Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-48

524 Az országgyűlés képviselőházának U8. vélni. A honvédelem útján való szociális nevelés nem fog eredmény nélkül maradni, ezt bizton remélhetjük. Anyagilag a honvédelmi törvény rendelkezése nagy lehetőségeket rejt magában, mert hiszen a katonai előképzés minden személyi költségét a honvédelmi tárca fedezi — ezért is szólaltam fel — és a mellett meghagyja a közületek, a községek eddigi hozzájárni ásat azzal a célzattal, hogy ezek az összegek pedig a leventeintézmény nevelési részére, nevelést szolgáló intézményeire, otthonaira, sporttelepeire, könyvtáraira fordíttassanak. Ma még általában szerények ezek az összegek, de a tökéletesebb munka folytatásához már biztos alapot jelentenek. T. Ház! Ha a leventék átlagos életkorát 12. és 23. életév között egy számtani középarányosban, 17 és fél évben állapítjuk meg és figyelembe vesszük azt, hogy mennyibe kerül egy 17 és féléves fiú a szülőinek, a családnak, a rokonságnak, a községnek, a közületnek, az államnak, az iskolának, szóval mennyinek felel meg minden beléje fektetett nemzeti, anyagi és pénzértékben, akkor körülbelül a 10.000 pengő értékhatárhoz jövünk. Ha most ezt megszorozzuk egymillióval, a magyar leventék számával, akkor egy tízmilliárdos — aranypengőben értendő — nem zeti vagyonbefektetés áll előttünk az egymillió magyar leventével kapcsolatosan. Ha helyesen akarunk gazdálkodni, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy ennek a tízmilliárd aranypengőnek a fenntartásához legalább két százaléknyi értékre, tehát 200 millióra van szükség. Nem túlzás, amikor 200 millió pengős keretről beszélek, mert hiszen nem az évenkénti befektetés összegéről van szó, hanem annak a biztos meggyőződésemnek a kifejezéséről, hogy abban az irányban kell fejlődnünk, hogy idővel a leventék kiképzését és nevelését célzó minden intézménynek legalább az állagértéke érje el a 200 millió pengőt, mert akkor gondoskodtunk jól ennek a 10 milliárd pengőnyi befektetésnek anyagi kezeléséről. Ha a magyar nemzet céljára, a lelki, a területi és erőbeli integritás teljességének megszerzésére, erre a nagy feladatra gondolunk, akkor azt kell mondanunk, hogy ennek a nagy feladatnak az egyik nagy eszköze a leventeintézmény, a másik nagy eszközé pedig a lövészszervezetek intézménye. Nagy célhoz nagy eszközök kellenek, nagy eszközökhöz sok-sok millió kell. Vannak esetleg, akik túlzásnak látják ezt az anyagi igényt. T. Ház! Az idők azt igazolják, hogy sohasem lehetünk elég túlzók mindabban, ami a magyar ifjúság egészségének megóvását, testi és lelki erejének fokozását eredményesen biztosítja. (Ügy van! Ügy van!) De szüksége is van a leventeintézményeknek a támogatására. 4600 leventeegyesületünk van, tehát minden községben van leventeegyesület, és ebbe a 4600 leventeegyesületbe szervezett egymillió magyar leventének mindössze 220 otthon áll rendelkezésére. A leventeintézménynek 1100 lőtere, körülbelül 250 sporttere és 2300 féligmeddig »inező-gyakorlótere« van. Nem vagyunk szerény; telének, amikor megállapítjuk, hogy emberi sorba kell hoznunk leventéink egyesületi életét; ha jut legelő ebben az országban az állatoknak, akkor jusson külön sporttér a leventeifjúságnak is; azt hiszem, ez nem túlságosan nagy kívánság. (Helyeslés és taps.) Amíg elemi iskoláink, hála az eddigi gondoskodásnak és az elmúlt évtizedek gyűjtésének, ezer és ezer ilyen természetű intézménye, iskolaépülete, játszótere van, addig egymillió magyar leventéülése 1939 november 9-én, csütörtökön. nek, az intézmény érettségijének letétele után mindössze 220 otthon áll rendelkezésre. Aki tudja, hogy mit jelent az otthon nevelőereje, az egyetért velem abban, "hogy a leventeintézmény otthonainak líevelőereje olyan, mint a családi tűzhely szentélyének nevelőereje. A magyar világnézet, a magabízó öntudat anynyira hódít majd teret ifjúságunk körében, amennyire őket ezen a téren az otthonokban gondozni fogjuk tudni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezért nem lehet elég nagy erre a célra semmiféle összeg. Az anyagiakon kívül van valami más is, amiből igen sok kell a magyar nemzet történelmét szolgáló intézményeknek, és ez az egészséges közszellem. Adjon önként is anyagit az, akinek anyagija bőven van, de legalább is ruházzon fel önként leventeegyenruhával egy-egy arra érdemes, sokgyermekes családból származó szegény leventét. Az, akinek szellemi erőtartaléka, több tudása van, bocsássa ezt a leventeegyesületek rendelkezésére, előadások, cikkek formájában és végül, — itt különösen a nagy tömeghez szólok — akiknek se pénzük, se szellemi feleslegük vagy erőtartalékuk nincs, azok legalább jó szót adjanak annak a leventének, ha a foglalkozásra vagy a leventeotthonba megy. Biztatás, sok | szeretet kell, mert ez a szeretet és öntudatos biztatás a legigazibb háttere a leventeintézmény működésének. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Várjuk a sajtó rendszeres érdeklődését is. Az elmúlt 18 év alatt ezer meg ezer vezércikk jelent meg, de vajmi kevés foglalkozott a leventeintézménynek, a magyar nemzet legnagyobb nevelőintézményének kérdésével, csak színes riportokat, leírásokat kaptunk. Volt olyan idő, amikor tilos volt az intézményről írni. De hol van Tompa avatott tolla, amelylyel virágnyelven lehetett és kellett volna írni mindezekről? Ma szabadok vagyunk, várjuk és kérjük a teljes támogatást. (Helyeslés jobbfelől.) Várjuk végre azt, hogy a levente tényleg á legdrágább kincsünk legyen és ezért necsak írásban, hanem a tettek mezején is tegyünk érte valamit. Várjuk az intézményes egézségvizsgálatot, táboroztatásokat, felruházásokat, várjuk a népszerű filléres leventeújságot és a levente rádiófélórát, várjuk a jutalomból országlátó útra küldött leventék százezreit, szóval bizalommal várjuk azt, hogy ízig-vérig magyar élet pezsegjen a magyar leventeotthonokban és szívekben, honvédszellem minden igaz magyarban. (Éljenzés.) A haderőn kívüli kiképzés költségvetési biztosításának bírálatánál meg kell emlékeznem mindazokról is, akik eddigi munkájukkal lehetővé tették a legigazibb magyar intézménynek mostani fejlesztését. Mély hódolattal és igaz tisztelettel kell megemlékeznem minden magyar levente igaz atyjáról, a Kormányzó Űr Ő főméltóságáról. (Éljenzés és taps.) Tudnunk kell továbbá azt, t. Ház, hogy Európa legelső ifjúsági testnevelési törvényét a nemzet jobbjainak közkívánsága mellett különösen Karafiáth Jenő, majd Bodó János, akkori nemzetgyűlési képviselők sürgették és néhai Béldy Alajos testnevelési tanár írásban készítette elő. Ma, amikor a honvédelmi törvény kapcsán a leventeintézmény fejlődésében egy ilyen történelmi forduló állott elő, lígy érzem, hogy szükséges az érettségi után azok érdemeinek felemlítése, akik kezdeményezői vagy segítői, támogatói voltak ennek az intézménynek. 1921 július 15-én nyújtották be a második ja-