Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-50

598 Az országgyűlés képviselőházának 50. ják, hogy, úgylátszik, a zsidótörvénynek az a jótéteménye ránknézve, hogy ami adót azok nem fizetnek meg, annak az adónak fizetése mireánk hárul. (Zaj a baloldalon.) Csakugyan ez a helyzet. Nem beszélek én az emberi érzés­ről, nem beszélek arról, hogy a magyar törté­nelem levegőjével, a keresztény tanítással, az igaz magyar érzéssel ellenkezik az, amit val­lási gyűlölségből csináltak a magyarság zsidó­vallású része ellen. Minderről nem beszélek, de ma már az események, a tények fejbekólint­hatták a hatalmasokat, ma már megértethették velük, hogy ez a rendszer gyakorlatilag hová vezet: a közgazdasági élet teljes elerőtlenedé­sére, a pénzügyi élet leromlására. Arra vezet, hogy most majd a keresztény kisexisztenciákra másfélszeres, vagy nem tudom mennyi adó fog átháramlani. Amint láttuk, már éppen egyik felvidéki képviselőtársunk tette szóvá azt az irgalmatlan adóemelést és irgalmatlan adóbe­hajtást, amely a Felvidéken is végbemegy. E mellett a gyakorlati szempont mellett van azután egy másik gyakorlati szempont is. Megint csak fontos szempont, megint csak a honvédelem mottóiával kezdhetem, amikor ezzel a dologgal foglalkozom. Sokat írtak az újságok és sokan beszéltek a Maginot-vonal­ról, egyik illusztris képviselőtársam, Zsilinszky Endre is beszélt itt a Maginot-vonalról. Csak­ugyan, nekünk már régtől kezdve hozzá kel­lett vojna fognunk. Amikor Teleki miniszter­elnök úr jött, a folyosón az első szavam az volt hozzá, hogy nem zsidótörvény kell ide, hanem Maginot-vonal. Már régóta épülnie kellene betonból, páncélból ennek a Maginot­vonalnak és épülnie kellene csakugyan jó exisztenciájú, megelégedett emberek milliói­ból. Ez lenne a fontos: de e helyett mit csi­nálnak? Ahogy az ország egyik legkiválóbb, legmagasztosabb lelkű főpapja mondta, min­dent odadobnak az értelmetlen' frázisoknak, amelyek nem jelentenek semmi mást, mint tisztán csak üzletkérdést, tisztán csak a ma­gánüzleteknek, a magánhaszonnak a hajszolá­sát. Jelentik azt, ami a Kollonich-korszakban, ami az Apafi-korszakban volt, amikor szintén a vallási gyűlölség szerepelt, abból a szem­pontból, hogy a tisztességes és derék hazafias magyar úriosztály kezéből hogyan vegyék ki ugyanennek az úriosztálynak az emberei a ha­talmas vagyonokat, azok az, emberek, akik vi­szont azután a Caraffákkal, a Kollonicsokkal szövetkeztek. így jutottak azután, tudjuk, kik­nek és kiknek a kezére Thököly Imre birtokai, a Pekry Lőrincek birtokai. Hát ma ugyanez a korszak folyik, és ma ennek ugyanaz lesz a vége, mint akkor, abban a korszakban, amely korszakot megjegyezte a történelem, hogy végre odavezetett ez a gyűlölködési kor­szak, ez az idegen szellemmel való barátkozás, hogy 1684-ben olyan éhség keletkezett, hogy a lerongyolódott éhező magyarok a holtteste­ket ásták ki a sírból. (Mozgás a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ide vezetett ez a gyűlölködés és egyedül ez a gyűlölködés vezetett ide, mert mindaddig a magyarság még a török meg­szállás ellenére is, jól élt, jó sorsa volt itt és csak amikor ez kezdődött el, akkor kezdődött el az is, hogy amennyi adót a törökök rajtunk 150 esztendő alatt behajtottak, lugyanannyit hét esztendő alatt vettek be ettől a magyarság­tői ennek az idegen szellemnek a képviselői. Méltóztassék ennek az oknyomozó történelem­ben utánanézni. T. Képviselőház! Van egy máisik kérdés, amely megint az individualista rendszer vé­ülése 1939 november lh-én, kedden. delmével kapcsolatos, amely megint csak a honvédelmi kérdést érinti, megint csak azt a posztulátumot, hogy minél több boldog egyént 1 a honvédelem érdekében is. Idevág a szeren­csétlen ügynöki karnak a sorsa is, amely derék ügynöki karról beszélt már Bródy Ernő t barátom is. Ezeknél is mi a helyzetit Ne tessék megint azt hinni, hogy itt is megint keresz­tényvédelem van. (Mozgás a jobboldalon.) Mi történt itt 1 ? Felvetődött az a gyakorlati kér­dés, hogy no most az elbocsátandó, szélnek ker­getendő ügynököket kikkel pótoljuk. Erre az értelmiségi kormánybiztos azt mondta, hogy majd átképző tanfolyamot rendezek, három­négyhónapos tanfolyamot; mintha meg lehetne tanulni egy ilyen szakmát, amely csak hosszú éveken vagy évtizedeken át való gyakorlás után válik vérré, nem pedig három-négy hónap alatt. (Zaj a jobboldalon.) Megint csak a ma­gyar nép terhére ilyen száznengos segéllyel való átképzéseket csinálnak. Ennek is mi lett a vége? Kiderült, hogy nincs szükség utánkép­zésre sem (Zaj a jobboldalon.), mert amikor az ipari megbízottak megjelentek az értelmiségi kormánybiztos előtt, akkor rögtön kiderült, hogy nem kell az uttáuképzés, megimiagyarázták, hogy ma, amikor az árucikkek nagyrésze tila­lom alatt áll, nincs is mozgási lehetőség, elő­ször is elméletileg nem lehet eleget tanulni, másodszor pedig gyakorlatilag' is teljes lehe­tetlenség ezt a szakmát elsajátítani. Akkor egyszerre a koirmánybiztos. — ahogyan egy ipari érdekeltség körleveléből ezt megtudom, ahogyan ezt olvasom — rögtön meffelégedett azzal, hogy nem rendez külön tanfolyamot, de Ígérjék meg a munkaadók, ezek az ipari meg­bízottak, hogy viszont nem kívánják az úgy­nevezett zsidótörvény 14. §-ána,k utolsó bekez­désében a kormánynak adott kedvezmény alkal­mazását, nevezetesen, hogy itt közérdekből ki­vételt tehet, külön kezelendő az ügynöki kar, az utazók kara és közérdekből máskén intéz­kedhetik, mint a törvény egyébként. Ha erről a munkaadók lemondanak, mondja az értelmi­ségi kormánybiztos, akkor nem kell utánkép­zés. Nem arról van tehát szó. hogv a keresz­tény exisztenciákat besegítsék. Megjegvzem, nem is mennek erre a pályára, mert akinek olyan magas képzettsége, olyan intelligen­ciája, tanultsága van, hogy megfelelhet az ügy­nöki karban is, az majd bolond elvállalni ügy­nöki szerepet, ügynöki munkát, strapáciát, amely reggeltől estig való talpalást, vasúton hálást, evést, ezernyi fáradalmat jelent. Pusz­tán csak a rombolásról van szó, pusztán csak arról, hogy ennyi és ennyi exisztenciával ke­vesebb legyen a honvédelemnek is. az ország adózó erejének is kárára. (Zaj a középen.) T. Képviselőház! Ezeket természetesen nem a jelenlegi miniszter úr terhére adtam itt elő, nem vele szemhen akartam kritikát gyakorolni, hiszen ő csakugyan most vette át ezt a tárcát, Ő nem lehet felelős elődjének cselekedeteiért, rengeteg sok balfogásáért, rengeteg sok olyan cselekedetéért, amely ennek az országnak káro­sítása volt, amely úgyszólván minden bölosesé­get és hozzáértést nélkülözött. Ö ezért nem le­het felelős. Amikor tehát kijelentem, hogy en­nek a tárcának a költségvetését nem fogadom el. akkor mindazi, amit mondottam és ez a ki­jelentésem is bírálatként csak a miniszter úr elődjének szólt. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Piukovich József!

Next

/
Oldalképek
Tartalom