Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-50
598 Az országgyűlés képviselőházának 50. ják, hogy, úgylátszik, a zsidótörvénynek az a jótéteménye ránknézve, hogy ami adót azok nem fizetnek meg, annak az adónak fizetése mireánk hárul. (Zaj a baloldalon.) Csakugyan ez a helyzet. Nem beszélek én az emberi érzésről, nem beszélek arról, hogy a magyar történelem levegőjével, a keresztény tanítással, az igaz magyar érzéssel ellenkezik az, amit vallási gyűlölségből csináltak a magyarság zsidóvallású része ellen. Minderről nem beszélek, de ma már az események, a tények fejbekólinthatták a hatalmasokat, ma már megértethették velük, hogy ez a rendszer gyakorlatilag hová vezet: a közgazdasági élet teljes elerőtlenedésére, a pénzügyi élet leromlására. Arra vezet, hogy most majd a keresztény kisexisztenciákra másfélszeres, vagy nem tudom mennyi adó fog átháramlani. Amint láttuk, már éppen egyik felvidéki képviselőtársunk tette szóvá azt az irgalmatlan adóemelést és irgalmatlan adóbehajtást, amely a Felvidéken is végbemegy. E mellett a gyakorlati szempont mellett van azután egy másik gyakorlati szempont is. Megint csak fontos szempont, megint csak a honvédelem mottóiával kezdhetem, amikor ezzel a dologgal foglalkozom. Sokat írtak az újságok és sokan beszéltek a Maginot-vonalról, egyik illusztris képviselőtársam, Zsilinszky Endre is beszélt itt a Maginot-vonalról. Csakugyan, nekünk már régtől kezdve hozzá kellett vojna fognunk. Amikor Teleki miniszterelnök úr jött, a folyosón az első szavam az volt hozzá, hogy nem zsidótörvény kell ide, hanem Maginot-vonal. Már régóta épülnie kellene betonból, páncélból ennek a Maginotvonalnak és épülnie kellene csakugyan jó exisztenciájú, megelégedett emberek millióiból. Ez lenne a fontos: de e helyett mit csinálnak? Ahogy az ország egyik legkiválóbb, legmagasztosabb lelkű főpapja mondta, mindent odadobnak az értelmetlen' frázisoknak, amelyek nem jelentenek semmi mást, mint tisztán csak üzletkérdést, tisztán csak a magánüzleteknek, a magánhaszonnak a hajszolását. Jelentik azt, ami a Kollonich-korszakban, ami az Apafi-korszakban volt, amikor szintén a vallási gyűlölség szerepelt, abból a szempontból, hogy a tisztességes és derék hazafias magyar úriosztály kezéből hogyan vegyék ki ugyanennek az úriosztálynak az emberei a hatalmas vagyonokat, azok az, emberek, akik viszont azután a Caraffákkal, a Kollonicsokkal szövetkeztek. így jutottak azután, tudjuk, kiknek és kiknek a kezére Thököly Imre birtokai, a Pekry Lőrincek birtokai. Hát ma ugyanez a korszak folyik, és ma ennek ugyanaz lesz a vége, mint akkor, abban a korszakban, amely korszakot megjegyezte a történelem, hogy végre odavezetett ez a gyűlölködési korszak, ez az idegen szellemmel való barátkozás, hogy 1684-ben olyan éhség keletkezett, hogy a lerongyolódott éhező magyarok a holttesteket ásták ki a sírból. (Mozgás a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ide vezetett ez a gyűlölködés és egyedül ez a gyűlölködés vezetett ide, mert mindaddig a magyarság még a török megszállás ellenére is, jól élt, jó sorsa volt itt és csak amikor ez kezdődött el, akkor kezdődött el az is, hogy amennyi adót a törökök rajtunk 150 esztendő alatt behajtottak, lugyanannyit hét esztendő alatt vettek be ettől a magyarságtői ennek az idegen szellemnek a képviselői. Méltóztassék ennek az oknyomozó történelemben utánanézni. T. Képviselőház! Van egy máisik kérdés, amely megint az individualista rendszer véülése 1939 november lh-én, kedden. delmével kapcsolatos, amely megint csak a honvédelmi kérdést érinti, megint csak azt a posztulátumot, hogy minél több boldog egyént 1 a honvédelem érdekében is. Idevág a szerencsétlen ügynöki karnak a sorsa is, amely derék ügynöki karról beszélt már Bródy Ernő t barátom is. Ezeknél is mi a helyzetit Ne tessék megint azt hinni, hogy itt is megint keresztényvédelem van. (Mozgás a jobboldalon.) Mi történt itt 1 ? Felvetődött az a gyakorlati kérdés, hogy no most az elbocsátandó, szélnek kergetendő ügynököket kikkel pótoljuk. Erre az értelmiségi kormánybiztos azt mondta, hogy majd átképző tanfolyamot rendezek, háromnégyhónapos tanfolyamot; mintha meg lehetne tanulni egy ilyen szakmát, amely csak hosszú éveken vagy évtizedeken át való gyakorlás után válik vérré, nem pedig három-négy hónap alatt. (Zaj a jobboldalon.) Megint csak a magyar nép terhére ilyen száznengos segéllyel való átképzéseket csinálnak. Ennek is mi lett a vége? Kiderült, hogy nincs szükség utánképzésre sem (Zaj a jobboldalon.), mert amikor az ipari megbízottak megjelentek az értelmiségi kormánybiztos előtt, akkor rögtön kiderült, hogy nem kell az uttáuképzés, megimiagyarázták, hogy ma, amikor az árucikkek nagyrésze tilalom alatt áll, nincs is mozgási lehetőség, először is elméletileg nem lehet eleget tanulni, másodszor pedig gyakorlatilag' is teljes lehetetlenség ezt a szakmát elsajátítani. Akkor egyszerre a koirmánybiztos. — ahogyan egy ipari érdekeltség körleveléből ezt megtudom, ahogyan ezt olvasom — rögtön meffelégedett azzal, hogy nem rendez külön tanfolyamot, de Ígérjék meg a munkaadók, ezek az ipari megbízottak, hogy viszont nem kívánják az úgynevezett zsidótörvény 14. §-ána,k utolsó bekezdésében a kormánynak adott kedvezmény alkalmazását, nevezetesen, hogy itt közérdekből kivételt tehet, külön kezelendő az ügynöki kar, az utazók kara és közérdekből máskén intézkedhetik, mint a törvény egyébként. Ha erről a munkaadók lemondanak, mondja az értelmiségi kormánybiztos, akkor nem kell utánképzés. Nem arról van tehát szó. hogv a keresztény exisztenciákat besegítsék. Megjegvzem, nem is mennek erre a pályára, mert akinek olyan magas képzettsége, olyan intelligenciája, tanultsága van, hogy megfelelhet az ügynöki karban is, az majd bolond elvállalni ügynöki szerepet, ügynöki munkát, strapáciát, amely reggeltől estig való talpalást, vasúton hálást, evést, ezernyi fáradalmat jelent. Pusztán csak a rombolásról van szó, pusztán csak arról, hogy ennyi és ennyi exisztenciával kevesebb legyen a honvédelemnek is. az ország adózó erejének is kárára. (Zaj a középen.) T. Képviselőház! Ezeket természetesen nem a jelenlegi miniszter úr terhére adtam itt elő, nem vele szemhen akartam kritikát gyakorolni, hiszen ő csakugyan most vette át ezt a tárcát, Ő nem lehet felelős elődjének cselekedeteiért, rengeteg sok balfogásáért, rengeteg sok olyan cselekedetéért, amely ennek az országnak károsítása volt, amely úgyszólván minden böloseséget és hozzáértést nélkülözött. Ö ezért nem lehet felelős. Amikor tehát kijelentem, hogy ennek a tárcának a költségvetését nem fogadom el. akkor mindazi, amit mondottam és ez a kijelentésem is bírálatként csak a miniszter úr elődjének szólt. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Piukovich József!
