszter urat és képviselőtársaimat, hogy ezzel a kérdéssel nagyon behatóan méltóztassanak foglalkozni. Érzésem és meggyőződésem szerint ez gátolni fogja és hátrányosan fogja befolyásolni azoknak a céloknak az elérését, amelyeket mindannyian el akarunk érni és amelyeknek kifejtését itt a Házban általános helyeslés mellett hallgatni alkalmunk volt. Árukészlet-, nyersanyagkészlet-import alatt természetesen csak az okvetlenül szükséges importot értem, elsősorban az olyan importot, amely hadifelszerelésünk hiánytalan utánpótlása szempontjából szükséges. Éppen ebben a tekintetben nagyon igazat adok az igen. t. honvédelmi miniszter úrnak, aki még külön hangsúlyozta, hogy nemcsak a folyó szükségletekről kell gondoskodni, hanem bizonyos árukészlet felhalmozását is szükségesnek jelezte és hangsúlyozta. Ezek után csak néhány szóval kívánok megemlékezni a Külkereskedelmi Hivatalról, illetve annak költségvetéséről, ha ugyan az így nevezhető. Én úgy tudom, — bár meglehet, hogy helytelenül tudom — hogy a Külkereske : delmi Hivatal állami szerv. Ha pedig állami
