Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-46

IV vitéz Bobory Györgynek, a Képviselőház alelnökének gyászbeszéde: • Mélységes fájdalommal állok e ravatal előtt, hogy elbúcsúztassam a magyar Országgyűlés Képviselőháza nevében azt a jó és igaz embert, azt a kitűnő magyart és ritka szociális érzéssel megáldott férfiút, akit büszkén vallottunk elnökünknek. Az élet kezdő iskolájában tudással megrakodva került mesteri kezekbe, akik mellett ki tudta fejleszteni mindazt a szépet és nemeset, amit a Teremtő jóságos bőséggel helyezett el benne. Megrendíthetetlen hittel kezdte, élte és fejezte be életét. Hitte és mély meggyőződéssel hirdette, hogy a vallásos élet az egyén és nemzet életéinek, boldogulásának elengedhetetlen alapfeltétele. Hitte és hirdette, hogy az 1000 esztendő vérzivatarait, ha megtépázva is, de büszkén kiálló nemzetének csillaga újra fényesen fog ragyogni és boldog volt, amikor ebben a büszke csillagban az első erősebb ifényt — a Felvidék egy részének és Kárpátaljának viszszatértével — kigyúlni látta. Hitte és hirdette, hogy a magyar nemzet csak akkor fogja Isten-rendelte hivatását teljesíteni tudni, ha az elődének lángoló fajszeretetével életrehívott nemzeti összefogást valóra váltja. Hitte és hirdette, hogy a magyar faj,^ a magyar falu megerősítése, jobb létbe emelése, a dolgozó százezreknek egy nagyobb karéj kenyérnek a kézbeadása kell, hogy a mélységes szeretet gondosságával valóra váltassék. Ezek azok a főbb vonások, melyek Darányi Kálmánt jellemezték s amelyek Őt minden tettében irányították. Ezzel az indítékkal hozta a kormányzói jogkör kiterjesztéséről, a felsőház jogkörének újabb megállapításáról és a titkos választói jog bevezetéséről szóló törvényjavaslatokat, az úgynevezett beruházási javaslatot, a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának biztosításáról, a gazdatisztek kötelező biztosításáról, a gazdasági munkavállalók kötelező öregségi biztosításáról és a tűzharcosok érdemeinek elismeréséről szóló törvényjavaslatokat. Mindezeket abban a hitben és meggyőződésben, hogy részben elengedhetetlen kellékei a magyar alkotmányos életnek, részben megér ősi tői azoknak a törekvéseknek, melyek egy erős, ellenálló, kívülről is elismert és erőt jelentő államot teremtenek ebből a megtépázott, de életerejét el nem vesztett országból. A sors kegyes volt vele, mert megadta neki meglátni, hogy milyen helyesen választotta meg az utat, amelyre nagy elődje nyomdokaiban lépett és vezette az országot. Mint volt elnökünk, mindenkor féltő gonddal őrködött az alkotmányos élet rendje, megbecsülése és tekintélye felett s lehiggadt nyugalommal igyekezett csökkenteni azokat az ellentéteket, amelyek különböző indítóokok alapján a parlament pártjai között előadódtak. Mindig és mindenben a nemzet egyetemes érdekeit nézte. Ügy a világháború harcterén, mint az újjáépítés küzdelmes^ éveiben s ezért méltán kesereg korai eltávozása felett a Ház, amely megbecsülte ós elismerte kitűnő egyéniségét. Meghatott szeretettel búcsúzom Tőled, Darányi Kálmán, bizton remélve azt, hogy odaát a nemzet nagyjai sorába állva, velük együtt Te is védője leszel nemzeti ügyünknek, szószólója nemzeti törekvésünknek. Isten kegyeibe ajánllak!