Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-49
5í>2 Az országgyűlés képviselőházának 49. ülése 1939 november 10-én, pénteken. nek az összegeknek a felhasználása után még mindig marad 300 község, 95 tanyaközpont és 330 sűrűn lakott tanyáscsoport út nélkül. Tűrhetetlen állapot az, t. Ház, hogy amikor a nyugati államokban a tanyaépületekhez köves vagy megépített utak vezetnek, akkor itt még a falvaknak, tanyacsoportoknak vagy tanyaközpontoknak százai legyenek, ahol az ottlakók egyáltalában nem tudnak köves úton közlekedni. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Azonkívül igen nehéz a bekötőút építése azért is, mert az érdekelt községeknek túlságosan nagy áldozatokat kell vállalniok. A magam kis falujának az esetére hivatkozom. Négy kilométer hosszú utat kellett építenünk olyan faluban, ahol 900 hold föld áll a község kisembereinek a rendelkezésére, 80 és néhányezerpengős költséggel, aminek a harmadrészét vállalnunk kellett, úgyhogy az úgyis nehezen elviselhető terhek mellett 25 pengő esett holdanként reánk azért, hogy végre kikerüljünk az ezeresztendős sárból és rendes úton tudjunk közlekedni. Amikor látom, hogy a kereskedelmi tárca költségvetésében igen tekintélyes összegek szerepelnek a nagy utak, az állami utak fenntartására és újak építésére, akkor azt kell kérnem: ne szüntesse be a kereskedelmi kormányzat a bekötőutak építéséhez való hozzájárulást, sőt inkább adjon lehetőséget és módot, hogy a tárca keretén belül is legyen erre mindig fedezet. Mert ne méltóztassék elfelejteni azt sem, hogy ha az állami utakat karban kell tartani; karban kell tartani majd! a megépítendő bekötőutakat is, (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Végeredményben ez is állami út!) tehát végeredményben az is jól esnék a vármegyéknek és a községeknek, ha a keserves áldozatokkal megépített utak fenntartásában reszt vállalna és segítséget adna a kormány. Az útkérdéssel kapcsolatban meg azt is j meg kell állapítanom, éppen a honvédelmi miniszter úr egyik tegnapi kijelentésével kapcso- J latosan, hogy bizony, sajnos, a bekötőutak nem feleluek meg mindenütt a honvédelmi céloknak. Olyan helyeken, ahol — mint a legegyszerűbb ember is látja — például az ország hatarától 10—15 kilométernyire elhúzódó ,30—4U ; kilométer hosszú hegylánc az első természetes; védelmi vonalat nyújtja, az a mogott kiépítendő bekötőutat nem szabad háromméteres; kövezéssel építeni, mert ezen egy katonai ieivonulás nem tud elhaladni. Ott 30I kell az utakat megépíteni, úgyhogy azok a katonai célokra is megfelelőek legyenek. Igen t. Ház! A falunak a postával kapcso^ latban is lenne néhány szava e tárca költségvetésének tárgyalása során. A falusi emberj ugyanúgy látja, mint a budapesti, hogy a magyar posta kifogástalanul, pontosan működik* hiszen amilyen gyorsan a közlekedési eszközök csak eljuthatnak vidékre, olyan gyorsan jutnak el oda a postai küldemények is. Nagyon sok falu azonban, különösen a kisközségek, az utolsópostás községek még mindig maguk kénytelenek megoldani a postai kézbesítés kérdését. Azok a községek, amelyek erre a célra kénytelenek beállítani egy embert, arra torek, szenek, hogy azt az embert minél olésobban fogadhassák fel és állíthassák be. így azután , vannak községek, ahol hetenként egyszer, kétszer jobb esetben háromszor kézbesítenek postát A. legegyszerűbb, a legkisebb falvakban is vannak ma már értelmes emberek, akik megkívánják azt, hogy a posta útján a nagyvilággal érintkezést találjanak. Tisztára lehetetlenség ezeket a falvakat arra kárhoztatni, hogy egyhetes újságot olvassanak, vagy különösen fontos esetekben is egy hét eltarolta után jusson csak el hozzájuk a levél, vagy az egyéb postai küldemény. Itt 'tehát tisztelettel azt kérném a miniszter úrtól, méltóztassék odahatni, hogy a postai küldemények kézbesítése minden faluban, a legkisebb faluban is, a in. kir. posta feladata legyen. Végtére az a falusi ember, aki a maga adójával a m. kir. posta fenntartásához éppen úgy hozzájárul, mint a nagyközségben, vagy városban lakó ember, joggal el is várja, hogy a posta róla is éppen úgy gondoskodjék és vele szeinlben is éppoly előzékeny legyen. (BajcsyZsilinszky Endre: Eégi sérelem ez!) Nagyon jól esik a falusi kultúra terjedése és növekedése szempontjából, hogy a kereskedelemügyi kormányzat lehetővé tette az olcsó néprádiók kedvezményes áron és kedvezményes úton-módon való beszerzését. Meg kell azonban mondanom, hogy ez nem elég. Mert kétségtelen, hogy — amint az előadó úr is mondta — bizonyos takarékossággal a kisember is el tudja érni, hogy kétpengős részletekben két esztendő alatt megszerezze azt a 48 pengős rádiót, de amint nem tud előfizetni egy napilapra, mert nincs erre havi két pengője, vagy 1.60 pengője, éppen úgy a rádióra sem tud előfizetni havi 2.40 pengős előfizetési díj mellett. Ha valaki nagy készüléket tart és az egész világot hallgatja, — különösen, ha jómódú ember — nem lehet azt kívánni, hogy ugyanolyan összeggel járuljon hozzá a rádió fenntartásához, mint az a kisember, aki csak Budapestet tudja hallgatni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől,) Ha valaki színházban vagy moziban jól akar látni, jól akar hallani, az első helyre akar ülni, akkor ezt neki jól meg kell fizetnie; épp így, aki a rádió szempontjából igénytelenebb, egyszerű ember, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) aki megelégszik a szerényebb lehetőségekkel, az megérdemli azt, hogy ennek a ma már nélkülözhetetlen kulturális eszköznek birtokbavételénél s az előfizetéseknél is bizonyos kedvezményt élvezzen. (Élénk helyeslés.) Igen t. Ház! Meg kell itt még emlékeznem a kereskedelmi tárcával kapcsolatban — ne vegyék rossznéven, ha én végig falusi szemszögből nézem a kereskedelmi tárcát, mert mint parasztembernek, nekem ez kötelességem is — a kövezetvámok kérdésével. Ez egy olyan kérdés, amelyet most már, ilyen fejlett kultúrájú és fejlett gazdasági viszonyok között élő országban talán szégyen is tárgyalni. Sokszor láttam gyermekkoromban, hogy azért kel fel korán hajnalban és azért indul el egy órakor az édesanyám a távoli város piacára a keserves, kínos, fagyos téli úton, mert nincsen pénze, mert hozzá/kell jutnia néhány 'fillérhez; s láttam akkor, hogy a város szélén megállítják és kövezetvámot kell fizetnie, bár sokszor olyan értéktelen, jelentéktelen terményt visz be, amelynek az ellenértéke az ő számára sokat jelent, de amivel voltaképpen nem áll arányban az a kövezetvám, amelyet tőle szednek. Budapest eltörülte az autók kövezetvámjai és hasonló kérést fog intézni az ország többi városához is. Én azt mondom: nem az autósoknak van szükségük elsősorban arra, hogy a kövezet vám alól mentesüljenek, hanem a falusi kisembernek, a szekerező emibernek van arra
