Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-47

490 Az országgyűlés képviselőházának U vállalásban van. Darányi Kálmán azok közé a kevesek közé tartozott, akik a közélet porondján az üres dísz, a csillogás, az egyéni dicsőség helyett a magyar sors szent terhéből is részt vállaltak és ezért állunk meg mi nemzeti szocialisták, az ő politikai ellenfelei, tisztelegve az emlékezete előtt. Az álmokat hordozók, a népükért aggódok, a cél felé törők a politika küzdőterén szembekerülhetnek egymással, mint ahogyan a reformkorszak két óriás üstököse. Kossuth és Széchenyi csillaga is egymásba robbant, de az eszmék harcosa, az eszméért küzdő ember sohasem téved bele a kicsinyesség, a személyi gyűlölködés, a lebecsülés, az egyenlőtlen fegyverek ingoványába. Ezért az emelkedett, tiszta, nemes lelkiségéért tétessék tisztesség Darányi Kálmánnak, a politikusnak. Az ő élete mesgyéjén megzendült a nagy takarodó, és amikor eltűnt előlünk ebben a sárga-aranyú bús magyar őszben, meg kell hogy mondjuk: vezetésre hivatott férfiú volt, aki túl tudott látni a párnázott adton, akinek volt bátorsága, hogy hangot adjon nagy, elodázhatatlan sorskéndéseknek és aki a hitünk szerint eljövendő új magyar élet kibontakozásának útegyengetője lehetett volna. Darányi Kálmán emberi, egyéni nagysága az ő szerénységében volt. Le tudott hajolni a kicsinyek szíve fölé: egyszerű paraszti emberek, a föld gyermekei hálás hajlékot készítettek neki a lelkükben és ebben van az ő magyar értékének legnagyobb bizonyítéka. Nem az európai érteleimben vett szalon-úriember volt. hanem ennél sokkal több: úr, ahogyan igazán csaka magyar tud lenni. Az ő szelíd és szomorú szeméből a vállalt szolgálat, a lassú, de biztos benső elégés oltáros tüze fénylett és ez a tűz a szolgálatban hamvadt halálba. Pax secum! A porrálevés misztériuma felett emberi gyászok virrasztanak, de vajha a hűséges emberek koporsója egyszer az új magyar élet bölcsője köré is e^ybe tudná gyűjteni az igazán küzdeni akarókat az őszinteség, a megbecsülés és a testvéri szeretet jegyében. Elhunyt házelnökünk nagyrabecsült emléke előtt evangéliumi hittel valljuk, hogy a test sorsa a porrálevés, a lélek rendelése az üdvösség, az eszme útja a győzelem. Elnök: Giller János képviselő urat illeti a szó. Giller János: T. Ház! Mélységes keresztény és magyar megilletődéssel állok meg egy ember és államférfi emléke előtt. Ez az ember egy törzsökös, régi nemesi családból származott, amelyben nemzedékrőlnemzedékre élt a nemes felfogás, a nemes gondolkozás tradíciója, amely nemes felfogás nem az előjogokon keresztül való érvényesülést tartotta szem előtt, hanem szem előtt tartotta azt, hogy a nemes származás, a nemes gondolkozás nemes kötelességteljesítést is jelent. És ez a család minden generációjában a kötelességteljesítésnek ezt a parancsát tartotta szem előtt: kötelesség embertársaimmal, kötelesség a társadalommal, kötelesség a nemzettel szemben. Ez az ember nagyobbrészt lefelé tekintett. Nemcsak a budai vár magasságából tekintett lefelé, de mint ember és mint államférfi is tekintett lefelé, hogy megtalálja a népembertársat és hogy ezt a népembertársat, a maga fajtájának a, tagját, magához emelje. Leszállt a nép közé, kereste az érintkezést a néppel, meglátta a nép nyomorát, meglátta a nép baját és szenvedését és ezekben mindig nemzet'. ülése 1939 november 8-an, szerdán. testvérének bajait és szenvedését látta és ezen akart segíteni. Felfelé is tekintett. Feltekintett a magyar égre, kereste a magyar napsütést, amely en; nek a földnek erőt, ennek a nemzetnek friss és szabad levegőt ad és kereste fent az tlristent is, akire egész lelkiségével ráborult, mert a pozitív Isten-hitnek, a pozitív valláserkölcsnek volt a törhetetlen híve, ezért volt egyszerű, ezért volt nemes és puritán. Megállok az államférfi előtt. Azok közé tartozom, akiknek módjukban volt a világháború utolsó két esztendejében, amikor a vesztett világháború már előre vetette árnyékát, megfigyelni őt első nehéz államférfiúi stációján, államférfiúi működésében akkor, amikor Zólyom vármegye főispáni székét foglalta el. Ez a vármegye a régi szentistváni Magyarországnak túlnyomóan tót nyelvű, tót lakosságú vármegyéje volt. És a magyar földről fakadt Darányi Kálmán a magyar fajta természetes ösztönével, politikai érzékével, állam; férfiúi mérsékletével azonnal meg tudta találni a tót szívhez vezető utat, a tót szívhez, a tót néphez megértést mutatott, az bizalmat ajándékozott neki és a világháború legnehezebb időszakaiban ez a tót nép hű maradt a szentistváni magyar hazához és a magyar haza iránti kötelességből meghozta a véráldozatot és minden áldozatot, amelyet a magyar haza kívánt. Nem ezen a tót népen és nem a Darányi Kálmánokon múlt az, hogy ez a tót nép elszakadt a szentistváni hazától. Mélyen t. Ház! Talán az a politikai tevékenység, amely ilyen kényes és nehéz feladat elé állította boldogult Darányi Kálmánt, volt neki a legjobb iskola és a legjobb inspiráció ahhoz, hogy azután is mint felelős államférfi sohase feledkezzék meg arról az igazi Felvidékről, amelyhez mi, felszabadult területiek csak közel vagyunk. Nem feledkezett meg erről a Felvidékről, az ott élt és most is ott élő magyarságról, ez mindig az ő féltő gondosságának, államférfiúi irányításának tárgya volt. Hálával adózunk neki mi, akik már itt vagyunk, de hálával adóznak neki azok is, akik még nincsenek itt. . A nemzet bizalma felfelé ívelte az ő pályáját: államtitkár, miniszter miniszterelnök, Házelnök lett. Olyan sorsban, olyan nehéz viszonyok között vette át' az ország irányítását, . hogy abban az időben ehhez az irányításhoz meglátás, bátorság, helytállani tudás kellett. Ez mind megvolt benne. Meglátta azt, hogy ennek az országnak a jövőjét csak úgy lehet biztosítana ha a népet felemeljük, ha a nén szociális bajain segítünk, ha a népnek a földhöz való szeretetét helyes irányba vezetjük. Meglátta azt, hogy a társadalmat át kell építeni, a nemzet lelkét át kell idomítani és egységessé kell tenni. Boldogult Darányi Kálmán dinamizmusából eredtek mindazok az* elgondolások, javaslatok, amelyek most már nagyon kiteljesedett formában adnak nekünk munkát és hivatva vannak arra, hogy ennek az országnak a jövőjét biztosítsák és ennek a nemzetnek és országnak több évre való irányát megszabják. Szerette az anyaföldet. Ősei mind az anyaföldtől indultak el, az anyaföldért dolgoztak. természetes, hogy oda tért vissza. Most egy frissen hantolt sír előtt állunk a megnagyobbodott anyaországban. Ráborítjuk mi, felszabadult területi képviselők is az anyaországgal való teljes egységben, teljes együttérzésben,