Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-49

550 Az országgyűlés képviselőházának U9. ülése 1939 november 10-én, pénteken. orvos végzi el, amely orvosi kar hivatásának magaslatán áll és akikre a kereskedelmi kor­mányzat büszke lehet. (Rassay Károly: Azért ne vigyenek be politikát az orvosi kérdé­sekbe!) Ebben egyetértünk. (Meskó Zoltán:Hol van az egyetértést) , Elnök (csenget)'. Ne méltóztassék kérdez­getni az előadó urat, ehhez nincs joga a kép­viselő úrnak. Homonnay Tivadar előadó: T. Haz! Bocsá­natot kérek, hogy előadói beszedem hosszú időt vett igénybe, (Halljuk! Halljuk!) de azt hi­szem, hogy akkor követtem! volna el hibát, ha ennek a fontos tárcának az előadását, amelyet íi miniszter úr bizalmából voltam bátor ismer­tetni, rövidre fogtam volna. (Helyeslés a jobb­oldalon. — Meskó Zoltán: Rövidre nem fog­hatta, az biztos!) Igyekeztem szerény képes­ségem szerint a tárca költségvetését meglehe­tősen tömören, de ennek a nagy tárcának iou­tosságáihoz mérten előadni. Ennek ' jegyében kérem a t. Házat, méltóztassék a tárca költ­ségvetését általánosságban és részleteiben is elfogadni. (Éljenzés és taps Jobbfelol es a középen.) ,,,...., 01 v Elnök: A vezérszónokok kozul szólásra Kö­vetkezik! _ Boczonádi Szabó Imre: Nagy Ferenc. Elnök: Nagy Ferenc képviselő urat illeti Nagy Ferene: T. Képviselőház! A keres­kedelem- és közlekedésügyi tárca költségveté­sének tárgyalásánál bizonyos mertekig zavar­ban van az ember, amikor azt latja, hogy a miniszteri székben nem az a mimjater íglIL (Rassay Károly: Dehogy van zavarban! Bnil-. tálában nem!) aki a tárcát a múlt esendőben képviselte és aki ezt a költségvetést is elő­készítette. Ügy érzem, úgy van a miniszter m, mint amikor a jó gazda a gazdasági evjgjf dete előtt kerül be a rosszul művelt földbe: bái-nem hibás abban, hogy a föld rosszul van művelve, mégis sokan, akik felületesen latjak ? dSKfc az új gazdát teszik felelőssé azért, ami a birtokon kifogásolható. ultlxi Én a magam részéről és pártom részéről is tisztán falusi szempontból kívánok a keres­kedelem- és közlekedésügyi tárca kérdésevei foglalkozni, annyival is inkább, mert nem va­gyok szakember, merkantil kérdésekben telje­sen járatlan vagyok, ÜB azt hiszem, annyira fontos a kereskedelem kérdése ebben az or­szágban, annyira belevág mindnyájunk ele­tébe hogy még magánemberkent is jogosult az ember hozzászólni a kereskedelem kérdéseihez, még inkább jogosult vagyok tehát hozzászólni a mezőgazdaságot képviselő partom neveben. A mezőgazdaság a legnagyobb termelő­réteg, amelynek életébe, munkálkodásába, jö­vendőjébe és sorsába igen élénken belejátszik a kereskedelem. A falusi embernek az a lel­íogása és az volt mindig a felfogása, hogy az ö feladata az, hogy termeljen, az o íelada^a az, hogy a lehetőséghez képest minél többet es minél jobbat hozzon ki a földből, az értékesí­tés és az értékesítéssel járó kereskedelmi fel­adatok azonban már más dolgát képezik. Bi­zonyos mértékben könnyebb helyzetben van ennél a kérdésnél, az értékesítés kérdésénél a nagybirtok, mint a kisbirtok, mert a nagy­birtok vezetői nemcsak a korszerű termelésre vannak megtanítva, hanem az értékesítés problémáit is jobban ismerik, mint a kisember, így tehát a kereskedelemre, mint értékesítő szervre, elsősorban a kisbirtokos és a törpe­birtokostársadalom van rászorulva. Egyéb­ként is a vásározástól eltekintve, a falusi em­bernek sohasem volt természete a kereskedés. Általában a múltban nem volt túlságosan ma­gyar törekvés kereskedői pályára menni, (Egy hang jobb felől: Sajnos!), ami azután, sajnos, mosit bosszulja meg magát, amikor itt világ­rendi átalakulást terveznek és visznek végbe és amikor azt látjuk, hogy a keresztény ma­gyar társadalom meglehetősen csekély szám­ban van képviselve a kereskedelemben ahhoz, hogy egy ilyen nagy átalakulást gyorsan tud­jon lebonyolítani, (Rassay Károly: Hát vezér­igazgatójelölt azért még van egynéhány! Az van! — Donáth György: Van kereskedő is. Csak egy kicsit segíteni kell!) Nagyon helyesnek találtam az előadó úr­nak a kereskedőtársad&lomhoz, különösen a fiatal kereskedőtársadalomhoz intézett azt az intelmét, hogy igyekezzék a kereskedői mun­kába a feltétlen becsületességet, a tisztességet és az előzékenységet belevinni. Ha erre szük­ség van, elsősorban a falu szempontjából van rá szükség, mert bizony- meg kell állapítani azt, hogy a falu népe nem a kereskedőtársada­lommai, hanem a kereskedelemnek a falu felé irányuló tevékenységével nem lehet itt a múltban túlságosan megelégedve. Azt látjuk, hogy egyrészt nem tudta a kereskedelem hely­ben kézbevenni a falusi ember terményét, másrészről pedig nem tudta olcsón lebonyolí­tani annak értékesítését. Néhány nappal ezelőtt a főváros vezetősé­gének nyilatkoznia kellett a tekintetben, hogy nincsen burgonyahiány Budapesten. Meg kel­lett győzni a főváros közönségét arról, hogy nincs burgonyahiány; nyilván azért volt erre szükség, mert egyesek észleltek burgonya­hiányt, ugyanakkor, amikor állítom, hogy még az idei mem egészen bőséges burgonya­termő esztendőben is nagyon nagy gondot ad a falusi termelőnek a íburgonyaértékesítés. (Rassay Károly: Pedig egy kéz van!) Az sem áll meg például, — csak éppen azt akarom ezzel kidomborítani, mennyire nem tökéletes az értékesítés munkája — amikor azt kénytelen megállapítani a főváros vezetősége, hdgy rózsakrumpli nincs, holott van, neikeam is van eladó, egész csomó más gazdatársamnak is van eladó rózsaburgonyája, osak meg kell keresni és meg kell találni. Mi ott kint boldo­gok lennénk, ha a burgonyánkat el tudnánk adni a most megállapított minimális termelői áron, hiszen azon alul is kénytelenek vagyunk elvesztegetni ugyanakkor, amikor itt még a hatósági ármegállapítás is majdnem a kétsze­resében szabja meg a burgonya fogyasztói árát. Másrészről azt is meg kell állapítani, hogy értékesítő szerveink nem tudják olcsón lebo­nyolítani az értékesítést. Akárhány termény­nél azt kell látnunk, amikor a termelői árral a fogyasztói árat összehasonlítjuk, — ki lehet számítani, még a különböző drágító tényezők, vámok, szállítási és egyéb tényezők mellett ÍM meg lehet állapítani — hogy egyetlenegy köz­vetítői közbelépéssel, egyetlenegy közvetítői gesztussal néha annyit keres az értékesítő szerv, vagy többet is, pint amennyit a termelő egész esztendei munkájával annak a terménynek el­adásánál keres. Itt van például a téj ára. A tej lent a fővárostól 2—300 kilométerre fekvő községekben 9—10—11 fillér literenként, a fő­városban 28 fillér. Még kétségbeejtőbb — bár ismerjük a közbeeső állomásokat és nehézsége­ket is — a bor ára. A bort ilyenkor, most szü­retkor 16—18 fillérért kell elvesztegetnie a gaz­/

Next

/
Oldalképek
Tartalom