Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-49

Az országgyűlés képviselőházának &9. élet és a nagyközönség rendelkezésére kell állania. A vasútüzem egyik legfontosabb feladata a vasúthálózat és a gördülő anyagok jókarbantartása, fejlesztése, kiegészítése, hogy a gazdasási élettel kellő időben és mértékben együtt fejlődjék. A kereskedelmi kormányzat gondoskodása tárgyát képezte a múltban és most is ennek a. nagy nemzeti vagyonnak a fenntartása és fejlesztése és M költségvetésből és a beruházási Drosrvammból látható, hogy 55 millió pengőt fordít a kormányzat ebben a költségvetési évben a vasút fejlesztésére. Az a nagy nemzeti ps világválság, amely az elmúlt esztendőkben Eurónára rászakadt, az ország közlekedését sem kímélte meg a súlyos megrázkódtatástól. Nagyon valószínű, hogy az az erőpróba, amely ma az államvasutakra nehezedik, a jövőben még inkább súlyosabb lesz. E válság tényezői a világkrízis, az autarchikus törekvések, a közlekedés átcsoportosítása, az orszásr megcsonkítása. A közlekedés és a vasutak válságát szerte Európában még egy hatalmas tényező mélyítette ki és ez a robbanómotor technikai haladása. Az automobilizmus hatalmas versenytárskéupem jelentkezett a közlekedés terán az államvasutakkal szemben is. A vasutak szerte Eurónában, így nálunk is, féltékeny szemmel nézték a fiatal és könnyen mozgó versenytársat és ál laoítsuk meg, hogy csak lassabb ütemben törődtek bele az elfoglalt pozíciók és monooóliumok feladásába, pe még mindig nem elkésetten következett be az az idő. hogy a közlekedési átcsoportosítsák, amibe az államvasutak is bekapcsolódtak és az addiflri el/árkózottságból saját érdekükben kiemelkedtek. A közlekedési politikának bele kell kapcsalódnia a nemzet szolgálatába. A vasút nem lehet többé öncélú kereskedelmi vállalat, (Ügy van! Úgy van!) amelyet egyedül a haszon és a pénzügyi egyensúly fenntartása irányít, hanem bele kell helyezkednie abba a nagy együttesbe, amit nemzeti közösségnek nevezünk. Á nemzet törekvésének célja Trianon megszüntetése, a revízió, a nemzeti függetlenség biztosítása minden téren. E cél szolgálatában kell a jövőben még fokozottabban állania a közlekedlési politikának. A helyes magyar közlekedésügy végcélja közlekedésünk szupremáciájának a Duna medencéjében való biztosítása. A Dunavölgy közlekedési egységét megteremteni, fenntartani és tovább fejleszteni kell a kereskedelmi kormányzatnak és az államvasutaknak. A régi hegemónia visszaszerzése ezen a téren nemcsak a közlekedésügy fejlődését és a vasút felvirágozását szolgálja, hanem szerintem kihatással van a kereskedelemre, az iparra és a mezőgazdaságra s a nemzet gazdasági megerősödéséhez vezet. Amint mondtam, a vasutaknak és a kereskedelemügyi tárcának ez a törekvése. A vasútvonal megerősítéssel a szomszédok nagyobb tengelynyomású járműveinek teljes kihasználását feltétlenül biztosítani kell. Olyan különleges szállítóeszközök beszerzéséről kell gondoskodni, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági terményeknek azok természetének megfelelő módon való továbbítását a legjobb valutájú országokba is. A szállítási idő megrövidítése is feltétlenül fontos a versenyképesség szempontjából. Fontos a rugalmas tarifapolitika az idegenforgalom megkönnyítése és sok más egyéb szempontból is. A szállítási sebességek felemelése, olcsó, kor^ szerű vasutak beállítása a belső forgalom emelése szempontjából — amelyről később fogok ülése 1939 november 10-én, pénteken, 547 beszélni — mind olyan kívánalmak, amelyekkel a magyar vasútügy irányítóinak számolniok kell, ha nem akarják átengedni a Duna völgyében a szállítási előnyöket a körülöttünk lévő kisebb államoknak, amelyek — tisztelet legyen nekik erről a helyről is — mégsem állanak azon a magaslaton, amelyen állt és áll az Államvasutak hatalmas, nagyszerű intézménye. Az egyre növekvő városi centrumok különösen áz utóbbi időben a felvidéki területek hozzánk csatolása folytán mind elszórtabbak és éppen ezért játszik rendkívül fontos szerepet a szállítási idő. Ennek fontosságát nem győzzük eléggé kidomborítani. Ezekben a városokban ugyanis úgy a személy-, mint az áruszállítási szükséglet állandóan fokozódik és a városok személyi és áruszükségleteinek a mai súlyos gazdasági és külpolitikai viszonyok mellett való tökéletes kielégítése a vasútnak is, nekik is eminens érdekük. A helyzet ma valahogyan odafejlődik, hogy az ipari termelésnek a nversanyagforrásokhoz közelebb kell települnie. Ez az áttelepülés nálunk ma még nem fejeződött és nem is fejeződhetett be. Lássunk egy példát^ a sok közül. A bauxitszállításnál és az alumíniumgyártásnál is felmerültek már olyan : szükségletek és kívánsáerok. hogy a nagy és felesleges anyagszállítások helyett egy racionális gyári telepítés segítségével mindinkább a félkész- és készgyártmányok szállítására kell a vasutaknak béren dezkedmök már csak saiát érdekükben is. Az i iparosodás erősebb fejlesztésével nagyon természetesen ezeknek a kész- és félkészáruknak a szállítása fog emelkedni, ami gazdaságosabb és a vasútra nézve hasznosabb. Ma nem a kvantitatív szállításokra kell berendezkedni, — mint ahogyan tudom, hogy az Államvasutak így teszi — hanem a kvalitatív szállításokra. Ha annakidején nem tartozott is a vasút feladatai közé, ma azonban már feladatává válik a piacok megszerzése, felkutatása és feltalálása is. Mélyen t. Ház! Meg kell emlékeznünk az érdemes tisztviselői karról is. A vasutasok létszáma 30.752, a munkások száma 24.000, a családtagokkal együtt 250.000 embert jelent. Ezek a fogyasztók erősíthetik, — de valljuk raes nyíltan — gyöngíthetik is a nemzetet. Ezekről gondoskodni kell és a kereskedelmi kormányzat — méltóztatnak látni a költségvetési tételekből — olyan összegeket állított be, amely összegeknek továbbvitele a jobb helyzetet az alkalmazottak és munkásrétegek között remélhetőleg még ebben a költségvetési esztendőben meg fogia hozni. (Pándi Antal: Huszonnégy filléres órabért kapnak a pályamunkások! — Családi pótlék nincs!) Mélyen t. Ház! Teljesen hozzáértő és megfizetett alkalmazottakra van az államvasutaknak szüksége. Ezekkel lehet csak eredményes, jó munkát végezni. A mai viszonyok mellett azonban nem szabad olyan könnyűszerrel elsiklani a nehéz helyzetben levő államvasúti alkalmazottak munkateljesítése felett. (Ugy v<m! Ugy van!) A leleményességre, az ügyességre, a szakértelemre sohasem volt annyira szükség, mint a mai viszonyok mellett. A mai leromlott viszonyok mellett — kisebb a mozdonyés a kocsipark — fokozottan van szükség arra a leleményességre, arra az ügyességre, arra az önfeláldozásra (Meskó Zoltán: Lelkiismeretességre!), erőfeszítésre, amelyet az államvasúti alkalmazottól megkívánunk. (Pándi Antal: Azért kel'l őket rendesen fizetni!) és joerosan kívánunk meg. Elmondhatom ezt az előadói 8?