Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. arra, hogy rendszerint az értékesebb a mozgékonyabb elem és a vállalkozóbb szellemű, ezek lógnak a reménytelen jövő miatt a minisztérium kötelékéből kiválni, és a kevésbbé értékes elem fog- visszamaradni, ezek fogják a magasabb pozíciókat betölteni és ezek lesznek a leglényegesebb központi ig-azg'atási szerveknél a vezetők. Ennek bekövetkezését okvetlenül megkell előzni, mert lia a magángazdasági élet megköveteli a jó mérnököt, akkor a közszolgálat érdeke sokkal fokozottabban követelj a még jobb mérnököt. (Ügy van! Ügy van! taps a középen.) Az államépítészeti hivatalok státusában szintén örvendetes létszámemelés tapasztalható, ami természetesen összefügg a visszacsatolt területeken felállított 7 új államépítészeti hivatal felállításával. Míg a múlt évben az államépítészi hivatalok műszaki státusában, a gyakornokoktól eltekintve, 128 volt a rendszeresített állás, addig az új költségvetés szerint 218, tehát 90-nel több, mint eddig. Sajnos, itt is az a helyzet, hogy a 90 főnyi létszámszaporulat a tizedik, a kilencedik és nyolcadik fizetési osztályú állásokra esik. A hetedik fizetési osztály a 90 főnyi szaporulat dacára is változatlan marad, a hatodik fizetési osztályban eggyel, az ötödikben pedig kettővel csökkent az állások száma, a múlt költségvetésben rendszeresített állásokhoz képest. Ma. amikor a költségvetés az államépítészieti hivatalok státusában 90 főnyi létszámemelést tüntet fel és hét új államépítészeti hivatalt állítottak fel, amikor az útépítés gazdasági, honvédelmi, közlekedéspolitikai és nem utolsósorban közmunkapolitikai érdek is, a közérdek szempontjából rendkílvül károsnak látom, hogy az államépítészeti hivatalok éléről három vezetőt vesz el a költségvetés. Ha pedig á minisztérium műszaki szakának státusát az államépítészeti hivatalok státusával együtt nézzük, a következőket tapasztaljuk. A műszaki szakon létesített új állások száma 29, az államépítészeti hivataloknál 90, ez összesen 119. Ebből a 119 főnyi létszámszaporulatból mindössze kettő esik a hetedik fizetési osztályú állásokra, egy a hatodik fizetési osztályú állásra. Az ötödik és a negyedik fizetési osztályokban létszámszaporulat nincs, sőt a minisztérium egyetlen negyedik fizetési osztályú műszaki állását nem mérnök tölti be. Ez az aránytalanság, hogy az alsóbb állásokhoz viszonyítva a magasabb állások ilyen kisszámúak, a következő látszatot keltik. Először azt, hogy az alacsonyabb fizetési osztályokban, ahola részletmunkát végzik, kell a szakember, míg a magasabb fokozatokban, ahol az impériumot gyakorolják, nem szükséges á szaktudás. Ugyanebből folyik az is, hogy a magasabb állású csoportvezetők, ügyosztályvezetők, hivatalvezetők alá olyan sok alsóbb fizetési osztályú tisztviselő fog tartozni, hogy főnökeik nem képesek kellően irányítani és ellenőrizni az ő munkájukat, ami sok kellemetlenség kútforrása lesz, és az adminisztrációt is erősen fogja lassítani. Az alsóbb állásoknak nagy számából következik az is, hogy az alsóbb fizetési osztályií tisztviselőkre sokkal fontosabb és felelősségteljesebb munkakört kell bízni, mint azt közhivatali gyakorlatunk indokolttá és megengedhetővé tenné. Akármelyiket vesszük is ezek közül az esetek közül, mindegyik káros. Káros a tisztviselőkre, de még fokozottabban káros a közérdek szempontjából nézve. Éppen ezért ése 1939 november lk-én, kedden. 613 arra kérem a miniszter urat, hogy az 5200/1925. M. E. rendelet szellemében, amely az egyes fizetési osztályokban az arányos, százalékos megosztást megállapítja, vagyis megállapítja azt, hogy az alsóbb fizetési osztályok létszámához viszonyítva hány tisztviselőnek kell a következő fizetési osztályokban lennie, a következő években rendszeresítsen magasabb fizetési osztályú állásokat, amivel egyrészt megszünteti az előbbi káros eseteket, másrészt mindenki számára lehetővé teszi a fokozatos előlépést és ezáltal kiküszöböli azt, hogy a jó mérnökök az állami szolgálatból kiváljanak, egyszersmind biztosítja azt is, hogy a minisztérium^ igazán nagyjelentőségű munkáit a műszaki és gazdasági kívánalmaknak legmegfelelőbben fogják elvégezni. A központi státus kérdésénél ezeket kívántam előterjeszteni. Még az államvasutak műszaki státusához óhajtok hozzászólni. Az előttem szólott Wáld^r Gyula igen t. képviselő úr a tisztviselői státusról szólt, de főképpen a munkásstátusról beszélt. Én az államvasutakkal kapcsolatban, amely karakterénél fogva kimondottan műszaki vonatkozású intézmény, a műszaki státusról fogok beszélni. (Halljuk! Halljuk!) Az államvasutak tisztviselői státusai szintén nem felelnek meg a tisztviselőkre háramló óriási feladatoknak. Szűkek a státusok. Ezeknek bővítésén kívül még sok helyen kellene, a tisztviselők helyzetén segíteni, hogy jövőjüket és ebből kifolyólag a Máv. műszaki szolgálatának fejlesztését fokozottabb mértékben biztosítsuk. Általában hét pontban lehet összefoglalni azokat a kívánalmakat, amelyeket az államvasutak műszaki szolgálatát végző mérnökök helyzetének és ezzel egyidejűleg az államvasutak műszaki szolgálatának javításánál ki kell elégíteni. Az első ilyen követelmény azzal kapcsolatos, hogy az államvasutak mérnökeinek létszáma kevés. Ma 750 alatt van a rendszeresített állásban lévő mérnökök száma. Ez a szám legalább ezerre volna felemelendő, mégpedig úgy, hogy az összes fizetési osztályokban arányosan kellene a létszámemelést keresztülvinni. A vasútnak vannak elsőrendű főfeladatai és ezeket támogató másodrendű munkakörei. A főfeladatok műszakiak, forgalmiak és kereskedelmiek. A műszaki feladatok ellátására tisztán mérnökökre, a forgalmi és kereskedelmi feladatok ellátására pedig rátermett és mozgékony tisztviselőkre van szükség, akik lehetnek mérnökök, jogi végzettségűek, de nem főiskolások is. Természetesen mind a három kategóriának képviselete kívánatos, mert a képz3ttcég sokoldalúsága csak az üzem javára szolgálhat. (Ügy van! jobbfelől.) A vasút főfeladatait támogató mellékfeladatok, másodrendű munkakörök: az igazgatás és szervezés, azután az oktatás, a szociálpolitika, az egészségügy, a műszaki statisztika. a pénzügyi szolgálat, az anyagbeszerzés és a jogi ügyek intézése. Ezek mind olyan munka területek, amelyekben — a jogi ügyektől eltekintve — a mérnökök közreműködése nem csak kívánatos, hanem egyenesen nélkülözhetetlen is. A műszaki oktatást, a munkásvédelmet, a műszaki statisztikát, a műszaki pénzügyi szolgálatot, az anyagbeszerzést, sőt a szakszerű egészségi védelmet is nehéz ma már megfelelő mérnök nélkül elvégezni. Amikor tehát a pálya- és vontatás-, továbbá a gördülő anyagszolgálatot kizárólag mérnök látja el, amikor á mérnöknek a forgalmi és kereskedelmi szol-