Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-46

III a józan haladás útján egyensúlyba hozza. Aggódva figyelmeztetett erre is, arra is, s ha nem mindig talált meghallgatásra, nem rajta múlott. Darányi Kálmán sok és sokféle megbízatást viselt közéleti pályája folyamán. Mindenüvé és mindenünnen változatlan és töretlen közbizalom és tisztelet kísérte, bizonyítékául annak, hogy jellemének és szándékainak tisztaságában soha, sehol csalódást nem okozott. Áldozatos és áldásos élete végén az egész nemzet osztatlan tisztelete és bizalma övezte, de tisztelet és. bizalom övezte az ország határain túl is,^ — sokkal több és sokkal értékesebb minden népszerűségnél. ő mondta egyszer: »az egyén mulandó, a nemzet örök«. Az egyén mulandó, igen, de nem múlik el vele ami hasznosat alkotott és ami jópéldát adott. Ami mulandó volt Benned, Darányi Kálmán, attól itt, haló poraid előtt keserű fájdalommal búcsúzunk, de alkotásaid és jellemed példaadása az örök nemzet életének hatóerőivé váltak és megszerezték hű fia számára nemzeted soha el nem múló háláját és kegyeletét. Széchenyi Bertalan grófnak, a Felsőház elnökének gyászbeszéde Valahányszor az Országház kupolacsarnoka komor gyászpompát ölt, mindig egy-egy nagy magyar érték elmúlását hirdeti. Darányi Kálmán országgyűlési elnöktársam mindannyiunk számára ilyen nagy magyar értéket jelentett. Földi pályája utolsóelőtti állomásán, ravatalánál az országgyűlés felsőháza képviseletében mélységes megindultsággal veszek tőle búcsút. Értelmi és erkölcsi jellemének, élete folyásának és munkássága eredményességének megítélése immár a történetírás feladata. Mégis a búcsú e szomorú

1 perceiben személyét, életét és működését három gondolat szolgálata szempontjából kívánnám jellemezni. Ezek között jelentőségben is első a nemzeti gondolat. Darányi Kálmán éleiében mindvégig lelkes, kitartó és hűséges képviselője volt a nemzeti eszmének, egyúttal pedig szerény, csendes, de igen eredményes munkása a magyar ügynek. Egész életének tengelyében a magyar haza áldozatos, önzetlen szolgálata állott. Ennek jegyében dolgozott pályája kezdetén a közigazgatás területén ÍNagyhMagyariország boldog idejében, — ennek érdekében vállalt magára fokozottabb felelősségű politikai tisztségeket csonka hazánk küzdelmes éveiben — ennek tudata hatotta át és irányította miniszteri, kormány elnöki, majd képviselőházi el; nöki működését élete derekán s egyben utolsó szakában. Egyetlenegy szent cél lebegett előtte, minden igaz magyar leghőbb vágya: hazánk jobb sorsának biztosítása. Ezért a

r célért — mint élete igazolja — fényes eredményességgel küzdött. Áldásos nemzetszolgálatának hatóerejét izzó hazaszeretete szolgáltatta. Hűséges tisztelője volt a magyar hagyományoknak, nemes képviselője a magyar életfelfogásnak, lelkes szószólója a magyar vágyaknak, fáradhatatlan harcosa a magyar törekvéseknek es élete utolsó évében — boldog szemlélője a^ magyar reménységek részleges beteljesülésének. Darányi Kálmánnak ez a magyarsága minden magyar szívéhez utat talált. A második gondolat: az alkotmányosság gondolata életére hasonlókép mély hatást gyakorolt. Megingathatatlan alkotmányos meggyőződése a magyar múlt megszentelt hagyományainak bensőséges tiszteletéből fakadt. Szerette az annyi balsorssál teljes ezeréves magyar multat és szívébe zárta történeti alkotmányunk időálló, nagyszerű intézményeit. Az a fényes rátermettség, mellyel képviselőházi elnöki díszes közjogi méltóságát betöltötte, az a bölcs mérséklet^ mellyel a képviselőház békéjének helyreállítását lehetővé tette és az a ritka politikai tapintat, mellyel az országgyűlés két Háza közötti zavartalan együttműködést megvalósította, elsősorban az ő kivételes alkotmányos érzékében leli magyarázatát. Egész lényének ez a beállítottsága kormányelnöksége idején: a haladó-konzervatív politikájában tükröződött vissza. Nemzete számára a szerves, nyugodt fejlődést kívánta biztosítani és általa a komoly megrázkódtatás veszélyeit elkerülni. Nem véletlen, hogy a közelmúlt hármas nagy közjogi törvényalkotását: a kormányzói, a felsőházi és a titkos választójogi törvényt, az alkotmányos élet egyensúlyának helyreállítása és működésének zavartalansága érdekében épp az ő kormánya valósította meg. Ez életének legjelentősebb műve, melyért az országgyűlés felsőháza külön is mindig hálás kegyelettel fog emlékének adózni. A harmadik gondolat, mely Darányi Kálmánban kiválóan lelkes követőre talált: az agrárgondolat volt. Nem is lehetett másként. Ennek szolgálatában családi utakon járt. Bensőséges szálak fűzték a magyar röghöz és annak munkás népéhez. Évtizedeken keresztül állandó, meleg érdeklődéssel kísérte a magyar föld kérdéseinek és a magyar mezőgazdasági népességsorsának alakulását. KÖzéieti pályájának egyes állomásain erről mindig lelkes tanúbizonyságot tett. Ez a soha meg nem szűnő együttérzés és segíteni akarás hatalmas lendületté és tetterővé duzzadt földmívelésügyi miniszterségbe és kormányelnöksége idején. A magyar mezőgazdasági politika sok égető földbirtokpolitikai és szociális vonatkozású kérdése került ki győztesen ekkor gondos keze alól. Tügyik felsőházi beszédében mondotta: »Kendkívül boldog vagyok, hogyha a magyar gazdák érdekei érvényesülésének útjából akár egy szalmaszálat is el tudok tüntetni«. Mennyire boldog lehetett, hogy felelősségteljes állásában annyit tehetett a magyar földért és annak népéért. E három gondolat megvilágításában áll előttünk Darányi Kálmán egyénisége, élete és munkássága. Életének felemelő tanúsága, annak gazdag eredményessége. Ez előtt az érdemekben gazdag magyar élet előtt búcsúzóul, melyen meghajtom az országgyűlés felsőháza elismerésének és hálájának zászlaját, ,