Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés képviselőházának h9. il na vásárlás okkal kapcsolatban milyen politikát űz a Futura? Ez a politika nem termeibet ifjú magyar exisztenciákat, mert a kormányunk a Futura bevásárlóinak dotálására mázsánként 15 fillér jutalékot engedélyez. Mélyen t. Ház! Aki a gabonakereskedelem folyását ismeri, az tudja, hogy nem a Futura áll ki a vásárokra, a gabonapiacokra, nem ő megy ki a faluba és veszi meg a kisgazdától a búzát, hanem az albizományosa megy ki — azért hangoztatom, hogy az albiziómányos, mert Őfelette van még egy bizományos, a főbizományos. Az albizományosnak is bevásárlókra van szüksége. A főbizományos tehát nem vásárolhat közvetlenül; az áru egy része közvetlenül megy hozzá, de a legtöbb esetben minden vásárlás az^ albizományosnak útján történik, az albizományosok vannak kinn a faluban, ők vannak közvetlenül összeköttetésben a gazdákkal. A^ főbiáományos, akár a Futura itt Pesten, akár egy városban gyönyörű nalotában ül, rendszerint bankóknál van affiliálva, a7!oknál

f Van szerződésileg lekötve. A főbizományos, amint mondottam, az olbizomanyósokkal együtt 15 fillért kap jutalékuLMi történik most? A főbizományos zsebrevágja a 15 fillért, az albizományosnak pedig nem ad semmit. 15 fillérért kell vállalni a oénzüsryi és a minőséeri felel ősiségét. Aki tudja, hoflry mit jelent a ^abonaszállításnál felpiősséget viselni. n% tudna. bop*y e*ry yaerón búzára. nT

r»p]vAn 55—90 pentrőt lehet keresni. 300—400— 500—600. sőt 700 rNPipo'Őt is rá Vhet fizetni, amit ért tanasztalatbóT állítok. Most mit tesz az albizojnányo*. amiker a főbizm-ná-nvos IDÁT elvHto a 15 fillért? A saját sza^álláva olcsóbban vásárol búzát, tebát kereskedelmi kormánvunVnak *% az intenciója, hooy a gazda rr.inól többet kanjon. itt már csorbát szenved. A7 plbizománvoson kívül keresni akar aznnT>an móni- a bevásárló is. 0 pentán még olcsóbban vásá^-nl. mert ő is akar keresni. Most azt kérdem: hogyan lehet ilyen rövidlátóan megállapítani a jutalékot, amikor minden felelősség a szállítóé, vagyis az albizományosé? Hiszen a főbizományos nem szállít, hanem az albizományos veszi át és adja fel a búzát, ő viszi az^ okmányt a főbizományoshoz, megkapja a pénzt és a főbizományos küldi a Futurának. A szállító, aki a búzát küldi, reszket, minden napja kínszenvedés, mert sohasem tudja, mikor kap eg.v táviratot a határról: feltartóztattuk a vagont; természetesen nem tud annyira vigyázni, hogy legalább egy zsák rossz búza bele ne kerüljön. A Külkereskedelmi Hivatal emberei ott állnak a határon és vizsgálják^ a^ szállítmányokat, nehogy valami suskus történjék és vigyáznak arra, hogy igazán a magyar becsületnek megfelelő áru kerüljön ki. Ez nagyon helyes intézkedés. Ha csak egy maroknyi rossz búzát találnak a vagonban, azt feltartóztatják. A vágón ott áll napokon keresztül, fizetni kell kocsiálláspénzt. A minta a tőzsdére kerül, ott ítélkeznek fölötte. Ez a tömérdek időveszteség és költség mind ennek a kisibevásárlónaJk a bőrére megy. Ez persze képtelen ilyen nagy rizikót vállalni azért a csekély keresetért, amelyet csak suttyomban szerezhet meg magának, mert a 15 fillérből nem jut neki. Ez a rizikó nincs összhangban kereskedelmi kormányunk intenciójával sem. Az én 16 éves tapasztalatom igazolja, hogy ezekből a kis bevásárlókból és albizományosokból önálló exisztencia nem keletkezett, vagyonkájukat, amelyet garanciaképpen lekötése 1939 november 10-én, pénteken. 559 töttek, elvesztették; ebben a foglalkozásban csak tönkre lehetett menni, keresni nem lehetett. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) így nem tudunk generációkat nevelni a kereskedelemre. A Futura most átképzőtanfolyamokat szervezett, stipendiumokat rendszeresített a tanfolyamokon résztvevők számára, amelyeken sok gazdasági akadémiát végzett, vagy kereskedelmi érettségit tett, esetleg más diplomás embert képeznek ki a gabonaszakmára. Nagyon szép cselekedet volt tőle, látjuk, hogy akarnak valamit tenni, ezekből a fiatalemberekből azonban nem tudnak egyetlenegyet sem vidékre kiküldeni. Ezek ugyanis kimennek, de érzik, hogy nekik el kell pusztulniuk, ott nincs talaj számukra. Ha van egy kis pénzük, azt elvesztik, nem tudnak versenyre kelni az olyan gabonással, akinek odakint háza, raktára, fuvaroslova, van, kocsmája, vagy boltja, aki tollas is, bőrös is, aki egy kalap alatt mindenből tud egy kis hasznot húzni és így megállja a helyét. Tisztán gabonából nem lehet a vidéken megélni. t Az átképzett if jakból Futura-tisztviselő, tehát egy másik szakmában elhelyezett tisztviselő lett megint, nem pedig önálló ember, Amíg a Futura azt a politikát folytatja, hogy »nem fáj a fejem, ha egy bank az én főbizományosom, mert ez garancia az én kezemben«, addig a bankok és a vidéki pénzintézetek sohasem fognak önálló exisztenciákat termelni. Még a legszerencsésebb a megoldás ott, ahol a Fu; túra saját kirendeltséget küld ki és az neveli az ifjú generációt, de a fiatalok itt is hivatalnokemberek maradnak örök életükre. A Futura tehát azt a hivatását, hogy új exisztenciákat termeljen, nem fogja betölteni. A két hatalmas intézménnyel szemben tehát aggodalmam van, mert azt látom, hogy Ők már letérnek a szövetkezeti formáról, ök szövetkezeteknek mondják magukat, de nem azok. Egyszerűen átvették a zsidók kartelista és kapitalista felfogást, nagy haszonra dolgoznak, vezető embereiket nagyszerűen dotálják, a kisembereket rosszul dotálják és nem törődnek azzal, hogy tulajdonképpen a szövetkezeti eszmét kellene nekik szolgálniok, amely eszme nem a haszonszerzésen és a haszonvágyon alapszik, hanem azon, hogy vagy vásárol és megveszi Ragjaitól a búzát, gabonát, vagy elad a tagjai részére, tehát vagy értékesítő, vagy bevásárló tevékenységet folytat. Ez volna az ideális. Azonban egykéz-rendszer lévén az egész világon, meg kell alkudnunk ezzel a helyzettel, csak fel kell hívnunk a figyelmet rá, hogy törekedjenek az önálló exisztenciák, a magyar kereskedők megteremtésére, mert nem fogjuk tűrni egy idő múlva azt, hogy ők folytassák azt a kapitalisztikus üzletszerzést és üzletvezetést, amelyet a zsidók vezettek be ezen a téren. Hidat látok a Hangyán és Futurán át az előjövendő magyar keresztény kereskedőgeneráció felé. Követeljük, hogy ezt építsék ki, mert ha nem termelnek ki magyar erőket és magyar kereskedőket, megint rá leszünk szorulva egy olyan társadalmi rétegre, amelyet mi csak távol szeretünk látni hazánktól. A kereskedelemről beszélve, igen sok fájdalmas pontot tudnék megemlíteni, azonban időm rövid, rá kell térnem a vasutasok ügyére. A vasutasok társadalma második hadserege az országnak, amely a kötelességteljesítés legmagasabb fokán áll. Sajnos, ma anyagilag nagyon leromlott állapotban van, a Tamássy-fele bérrendezések folytán. Azonkívül vannak még más fájdalmas pontok is, így a vasúti munka-