Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-50
586 Az országgyűlés képviselőházának 50 egyenlő jogú tagja. A kereskedelemben is megdőlt ez a tétel. Legyen szabad nekem azt mondanom, hogy én minden törvényes és alkotmányos eszközzel küzdeni fogok ennek a törvénynek helytelenségei és igazságtalanságai ellen. Ez kötelességem, ezt vállaltam és ennek meg is fogok felelni. Addig pedig kötelességemnek tartom a káros hatásait feltárni és ide a Ház elé hozni. Igen t. Képviselőház! Mi a helyzet a kereskedelemben? Fájdalom, ezt a nagy katasztrófát egy rövid mondattal elintézhetem és elmondhatom. Munkaképes, életképes, kipróbált és bevált szakembereket sokszor idő előtt elbocsátottak helyükről és odadobták őket a munkanélküliség feneketlen örvényébe. Ez történt. (Rupert Rezső: Kengeteg közgazdasági és pénzügyi kárt is csináltak vele! Mi lesz a b, önvédelemből? Annak is alapja az adófizető polgárság!) Elnök: Kérem Rupert képviselő urat, ne méltóztassék zavarni a szónokot. Bródy Ernő: Odadobták őket a munkanélküliségnek. Nem is a i legnagyobb pozícióban lévő és a legnagyobb illetményekkel ellátott embereket, mert ha felállítom a mérleget, akkor az a helyzet, hogy 20 vezérigazgató mellett 200 középállású és 5000 kisállású ember van. (Rassay Károly: Ügy van! Ez az!) Én tehát a kisállású, kisjövedelmű emberek érdekében szólalok fel. Ezeket kitették helyükről és most már másutt munkaalkalmakat nem kaphatnak, mert hiszen éppen ebből az okból tették ki őket, viszont a jelenleg érvényes rend szerint nem lehetnek főnökök sem, nem kaphatnak iparjogosítványt. Tehát sem alkalmazottak, sem főnökök nem lehetnek, nem művelhetik azt a pályát, amelyen eddig éltek és nem mehetnek más pályákra sem, amelyek el vannak zárva előlük. (Révész László közbeszól.) Munkásnak sem, ahogyan igen t. képviselőtársam mondja. (Rassay Károly: Ahová ^ biztatták őket!) Engedelmet kérek, ilyen módon a munkanélküliség örvényébe dobnak életképes, munkaképes, rendes embereket (Rassay Károly: Családapákat!), akik betöltötték hivatásukat, amint képviselőtársam mondja, jó családapák, honvédelmi kötelezettségüknek eleget tett jó tartalékos tisztek és altisztek voltak. (Rupert Rezső: Szívesen vonulnak be most is!) Mindig szívesen tették meg kötelességüket. Nem regényhősök és nem nagy pénzügyi zse : nik, de mint egyszerű polgáremberek, polgári sorban elvégezték a maguk kötelességét önmaguk, családjuk és hazájuk iránt. Most egyszerre odadobják őket a földönfutásnak. Engedelmet kérek, nem tarthatom helyes eljárásnak a munkanélküliséget ilyenmódon államilag és törvényileg tenyészteni. Tovább is kell azonban nézni és meg kell nézni, hogy mi történt a helyükre jövőkkel? Átképző tanfolyamokat szerveztek. Az átképző tanfolyamokra jelentkezők 100 pengő havi segélyt kaptak. A korhatár 40 év volt, úgyhogy 30—40 éves, az értelmiségi munkakörben eddig foglalkoztatott, vagy nem foglalkoztatott férfiak és nők jöttek ezekre az átképző tanfolyamokra, Nem statisztikailag — mert akárhol kerestem a statisztikai adatokat, ezek nyomát még nem tudtam megtalálni —, die az érdekeltségek adataiból és gondos megfigyeléseim alapján megállapíthatom, hogy igen sokan, akik az átképző tanfolyamokból elhelyezést kaptak, elmentek onnan, mert aki 30^—40 éves korában ment kereskedielemre vagy . ülése 1939 november 14-én, kedden. iparra, annak az nem szívügye, ha tehát kaphat egy fix állást másutt, ezt rögtön otthagyja. Nagyon sokan visszatértek eredeti hivatásukhoz. Ez, az egyik jelenség, amelyet meg lehet állapítani, a másik pedig az* hogy nagyon gyakori a fluktuáció. Tudniillik megvannak egy helyen, de nagy a konkurrencia, elhívják őket más helyre és elviszik őket, úgyhogy örökös nyugtalanság van a gazdasági életiben, a munkafegyelemnek szörnyű meglazulása, amelyet előre megjósoltunk! itt (Rassay Károly: Vígy van!), akik beszéltünk ezekről a kérdésekről. Mindezek nem szolgálják a magyar közgazdaság javát és érdekét. Azonkívül előállt az a helyzet, Ihogy egyes kategóriákban nincs semmiféle utánpótlás sem az irodai alkalmazottak nagy csoportjában, sem egyes kereskedelmi alkalmazásokban. Az utánpótlás egiészen kiveszett, nincs, nem jön. Nem lehet megtalálni az utánpótlást. Megnevezihetném ezeket a kategóriákat, de nem akarom ennyire kiszélesíteni felszólalásomat. Csak a kereskedelmi utazók, ügynökök és üzletszerzők kategóriáját akarom külön megemlíteni. Külön meg kell ezt említenem azért, mert maga a törvény is külön emlékezik meg róluk. Az, 1939 : IV. te. 17. §-ának (10) bekezdése azt mondja, hogy a kereskedelmi utazók, ügynökök és üzletszerzők külön vétetnek figyelembe és az illetékes miniszter kivételeket engedélyezhet közérdekből. Tehát a törvény a maga intenciója szerint külön elbánást akar teremteni a kereskedelmi utazók, ügynökök és üzletszerzők részére azért, inert a tapasztalat azt mutatja, hogy itt egészen különös adottságok szükségesek. Nehogy azt méltóztassék képzelni, hogy az utazók az utazáson kezdik. Az utazáson végzik. Azt mondják, hogy először jó tanoncnak, azután jó segédnek kell lennie, ott kell a maga ügyesséigét és életrevalóságát megmutatnia én miután ez kitűnt, akkor a főnök éppen az ilyen kiváló embereket szerzi meg utazóknak és üzletszerzőknek, akik azután az életben később mint főnökök jelentkeznek sok esetben, amint a magam tapasztalataiból is tudom. Ezt tehát átképzéssel elintézni nem leíhiet, mert ez hosszabb folyamat. Maga a törvény adott lehetőséget arra, hogy a kormány itt kivételt tehessen és alkalmazhassa a gazdasági életben az utazólkat és az üzletszerzőket. Ne gondoljunk itt csak helyi és kisjelentöségű dolgokra, hanem gondoljunk új gazdasági erőforrásokra, gondoljunk a Balkánra, gondoljunk mindazokra a helyekre, ahol a magyar iparnak új piacokat kell szerezni. Engedelmet kérek, egy állam nem teheti öngyilkos módjára azt, hogy a bevált szakembereket elvágja gazdasági prosperitásának szolgálatától. Ezt óhajtottam megjegyezni a kereskedelmi utazók szempontjából. Meg kell állapitanoim, hlogy a végrehajtási utasítás — mint sok tekintetben — itt is súlyosbításokat végez a törvénnyel szemben. (Úgy van! a baloldalon. — Rassay Károly: Tiszta szadizmus!) Ebben a szakaszban, amely az utazókról szól ós amelyet idéztem, semmiféle különbséget nem tett a törvény jutalékos utazók és fixfizetésű utazók közt. A végrehajtási utasítás már tesz különbséget és ahelyett, hogy enyhítené a szakadékokat, jobban kimélyíti azokat, újabb akadályokat állít fel. T. Képviselőház! Most még méltóztassék megengedni, hogy ebben a gondolatkörben, a végrehajtási utalással kapcsolatban, szóvá