Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-49
Az országgyűlés képviselőházának 49. ülése 1939 november 10-én, pénteken. 567 Mindenki tudja, hogy a magánalikal<mazotti társadalomnak jogviszonyai, szociális helyzetének szabályozása terén évtizedeken át semmi «em történt az országiban, úgy, hogy ha a bizonyos tekintetben korszakalkotónak nevezhető 1937 :XXI tc.-et nem tekintem, akkor az ásatag, hat évtizedes kereskedelmi törvény volt egyedül az, amely a mai világban, a mai gazdálkodás idején ennek a gazdálkodásnak munkásait szabályozta, jogviszonyait irányította. Ebben a megállapításban benne van azonban az ás, hogy igenis annak az új kormányzati rendszernek, amelyiket megboldogult Gömbös Gyulától datálunk ebben az országban, nagy érdeme, hogy a magánalkalmazottak társadalmát észrevette és nekilátott azóta is mmden következő kormány ahhoz, hogy ennek a társadalomnak jogviszonyait, bár nem átfogó ikodifikációval, - pedig én erre helyezném a legfőbb súlyt, de legalább résziettörvényhozási és kormányzati intézkedésekkel szabályozza. Mélyen t. Ház! A legnagyobb örömmel állapítom meg, hogy ennek a költségvetésnek indokolásában végre mint közvetlen cél és ígéret ott szerepel a magánalkalmazotti jogviszony szabályozása, amely alatt én most már nem kormányzati parciális intézkedést értek, hanem értem igenis azt a kodifikációt, amelyre minden magánalkalmazott vár ebben az országban. Legyen szabad azonban a miniszter úr figyelmét felhívnom ezzel kapcsolatban arra, hogy minden lépést, amelyet ennek a szabályozásnak a területén megteszünk, feltétlenül meg kell előznie egy általános magánalkalmazotti statisztika felvételének, amelyet igen erősen nélkülözünk, de nélkülözött — azt hiszem — a törvényhozás is eddig; egy olyan statisztika felvételének, amely a magánalkalmazotti társadalom minden vonatkozását feldolgozza és arról tiszta képet ad. Erre a tiszta képre annál is nagyobb szükség van, mert hiszen a magánalkalmazottak kívánságainak előterében ott áll a kodifikáció mellett a kamara kérdése is. Annak a kamarának, amelytől mi ennek a ma még szétesett, — ha szabad jó értelemben mondanom — osztályöntudatra sem ébredt, kaleidoszkópszerű társadalomnak osztály tudatossá tételét várjuk, amely kamarától azt a kohéziót várjuk, amelynek révén ki fog itt alakulni egy társadalmi osztály, amely joggal fog számot tartani a »rend« megjelölésre, mert produkálni fogja a szellemi egységnek, egy ideális keresztény és nemzeti világnézet által irányított szellemi egységnek a kritériumait, amelyek azután nemcsak jogossá, hanem indokolttá is teszik azt, hogy ezt a társadalmat mintegy külön, önálló, tudatos osztályt ismerje el a közvélemény is. (vitéz Zerinváry Szilárd: Tudatos nemzeti érdekképviselet!) Mélyen t. képviselőtársam, azt mondtam, hogy ennek a kohéziós folyamatnak a keresztény és nemzeti gondolat jegyében kell lefolynia. Ha szabad így mondanom, bizonyos tekintetben örülni kell annak, hogy a kamara gondolatának megerese ebbe a korszakba esett, amikor ennek az épületnek a fundamentumába már bele lehet kovácsolni a keresztény és nemzeti gondolatot. Örülni kell annak, hogy egy olyan korszellem adottságában kezdjük kiépíteni az új magyar gazdaságnak és kereskedelemnek a fegyverhordozóit, amely korszellem jegyében kell majd működnie magának a gazdaságnak is. Itt lesz és kell, hogy legyen egy keresztény irányelvektől irányított, a nacionalista célok és csakis a nemzeti célok szolgálatába beállított magángazdaság és egy azt szolgáló lelkes, keresztény, magyar magánalkalmazotti társadalom, (ügy van! Ügy van! — Helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Mélyen t. Ház! Meg méltóztatnak engedni, hogy a kódex és a kamara sürgető elvárásában felajánljam a mélyen t. kereskedelmi kormányzatnak a magam csekély szolgálatait, én, aki^ ez idő szerint nemcsak a keresztény pénzintézeti tisztviselők érdekképviseletének, de az összes keresztény és nemzeti alapon álló magánalkalmazotti érdekképviseletek csúcsszervezetének az élén is állok. Szervezeteimmel várom azt, (Kabók Lajos: Saját szervezeteivel?! — Gergelyffy András: Ö áll az élén!) hogy a miniszter úr kérje ki a mi készséges, önfeláldozó munkánkat. (Kabók Lajos közbeszól.) Sajnos, mélyen t. képviselőtársam, az önök mögött álló magánalkalmazottakat nem tudjuk belevonni és azoknak munkakészségét nincs is módomban itt felajánlani a miniszter úrnak, mert önöknek más ideáljaik vannak. (Kéthly Anna: Ebben igaza van! — Meskó Zoltán: Es más a cifferblattjuk!) és akik önök mögött állnak, elvi ellentétben vannak a kamara gondolatával. (Kéthly Anna: Nem akarnak ugródeszkául szolgálni! — Egy hang a középen: Nyugodtan nélkülözhetjük őket! — Kéthly Anna: Azok nem akarnak ugródeszkául szolgálni önnek!) Elnök: Kéthly Anna képviselőtársamat kérem, méltóztassék csendesebben lenni ós ne zavarja a szónokot. Cselényi Pál: T. képviselőtársam, meghallottam az ugródeszkát, ne méltóztassék tízszer ismételni. Mélyen t. képviselőtársam, nem invitálhatunk a közös munkába olyanokat, akik abban résztvenni nem óhajtanak, nem óhajtanak pedig azért, mert a magánalkalmazotti kamarák felállításától féltik a maguk eddigi szakszervezeti monopóliumát. (Ügy van! Ügy van! Taps a középen.) Ez az igazság. Ugródeszkáról nincsen szó. (Meskó Zoltán: Legfeljebb őket ugratjuk ki az országból!) Amennyiben itt ugródeszkáról szó lehet, méltóztassék tudomásul venni, hogy ezen az ugródeszkán keresztül majd a keresztény magyar magánalkalmazotti társadalom fog átugrani egy szebb és hozzá méltóbb jövőbe. (Meskó Zoltán: Ok pedig kiugrani az országból. — Kabók Lajos: Mézeskalácsai hívják őket! — Meskó Zoltán: Kik? — Kabók Lajos: Önök! — Zaj. Elnök csenget.) Mélyen t. Ház! Azt hiszem, méltóztatnak osztozni velem abban a reményteljes gondolatban, hogy ezek a túloldalról elhangzott hattyúközbeszólások (Meskó Zoltán: Mindig zsidót véd a szociáldemokrácia!) hamarosan egészen tárgytalanok lesznek a magyar életben, (Kabók Lajos: Ne tréfáljon a képviselő úr!») mert igenis ennek az országnak a társadalma menetelni akar a foglalkozási és hivatási szervezetek önállósága felé, mert érzi, hogy minden hivatásbeli szervezet ós kamara egy erőteljes pillére lesz a keresztény Magyarországnak. (Ügy van! ügy van! a jobboldalon és a középen. — Meskó Zoltán: Félek a kamara 5 százalékától! — Kéthly Anna: Azt mondják, •hogy egy örmény roszabb, mint tíz zsidó! — Derültség. — Meskó Zoltán: Nem is tudtam, hogy faji alapon állanak már! Hála Istennek! — Derültség.)
