Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

Az országgyűlés képviselőházának 48. ülése 1989 november 9-én, esütörtökön. 523 azoknak a kapcsolatoknak a mélyítéséért, amelyek az egész világ tűzharcosait összekötik ós amely kapcsolatoknak elmélyítésére a magyar katona lelkének teljes odaadását vitte bele a tárgyalásokba. Zsilinszky t, képviselőtársam kévéseivé a honvédelmi költségvetést, külföldi kölcsön felvételét ajánlja és ehhez kapcsolom Zerinváry barátomnak azt az okfejtését is, hogy iba progresszivitást viszünk a dologba, lehet találni fedezetet a honvédelem céljaira, a rokkantak segélyezésére, mert az is honvédelem, hiszen ? ők a hon védelmében adták oda a legdrágábbjukat. Én azonban nem külföldi kölcsönt kérek, hanem méltóztassék oly hadmentességi adót kivetni, hogy azok, akik a világháborúban ós a haza védelmében nem vettek részt ós akik meggazdagodtak, a honvédség fejlesztéséhez kellő mórtékben járuljanak hozzá. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. Ház! Felesleges tovább folytatnom ezeket a dolgokat, mert hiszen mindnyájunk gondolatvilágát egy ©él hatja át, — itt aztán nincs ellenzék, itt egyetemes magyar akarat van — a honvédelem emelése. Minden nemzet annyit ér, amilyen súllyal a kardját a mérlegbe vetheti. Ezért kell nekünk minden erőnkkel azon lennünk, hogy ez a kard erős legyen, fényes legyen, becsületes ós hűséges legyen. (Helyeslés a jobboldalon.) Amikor köszönetet mondok a honvédelmi miniszter úrnak, kiváló munkatársainak, a magyar hovédség legfőbb vezetőségének, a tiszti- és altisztikarnak és az egész honvédségnek, azzal fogadom el a költségvetést, hogy ez a honvédség csak keret, ha azonban a haza úgy kívánja, ebben a keretben benne van az egész magyar nemzet. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Nagy Ferenc jegyző: Szabó Gyula! Elnök: Szabó Gyula képviselő urat illeti a szó. Szabó Gyula: T. Képviselőház! A szebb miagyar jövő iránti teljes bizalommal fogadom el a költségvetést és ha az előttünk fekvő és mindnyájunk örömére megnagyobbodott költségvetéshez hozzászólok, ennek oka az, hogy ebben a költségvetésben nyer először mintegy polgárjogot a haderőn kívüli képzés és ennek legjelentékenyebb tömege, ifjúsága, a leventeifjúság. Európában mi vagyunk, mi voltunk az elsők, akik az iskolánkívüli ifjúság testnevelésével és haderőn kívüli képzésével foglalkoztunk. Az 1921: LEI. te. volt az, amely rendezte mindkét nembeli ifjúságnak a képzését, a 12. és a 21. életév közötti iskolánkívüli ifjúságnak pedig az erkölcsi nevelését és testedzését. Nem a nemzeten múlott az, hogy a trianoni szegénység és ellenőrzés állapotában csak most jutottunk el a nemzetnevelő intézmény általános és rendszeres fejlesztéséhez. Ha egy ifjúhoz hasonlítom a leventeintézményt, akkor azt kell mondanom, hogy 1921-től 1939-ig, tehát az új honvédelmi törvény idejéig, az elmúlt 18 esztendő alatt pontosan leérettségizett ez az intézmény. (Ügy van! jobbfelöl.) Az 1939 : II. te. a honvédelemről ezt a leérettségizett ifjút a magyar élet egyetemére Íratja be és ezért van az, hogy felszólalok és szíves figyelmüket kérem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A leventeintézmény nemcsak sportot jelent, hanem jelenti a lélek és a test összhangzatos kiművelését és ahogy az új honvédelmi törvény mondja, kifejezetten ^ionvédelmi célzattal, nevezetesen a leventeképzés célja az, hogy az ifjúságot a hagyományos katonai erényekben való nevelés útján a haza védelmének magasztos feladataira testben ós lélekben előkészítse. A leventeintézmény a férfilakosságot — mert egyelőre csak a férfilakosságra terjed ki, de reméljük, eljön az idő, amikor a honleányokról is gondoskodhatik a honvédelmi törvény — a 12. életévtől kezdődően a polgári foglalkozásra való előkészület közben, majd a leventék korosodásával a nemzeti termelésben való részvétel közben, honvédekké neveli. Ennek az intézménynek a jelentősége tehát abban áll, hogy nem a termelő élettől elvonva, hanem a mellett képezi és neveli a honvédeket. A levente szó a magyar történelemben fiatal, de már számottevő növendékharcost jelentett. Ezt a nevelést, a katonai előképzést biztosítja az ezidei honvédelmi költségvetés egymillió magyar ifjúnál. Hogy mit jelent a nemzet életében egymillió magyar levente kiképzésének és nevelésének munkája, azt a következő számokkal tudnám érzékeltetni. Ha azt veszem, hogy általában és átlagban hetenként 3 órát járnak foglalkozásra — a kiképzésről van szó, mert ezenkívül van a leventeegyesületekben fo'yó nevelési munka is —és ez 40 héten, azaz 10 hónapon át tart, akkor évi 120 millió munkaóra adódik. Ez a hatalmas munkamennyiség o'yan nemzeti közmunkát jelent, amely magának a nemzetnek a legértékesebbet, az erkölcsi és .testi összhangzatos erő fejlesztését adja. Ha az elmúlt két év ipari termeléséhez viszonyítom ezt a 120 millió munkaórát, hogy még inkább érzékelhetővé tegyem ennek a munkának hatalmas voltát, akkor azt kell mondanom, hogy a szerencsés konjunkturális alakulás kapcsán 700.000 ipari munkást foglalkoztatott az elmúlt két év átlagában a magyar ipar. Ezeknél a munkásoknál évenként 2000 munkaórát véve figyelembe, 1*4 milliárd munkaóra tehető a nemzeti iparban megdolgozott munkaórák száma. Ennek egytizedét teszi ki az egymillió leventeifjú munkaórája. Az önzetlenségnek ierazi építő munkája ez a leventemunka. Ezen az időn túl az egyesületekben folyó nevelés idővel megoldja a magyar társadalom belső megújulását a honvédelmi szervezet útján. Ezúton az állampolgárból magyar polgárt, a polgári egyéniből honvédet és reméljük, honleányokat nevelnek. A leggyümölcsözőbb költségvetési keretek ezek a leven* eés lövészintézményekre beállított összsgek, mert a nemzet egyetemére visszaható erők fejlesztését szolgálják. (Ügy van! jobb felől.) Csodálatos az a tökéletesedés, amelyen ez az intézmény lépésről-lépésre fokozatosan átment. Kétségtelen, hogy ma is vannak és lesznek a végrehajtásnak tökéletlenségei, de ne csak ezeket nézzük, hanem elsősorban nézzük a nagy célt. Ennek szolgálatában az 1939 : II. te. tartalmilag és anyagilag mintegy megnagyítja, megsokszorozza az eddigi testnevelési törvény kereteit. Nevezetesen a leventeképzés idejét két esztendővel felemeli a felső korhatárt illetően, vagyis a leventeképzés a 12. és 23. életévek között folyik, másodsorban szociális szempontból a legkitűnőbb tartalmi lépést jelenti, azt, hogy még eddig csak az iskolánkívüliek vettek részt a leventekiképzásben. addig ma már minden rendű iskolában, tehát a középiskolákban és az egyetemen is kötelező leventekiképzés, katonai előképzés alá vonják őket, hogy lehetőleg már a leyenteintézmény keretén belül, mint a legkitűnőbb nemzetnevelőiskolában tanulják meg az emberek egymást megismerni, megbecsülni és elszi79*