Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-50

584 Az országgyűlés képviselőházának 50. ülése 1939 november lk-én, kedden. meggondolandó volna az, amit sok külföldi államiban is látunk, hogy az autóbuszjáratok nem a vasút kezében vannak, hanem a posta kezében. Nem ismerem ezt a kérdést közelebb­ről — ebben nem vagyok szakértő —, de mindenesetre talán lehetne foglalkozni a do­loggal. A posta igen nagy súlyt vet az épületek korszerű építésére. Mint példára csak egyre akarok hivatkozni: a budapesti postaigazga­tóság épületére, az új Erzsébet-központra. De ezek mellett arra is ki kell térnem, hogy nem­csak a Felvidéken és Budapesten,, hanem a vidéken is még ma is olyan eHhauyagolt álla­potokat látunk egyes postahivataloknál, úgy összezsúfolják kaz alkalmazottakat, az egész­ségügyi intézkedéseknek — igazán mondhat­nám — teljes hiánya mellett, hogy csak teljes elismerés illetheti meg azt a személyzetet, amely ilyen helyzetiben becsületesen, haza­fiasán, szorgalmasan el tudja látni munkáját. Ezeket az épületeket modernizálni, illetőleg újjáépíteni egyik legszebb feladatunk lenne. Szomorúan kell azoniban látni, hogy az erre előirányzott összegek bizony nem elegendőik. Legyen szabad most a hírszolgálat egyik legfontosabb szervére, mégpedig a rádióra át­térnem. A rádiónak a hírszolgállatba való be­kapcsolása korszakalkotó volt, azt mondhat­nám, technikai forradalmat idézett elő a hír­szolgálatban. Az európai rádió-műsorszolgálat terén ellenben nagy fejetlenség volt egy bizo­nyos ideig, mert ugyanazokon a hullámhossza­kon több adó adott le és egymást állandóan zavarta. Ezért a közelmúltban, az idei év tava­szán nemzetközi kongresszuson az államok a hullámhosszakat, egymás között felosztották és ez a határozat, ha ugyan a mostani helyzet, a háborús viszonyok nem zavarják meg, 1940 március 4-én életbe is lép. Ez a kongresszus a mi részünkre is új hullámhosszakat állapított meg, mi azokat elfogadtuk és most nekünk is kötelességünk, hegy rádió-adóinkat legké­sőbb márciusig ezekre a hullámhosszakra át­hangoljuk. Ez feltétlenül szükséges és fontos, mert ha ezt elmulasztjuk, megtörténhetik, hogv azokon a hosszakon, amelyeken most mi adunk műsort, már új állomások fognak műsort adni, és egymást fogjuk zavarni, azokat a hullám­hosszakat pedig, amelyeket nekünk kellene el­foglalnunk, ha késedelmeskedünk, esetleg olyan államok foglalják el, amelyek nem fo­gadták el és nem írták alá ezt az egyezményt, s így ők fognak bennünket megelőzni és ők fog­lalBák el a nekünk kiosztott biiíllámlhiosszakat. De nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy fel kell használnunk az alkalmat arra, hogy a szükséges technikai fejlesztési munká­kat ezúttal végrehajtsuk. Célzok itt a kassai álljomásra. A kassai rádió önálló műsort is ad, mindamellett stúdiójának berendezése igen fogyatékos, hiszen nem kell elfelednünk, hogy a csehektől egy teljesen kifosztott stúdiót vet­tünk át. De nemcsak a kassai leadóról kell gon­doskodnunk, hanem arra is gondolinunk kell, (hogy Ung*vár mellett egy magyarorosz nyelvű adót létesítsünk. Mind külpolitikailag, mind belpolitikailag igen fontos volna az, hogy lehe­tőleg -kétféle adást szolgáltassunk ós pedig egyet a belföld, egyet pedig a külföld igényei­nek a kielégítésére. Ma már tudjuk azt, hogy a közönséget csak elsőrendű műsorral és első­rendű adással lehet megnyerni, ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha nemcsak vidéki, hanem budapesti rádiófelszetrelésüiiket is, a budapesti stúdiót is megfelelően modern műszaki eszkö­zökkel látjuk el, illetve a meglévő felszerelést modernizáljuk. Célszerű lenne továbbá nagy gondot fordítani a külső közvetítésekre is. Ta­lán ajánlatos volna egy megfelelő hatású adót autóra szerelni, amely adó azután a külső köz­vetítéseket modernül és gyorsan tudná ellátni. A vidéki rádió fejlesztése szempontjából szükségesnek tartanám azt, hogy ahol még nincsen villanyáram és legtöbben akkumuláto­ros vevőkészülékekkel dolgoznak, ezeknek vala­miképpen megkönnyítsük a rádiózást. Ezt úgy gondolnám elérni, hogy egy rendszeres rádió­seryice-t kellene a vidéken beszervezni. Ez a rádió-service úgy teljesítené a feladatát, hogy körbejárná bizonyos rendszeres járatok szerint a vidéket és az egyes hallgatóknál akkumulá­torcserét végezne. Fontos volna, hogy ez alkal­makkor szaktanácsokat is adjanak, kisebb ja­vításokat is elvégezzenek és ne kelljen minden kisebb javítás miatt rögtön az egész készüléket bevinni a városba, amikor is szállítás közben esetleg több hiba történik a készüléken, mint amennyi eredetileg volt. : A rádióműsorszórónak feladata nemcsak a szórakoztatás, hanem igen fontos feladat vár a rádióra egy esetleges háború idején, amikor^ a közönséget hírrel, sőt légitámadások esetén utasításokkal is el lehet látni. Éppen ezért na­gyon fontos, hogy rádiószolgálatunkat minden­képpen modernné tegyük. T. Ház! A rádió népszerűségének fokozá­sára és fejlesztésére egy szép gondolatból ki­indulva az állam, illetve a kereskedelmi kor­mányzat a postának hathatós erkölcsi és anyagi támogatásával forgalomba hozta az úgyneve­zett néprádiót. Ez igen helyes és ezért mind­annyian, akik ezt fontosnak és a haza érdeké­ben valónak tartjuk, csak köszönetünket és há­lánkat tolmácsolhatjuk, (Ügy van a középen. — Bródy Ernő: Demcz!), ellenben meg kell állapí­tanom azt, hogy ezeknek a készülékeknek a gyártása meglehetősen lassú ütemben történik. Ezt az ütemet fokozni kellene, mert a falu népe várva-várja ezt a rádiókészüléket és folyton sürgeti, hogy mikor kapja már meg. Távol áll­jon tőlem, hogy a megérdemelt nagy hírnévre szert tett és külföldi exportra is jelentősen dol­gozó magyar rádióipart e téren, a néprádió gyártása terén a szabotázsnak még csak a lát­szatával is meggyanúsítsam, de meg kell álla­pítanom, hogy ez az ütem nem felel meg. Igenis arra kérem tehát a kormányzatot, hasson oda, hogy amennyire anyagi kereteink megengedik, ezek a készülékek fokozottabb és gyorsabb ütemben legyenek gyárthatók. Elismerem azt, hogy ez a néprádió elvon a magyar rádióipar­tól olyan vásárlóközönséget is, amely esetleg a drágább készülékeket is megvenné. Én minden­kor a magyar ipar lelkes pártolója és támoga­tója voltam, ez akarok lenni és ez maradok is, de van ennek a támogatásnak egy határa, ame­lyen, ha túllépnénk, azzal már a közérdeket, a nemzet érdekét sértenők. Ezen a határon nem léphetünk át, mert ha ehhez a határhoz elér­keztünk, akkor kénytelenek lennénk, bár fájó. vérző szívvel, de külföldi gyártmányokat igénybe venni, hogy a hazai iparnál is maga­sabb eszmét, a nemzeti eszmét teljesen és híven szolgálhassuk. (Ügy van! a középen.) A rádió legjobb propagandája valóban az, hogy olcsó legyen és jó műsora legyen. (Úgy van! a középen. Nem tartom ehhez szükséges­nek, hogy tárgysorsjátékok rendezésével és ha­sonlókkal foglalkozzék, mert ez nem a rádió feladata. {Ügy van! Úgy van! a középen.) Le­gyen olcsó a rádió, jó műsorral és akkor lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom