Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-50
614 Az országgyűlés képviselőházának 50. gálatba való bevonása egyenesen kívánatos ós hasznos, amikor a vasút másrendű feladatait is csak mérnöki közreműködéssel lehet helyesen megoldani, akkor nem helyeselhető az^ Államvasutak főiskolát végzett személyzetének mai megoszlása, ahol 1224 főiskolai képesítéshez kötött tisztviselői állásból mindössze 750 körül van a mérnöki állás. Ezzel a műszaki létszámmal az Államvasutak üzemvitelét a műszaki követelményeknek megfelelően ellátni nem lehet. Köztudomású, hogy csupán a műszaki feladatok megoldásához még legalább 150—200 mérnökre volna szükség és ha a tartalékra is számítunk, akkor csunán a műszaki szolgálatra legalább ezer főben kellene a mérnöki létszámot megszabni, akiket kisebb képesítésűekkel pótolni egyenlő volna az Államvasutak magas színvonalának leszállításával. Ebben az irányban elégítené ki az ezres mérnöki létszám egyrészt a szükségletet, másrészt biztosítaná azt is, hogy a mérnök is elérhesse az Állam vasutaknál rendszeresített V. fizetési osztály 1. fokozatát, sőt az arravalók bekerülhessenek a IV, fizetési osztályba is, ami az állam vasúti mérnököknek már évtizedes kívánsága. Másik kívánsága az Államvasutak mérnökeinek az, hogy a IV. fizetési osztálvban lévő igazgatósági osztályfőnökök és a velük egyenrangúak vagy a IV. fizetési osztály terhére kialakítandó, a ITT. é« TV. fizetési osztály közé rpnrl^presítfindő új állásba lennének kinevezve, körülbelül húsz-harminc fővel, vagy pedig a III. és II. fi7p.tési fokozathoz hasonlóan megfelelő működési pótlékban volnának részesítem! ők. Régi kívánsáqr az ifi, hogy legalább az igazgatósági osztálvfőnökök és egyenrangúak részére a IV. és III. fizetési osztály közötti új fizetési osztály iktattassák be azért, mert ez állások olyan hivatali és társadalmi kötelezettségekkel járnak, amelyeknek a rendes illetményekből való fedezése a nem vezetőt a vezetővel szemben előnyösebb helyzetbe juttatja. Ha ennek az úi fizetési osztálynak a beiktatása nem volna lehetséges, akkor részükre olyan természetű aránylagos működési pótlék volna megállapítható, mint amilyen az igazgatóknál havi 600, illetőleg az igazgatóhelyetteseknél havi 400 pengőben van megállapítva, bizonyára az előbb említett hivatali és társadalmi kötelezettségekkel kapcsolatos többletkiadások fedezésére. A harmadik kívánság a mérnöki állások műszaki karakterének megfelelő többletmunka működési pótlékkal való jutalmazása, továbbá a szolgálati és illetményszabályzat 90. és 91. §-aiban megállapított műhelyi, laboratóriumi, építési és hídvizsgálat! pótlók visszaállítása és havonta való fizetése, amint arra Wálder képviselőtársam is az imént rámutatott. Ez a mérnöki pótlék feltétlenül igazságos, mert a közszolgálati mérnöknek külső munkája, de még a központi mérnöknek külső 'munkát ellenőrző tevékenysége sem azonosítható a csak irodai munkát ieénylő más munkakörrel. Ezt a mérnöki pótdíjat a külföldi államokban is majdnem mindenütt rendszeresítették és fizetik. Működési pótlék oly beosztástokban indokolt, amelyek nehéz ós felelősségteljes többletmunkát kívánnak, de amelyek ezidőszerint semmiféle rendszeresített pótlékkal vagy napidíjjal nem honoráltatnak. Az építési, laboratóriumi és hídvizsgálat! pótlékot a szolgálati és ülése 1989 november lh-én, kedden. illetményszabályzat kellően megindokolta és annak nagyságát is meghatározta. Mindezek az okok ma is változatlanul fennállanak ós ezeket a megszolgált pótlékokat az államvasutak mérnökei fájdalmasan nélkülözik, e nélkül pedig a kellő mérnöki utánpótlás ma egyáltalában nem látszik megvalósíthatónak. További megvonásuk előbb-utóbb az állam 1 vasutak műszaki szolgálatának leromlására fog vezetni. A negyedik kívánság az, hogy megszüntetendő az a hátrány, amelyben a szabadságolások tekintetében a főiskolások a főiskolát nem végzettekkel szemben Vannak. Jelenleg az a helyzet, hogy két érettségiző közül az egyik, ha az érettségi után azonnal a Máv.-hoz megy és ott teljesít szolgálatot, már 28 éves korában háromheti szabadságra tarthat igényt, ugyanakkor a másik, aki előbb egyetemet^ végez és azután megy a Máv.-hoz, csak 33—35 éves korában kerül a szabadságolás tekintetében ugyanabba a helyzetbe, mint az érettségizett 28 éves korában. Az ötödik kívánság, amelyet már Wálder igen t. képviselőtársam is említett, az üzemi jutalék kiszámításában a pontszámnak a mérnökök számára más módon való meghatározása. A mérnöki munkánál a munka fontosságának megfelelően felülvizsgálandó és helyesbítendő volna a pontszám kiszámítása. Az üzemi jutalék alapjául szolgáló pontszám kiszabása a mérnökök részére többnyire 32 és 40 között váltakozik, ami a műszaki munkánál feltétlenül kisebb képzettséget igénylő munkák pontszámához képest nemcsak aránytalan, hanem nagyon sok esetben azok alatt is marad. A hatodik kívánság, hogy az Államvasút rendszeresítsen, állítson fel egy szervet a mérnökök továbbképzésére, megfelelő hitel- és hatáskör biztosításával. A mérnökök a vasúti szolgálatra való különleges szaktudást megalapozni és továbbfejleszteni csak intézményesen biztosított módon, anyagiakkal is rendelkező intézmény útján tudják. Ezt az intézményt, amelynél a továbbképzés irányainak a szükséglet szerint való megszabását is az Államvasutak végzi, az Államvasutaknak kell felállítania és anyagi eszközökkel ellátnia. A hetedik kívánság, amelyet ugyancsak Wálder képviselőtársam is említett, a nívós mérnöki utánpótlás elősegítésére műegyetemi ösztöndíjak, nevelési ösztöndíjak létesítése. Ezeknek a műegyetemi ösztöndíjaknak létesítésével nagy missziót teljesítene a Máv., mert nemcsak az utánpótlás kérdéseit oldaná meg, hanem megoldaná azt is, hogy a Máv. tisztviselőinek gyermekeit, továbbá azoknak a magyar néposztályoknak a gyermekeit, akik anyagig lehetőségüknél fogva egyébként erre a pályára nem mehetnek, a mérnöki oklevél megszerzéséhez segítené. T. Ház! Az eddigiekben voltam bátor a kereskedelemügyi tárca és a tárcához tartozó Államvasutak műszaki státusának hiányait ismertetni. Azért csak ezeket, mert magam is mérnök vagyok és^ mindig csak mint mérnök kerültem vonatkozásba az állami adminisztrációval és ezeket a kérdéseket ismerem tökéletesen. Felszólalásomban, mint már beszédem elején is említettem, tisztára az a szempont vezetett, hogy a mai technikai kultúrában közérdek, hogy a mérnökök az ország megnagyobbodott műszaki feladatainak elvégzéséhez szükséges létszámban legyenek az állami státusba beállítva és hogy előrehaladásuk és ebből ki-