Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-50
Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 19S9 november 14-én, kedden. 599 Elnök; Piukovich József képviselő urat illeti a szó, Piukovich József: T. Ház! Amikor a kereskedelemügyi tárca költségvetéséhez hozzászólok, az egész kérdést a falu szemével szeretném nézni és azoknak érdekein keresztül szeretném bírálni, akik a falusi kisboltba a falusi szükségletek kielégítése végett bejárnak s akik talán nem is látják meg azokat az óriási jelentőségű kérdéseket, amelyek, állítom, ebben az országban talán éppen a kereskedelemügyi tárcáknál a legnagyobb jelentőlsógűek. Ahogyan a kereskedelemügyi tárca költségvetésének egyes címeit és rovatait végignézetni, feltűnik nekem, hogy ez az egyetlen költségvetés az államháztartásban, ahol célokat jelölnek meg, mert hiszen a legtöbb költségvetésnél, a legtöbb tárcánál az a helyzet, hogy egy határozott, kitaposott úton halad! előre a munka, a kereskedelemügyi tárcánál azonban azt látjuk, hogy itt külön kereskedelmi célokat kellett kitűzni. Miért kellett itt új célokat kitűzni! Azt hiszem, teljes mértékben megegyeznek velem abban, ha megállapítom, hogy új célokat kellett itt kitűzni azért, mert új utakat, új irányokat és új tartalmat akarunk adni a jövendő magyar életnek. (Ügy van! a középen.) Igen helyesen állapította meg tehát ez a költségvetés a címében is, hogy kereskedelmi célokról van szó. Ha ezeket a célokat nézem, akkor egészen természetesen magát a kereskedelmet és a falut egymás mellé kell állítanom és kutatnom kell azokat a pontokat, azokat az érintkezési területeket, aihiol a kereskedelem a falu népével találkozik. Amidőn kereskedelemről beszélünk, akkor természetesen a háttérben látjuk a nagy termelési ágazatokat, az egyik oldalon az agrár Magyarország termelését, a másik oldalon pedig az ipari termelést. Ennek a két termelési eredménynek a közepén, azzal a céllal, hogy állandó áramlás legyen az árukban, állandó, egészséges elosztás a kívánalmaknak megfelelően, ott látjuk magát a kereskedelmet. Meg kell itt állapítanom, hogy az ipari és mezőgazdasági termelés között óriási nagy különbséget látok abban a vonatkozásban, amely az áruk elosztásával kapcsolatos. Míg az ipari termelésnél maga az ipar és a szorosan hozzásimuló kereskedelem vállalta Önként annak a szervezetnek kiépítését, amely az áruelosztást magára vállalja, addig- sajnálattal állapítom meg, hogy ugyanakkor ebben az agrárországban a niezőgazdasági termelés értékeinek szétosztásánál még mindig nagyon sok kívánni való van. Ha az áruelosztással kapcsolatos kérdésekről beszélek, akkor elérkezem egy olyan kértléshez, amelyet főleg a liberális politika (Rassay Károly: Hagyjon bókét neki!) elveit valló baloldalról hangoztattak eddig: a keres; kedelmi utazók és ügynökök kérdéséhez. Aki bizonyos szervezési kérdésekkel kissé behatóbban foglalkozik, azt láthatja, hogy; hiába igyekszünk kitermelni a leggyönyörűbb gondolatokat, a legnagyobb értékeket, ha ezeknek gyakorlati végrehajtásához a megfelelő végrehajtó szerveink hiányoznak. Azt látjuk, hogy kereskedelmi vonalon maga a végrehajtó szerv és a végrehajtó szervnek legnagyobb lendítő ereje, motorikus ereje, benzinje az ügynöki kar —i vagy ahogyan általában nevezték és gúnyolták őket, a vigéci kar — volt az, amely ezt a feladatot magára vállalta. 1884-lben' született meg az ipartörvény és később azt kiegészítette az 1900 :XXV. tc„ amely pontosan körülírta az ügynökök hatáskörét és munkakörét s azt látjuk, hogy az ügynökök e törvényes rendelkezésekkel szemben, különösen azokban az időkben, amikor a liberális korszak virágzott, de még ma is, amikor a liberális kor letűnésével örvendetesen számolhatunk, a törvény szellemének és intencióinak megfelelő hatáskört nem tartották be s ma sem tartják be. Legyen szabad egy példát említenem. Kerületemben, a Tokajhegyalján, igen szomorú események játszódnak le az utóbbi időben. Lelketlen ügynökök, ahelyett, hogy az 1900: XXV. te. 1. §-ában meghatározott munkakörben mintával vagy minta nélkül megrendelések gyűjtése végett csak olyan iparosokat és kereskedőket keresnének fel, akik üzletkörükben az illető áruk eladásával vagy felhasználásával foglalkoznak, például Sárospatakon, az alsótanyai részeken nem kereskedőket látogatnak, hanem a szerencsétlen ta nyai népet és olyan portékákat, olyan árukat sóznak a nyakukba, amelyeket ezelőtt 20^-30 esztendővel is már hasznavehetetlennek minősítettek volna a mezőgazdasági szakemberek. Azt is látjuk, hogy az ügynöki kar nemcsak mezőgazdasági gépekkel árasztja el a tanyavilágot, 'hanem posztó- és egyéb textilárukkal is. Ismerjük azt az emberi tulajdonságot, hogy szeretünk valaminek a birtokába kerülni, tehát könnyen megértjük, hogyan beszéli rá az ügynök az ő portékáit azokra az egyszerű szerencsétlen emberekre, kihasználva emberi gyengeségüket és tulajdonságaikat és hogyan veszi rá őket arra. hogy hasznavehetetlen dolgokat vásároljanak. De kerületemben olyan ügynökök járnak még ma is, akik keresik az aranyat, az értékeket és a leglehetetlenebib hírekkel ós álhírekkel tömik a szerencsétlen, de hinni tudó, becsületes parasztnépet. Kérdezem, szabad-e nekünk, akik tulajdonképpen a falu lelkére, érdekeire és értékeire vigyázunk, közömbösen tűrnünk ezt a szervezetet és közömbösnek lennünk azzal a kérdéssel szemben, hogy Magyar : országon tulajdonképpen mi ez az ügynöki szervezet és kik vannak ebben a szervezetben? Azt hiszem, hogy nekem, aki agrár képviselőnek tartom magam, kötelességem ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozni. Ha az ügynöki problémákat nézzük, azt látjuk, hogy 1890-ben Magyarországon igen nevezetes megmozdulás történt. Ez az volt, hogy a hazai ügynökök megfelelő önkéntes érdekképviseletben tömörültek. Kezemben van egy munka, amely ennek az ügynöki érdekeltségnek 40 éves történetét ismerteti. Ez az ügynöki érdekeltség a Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesülete. Aki ezt a könyvet elolvassa, megállapíthatja, hogy igenis szükség volt zsidótörvényre ebben az országban, (Rassay Károly: Mert nagyon akartak menni ügynöknek a keresztények! — Rupert Rezső: Tódultak szegény keresztények!) mert az, aki ezt a könyvet elolvassa, az ebben a szervezetben véletlenül sem talál egy magyar embert, az százszázalékos zsidó érdekeltség. A tárgyilagosság kedvéért meg kell állapítanom, hogy szolidaritásukkal, azzal az üzleti szellemmel és etikával, amelyre egy enyhe példát az előblb felhoztam, (Rupert Rezső: Az etika a harctéren volt! Ott voltak a harctéren!) óriási vagyonokat gyűjtöttek össze és ma olyan szociális intézményeik vannak, (Rupert Rezső:
