Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-50

Az országgyűlés képviselőházának 50. sok előfizetője. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Éppen ezekre vonatkozólag kell néhány panaszra rámutatnom. A műsorösszeállítást véve figyelembe, ez sok-sok kívánnivalót hagy hátra, (Pápai István: Nagyon sokat!) de elismerem, hogy olyan műsort, amely mindenkinek az igényeit kielégítené, nem lehet elővarázsolni, ezért volna fontos a kétféle műsor szórása és ennek kifejlesztése, mint ahogy az már meg is kezdődött, A másik panasz, amelyre rá kell térnem az, hogy a rádió előfizetési díja" nagyon drága. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ezt el kell ismernem. Nem elég olcsó készüléket adni akkor, amikor a rádió havi előfizetési díja ilyen magas, mert azt fogjuk elérni, hogy az a falusi nép megveszi azt az olcsó rádiót, két— három hónapon át fizeti is az előfizetési díjat, de a negyedik—ötödik hónapban eladja a készülókét vagy pedig ott fog feküdöd a sublótban, ahogy ezt ők szokták mondani és töíhfoé nem fognak rádiót hallgatni. A néprádió-akció csak akkor lehet eredményes, hogy ha az olcsó készülék mellé olcsó havi előfizetési díjakat is szabunk meg. Én úgy olvasom itt a költségvetésben a postánál, hogy a rádió bevétele 10,800.000 nene"őt tesz ki az előirányzott másfél esztendőre. Usyanennyi a bevétele körülbelül a rádió részvénytársaságnak is. Ugyanis 400.000 előfizetőig az előfizetési díjakat 50 százalékos kulcs alapján osztiák fel és csak azon felül változik a kulcs. Ma 480,000 körül van a rádióelőfizetők száma. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor egyszerű számítás alapján láthatjuk, hoffy ha 1 pengő 20 fillér, vagyis a fél előfizetési díj a részvénytársaságé, akkor f>z. kerekszámbau véve, havonként a 400.000 előfizető után, körülHP1"1 500.000 pengőt jelent, vagyis napi 16.000— 17.000 ppngőt. T- Ház! Budapest I. naponkint 13 órán át ad műsort, ebből 3 és fél óra hírszolgálat, időjárásielentés. vízállásjelentés, műsorismertetés, mind olyan tehát, amelv nem kerül különösebb köHséa'be. Bndanest II. 3 és fél órán át ad műsort napiátlagban, a hétköznapokat véve figyelembe, ott is leeralább félóra, megy hapnuló jelentésekre. (Maíasits Oéza: Egy óra is!) Kassán, a hétköznapokat tekintve, csak délelőtt 1 órán át van önálló műsor és hetenként háromszor, úgymint kedden, csütörtökön és szombaton délután van még egy-egy óra, tehát ez hetenkint annvit jelent, boav a fizetendő műsorszám nem tesz ki többet 16—17—18 óránál, tehát uffvanfinnyit. mint ahány ezer pengő egy naura rendelkezésre áll. Azt hiszem ezek alapján eléggé indokolt, hogy a rádió előfizetési díját leszállítsuk és legyen szabad erre vonatkozólag röviden egy javaslatot terjesztenem elő. A csövek száma arányában kellene megállapítani a díjat. Aki megelégszik egy egycsöves készülékkel, kisebb az igénye, az kevesebbet fizessen. El tudok képzelni olyan rendszert,, hogy ezek csak egy pengőt fizessenek, azok pedig, akiknek nagy szupergéneik vannak, akár havi 10 pengőt is fizessenek. Aki egy 48 nengo's készüléket vesz, az egy évben 12 pengőt, azaz 25 százalékát fizeti a beszerzési árnak. Akinek pedig- szuperíi'épe van, ami 1000—1200 pengőbe is belekerül és még ha havonta 10 nengő előfizetési díjat is fizet, akkor is csak a beszerzési ár 10 százalékát fizeti. Legyen szabad még egyre kitérn pra. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. ülése 1939 november lU-én, kedden. 585 Angyal László: Ne feledkezzünk meg azokról, akik ilyen eredményes munkát teljesítenek a postánál és kérem, hogy a kereskedelemügyi kormányzat lehetőleg teljesítse a posta személyzetének sok-sok méltányos kívánságát. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Nagy érdeklődéssel hallgattam előttem szólott t. képviselőtársam beszédét. Az ő gyakorlati megjegyzései és ötletei mindenesetre igen érdekesek voltak és a legtöbb esetben magam is hozzájárulnék az Ő megjegyzéseihez, a rádiókérdésben azonban nem tudnék ilyen könnyen ítéletet mondani, mert ahhoz az összes adatok teljes ismerete volna szükséges. Különben, igen t. Képviselőház — hogy rátérjek saját mondanivalóimra — azt gondolom, hogy a magyar külkereskedelmi és a belkereskedelmi politikát is ma jórészben a világgazdasági helyzet és az ahhoz való kapcsolatunk mozgatja. Éppen azért ilyen rendkívüli időkben nem lehet a rendes mértékkel sem mérni. De a világgazdasági helyzet mellett és a [világgazdasági helyzeten túl van egy érdek, amelynek a magyar állam minden tényezőjének alá kell rendelnie a maga érdekét, van egy érdek, amelynek mind a kereskedelemnek, mind az iparnak, a szellemi és gazdasági élet minden faktorának alá kell rendelnie a maga érdekét, mert ez a legnagyobb érdek és ez a honvédelem. Én azt hiszem, igen t. Képviselőház, hogy minden ügyben ennek kell a kiindulópontnak

1 lennie és a végső következtetést is körülbelül itt kell levonni. Ma jól látjuk, hogy a honvédelem mit jelent a nehéz helyzetben lévő államokban, s ez is intő jel arra, hogy Magyarországon minden kérdés felett -'álljon a magyar nemzet honvédelmének kérdése. Legyen szabad elmondanom, hogy én, mint ennek a Háznak egyik legrégibb tagja, nemcsak ma képviselem ezt az álláspontot, hanem képviseltem már a háború előtt is, képviseltem minden időkben, mert nekem a katonaságról megvan a magam legkitűnőbb véleménye és azt mondom, hogy a katonaság a béke legkitűnőbb intézménye azért, mert az intelligens embereket fegyelmezi, a tudatlanokat pedig iskolázza és ez a kettő így együtt bevés intézménynél találkozik. Mondhatom, nekem éle tem legszebb élménye marad mindig a békében eltöltött önkéntesi szolgálatom, még a közös hadseregben és a háborúban is igyekeztem a magam honvédelmi kötelességét megtenni, amint egyáltalában mindenkinek ez a legelső, mindenek felett álló, legnagyobb hazafias kötelesége, nem kényszerből és kötelezés okából, hanem lelkesedésből és önkéntesen, az ország érdekében. T. Képviselőház! Éppen azért, amikor^ ezt előrebocsátom, mélységesen sajnálom és fájlalom, hogy a kereskedelmen a zsidótörvények olyan rést ütöttek, amely a nemzet erkölcsi és gazdasági élete szempontjából csak káros hatásokat idézhet elő. Erkölcsi szempontból mélyen sajnálom és fájlalom, — és ennek mindig kifejezést fogok adni — hogy megdöntötték Deák Ferenc közjogi sarktételét, amely azt mondja, hogy Magyarországon a honpolgárok egyeteme alkotja a politikai nemzetet, az egységes, oszthatatlan magyar nemzetet, amelynek minden honpolgár, bármilyen származású is, 87