Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-45
Az országgyűlés képviselőházának 45. ^. ban.. A Dunántúl vesztesége tehát tulajdoniéiképpen még- ennél is nagyobb. •.. De iá kívánok mutatni meg* arra is, hogy HKÜ I910-es népszámlálás alkalmával a Dunántúlon születtek 11%-a nem ott íratott össze, hanem az ország másik részében, s így nemesak a külföldre kivándorlás, hanem a főváros felé való belső vándorlás is sokkal nagyobb volt a Dunántúlról, mint az ország más részeiből. T. Ház! Egészen 1894-ig nálunk nem volt szerves f földbirtokpolitika és a magyarság megerősítése érdekében vajmi kevés történt, (Ügy van! jobhfelőt!) Ekkor alkották meg a Darányi-féle települési törvényt, amelynek segítségével erősíteni és az erdélyi magyar medencékkel összekötni kívánták a magyarságot. Erinek az akciónak következményeképpen 41.655 katasztrális hold jutott magyar kisemberek kezére. Ezt az akciót kívánta Darányi Ignác fejleszteni, fokozni és ezért nyújtotta be 1909-ben újabb telepítési törvényjavaslatát. Sajnos, ebből a javaslatból nem lett törvény. E helyett ugyanezzel a célzattal megalakult az Altruista Bank, azonban mindnyájan tudjuk, elsősorban mi, akik Erdélyből származunk, hogy az Altruista Bank tevékenységét nagymértékben felülmúlta a román Albina Bank tevékenysége. (Ügy van! Ügy van!) Ma már a történelem mérlegén vannak ezek a mulasztások. Ezeket nekünk tekintetbe kell vennünk 8 a multakon okulva, céltudatos fajvédő földbir tokpolitikát kell követnünk. (Altalános élénk helyeslés és taps.) Nem újkeletű e hibák felismerése, hiszen már 1902-ben Prohászka Ottokár, a fenköltlelkű főpap mondotta: a földbirtoknak aránylag kevés kézben való felhalmozódása a falu szaporodását és gazdasági fellendülését lehetetlenné teszi. Ö volt az, aki bátran hirdette: minél több embernek van biztosított része a földből, annál biztosabb magának a nemzetnek is a léte. ÍMeskó Zoltán: Áldott legyen az emléke!) Prohászka tisztán látta tehát a földkérdés rendkívüli fontosságát és aggodalom töltötte ei a lelkét azért, hogy a yezetokörök akkor nem akarták, sőt meggátolták a céltudatos földbirtokpolitika végrehajtását. De rá kívánok mutatni arra, hogy a radikálisok által aunakidején reakciósnak tartott nagy magyar államférfi, a vértanúhalált halt Tisza István is egyik beszédében azt mondotta, hogy a szociális célok érdekében meg kell a földbirtokpolitikát valósítani és ennél a kérdésnél a szociális cél előbbre való a termelési célnál. (Maróthy Károly: Akkor már összeomlott minden.) Már a háború előtt is előtérbe került, de még fokozottabb mértékben foglalkoztatta a közvéleményt a háború alatt a magyar birtokeloszlás arány : talariságának kérdése. Minden háború fei szokta ébreszteni a fronton küzdő katonák lelkében az után a fold utáni vágyakozást, amelynek leghűbb, legbátrabb harcosai éppen az ő soraikból rekrutálódnak. A világháború, az összeomlás s különösen az igazságtalan trianoni békeszerződés megkötése után nálunk is sokkal nagyobb mértékben jelentkeztek ós szinte kiéleződtek a megoldásra váró földbirtokpolitikai feladatok, melyeknek megoldását sokkal nyugodtabb és sokkal gazdagabb kürülmenyek között elmulasztottuk megvalósítani. Azt hiszem, ma már mindenki előtt tisztán álli hogy r ha a háború, előtt a nagybirtok, kötöttségét és merevségét bizonyos mértékben lazítottuk volna, a háború után sokkal könnyebb ülése 1989 október 27^én, pénteken. 459 gazdasági viszonyok következtek volna be s a szociális ellentétek nem lettek volna olyan nagyok. (Igaz! Ügy van!) A békeszerződés következtében a nagybirtok a birtokpolitika legfontosabb területén, a szántóterületen a háború előtti — mindig csak a csonkaország adatait értem - 21'5%-ről 28%-ra emelkedett fel s a helyzetet még rontotta az, hogy a kötött, birtokok szántóterülete is tetemes mértékben emelkedett. Ezzel szemben a kisbirtok arányszáma nagymértékben csökkent, mert, a háború "előtti 66%-ról leesett 55"5%-ra. Ezt az eltolódást még súlyosbbította az a körülmény, hogy a csonkaországban nagymértékben szaporodott a földnélküli mezőgazdasági munkásság, az úgynevezett mezőgazdasági proletariátus szánm Ilyen körülmények között tehát rögtön a háború befejezése után előtérbe nyomult a közjó, a szociális béke megvalósítása érdekében az államhatalom által vezetett és irányított földbirtokpolitika, illetőleg a föld birtokreform. Ha már most az 1920-as földbirtokreform következményeit és eredményeit figyelem, teljes tárgyilagossággal meg kell állapítanom, hogy ez a földbirtokreform szociális szempontból elérte a kitűzött célt, amennyiben 400.000 magyar embert juttatott földhöz, illetőleg házhelyhez s ezzel földhöz kötötte Őket és meggátolta, hogy a gazdasági válság bekövetkeztekor a városba tóduljanak. Ismétlem, az 19 9 0-as földreform szociális szempontból elérte célkitűzéseit, gazdasági szempontból azonban nem érhette el célját, mert sokszor a falvaktól igen messze juttatott kis darab földet olyanoknak, akik instrukcióval nem rendelkeztek és így a kapott földet sok esetben nem tudták megfelelően megművelni. Az 1920-as földreformmal kapcsolatban meg kell állapítanom azt is, hogy ez a földbirtokreform a nagybirtokok mezőgazdasági területének arányszámát 20%-ra leszállította, a kisbirtokok arányszámát pedig felemelte 66%-ra. De más eredményt is el lehet még könyvelni a földbirtokreform javára: ez pedig az, hogy a földbirtokreform következtében olyan újabb kis termelési ágak fejlődtek ki Magyarországon, — értem itt a baromfitenyésztést, a gyümölcstermelést, a méhészetet — amelyek kiviteli mérlegünkben egyre fokozódó jelentőséggel bírnak. T. Ház! Ilyen előzmények után alkotta meg nagynevű elődöm, Darányi Kálmán a telepítési törvényt, amellyel mintegy 450.000 katasztrális hold területet kívánt 25 év alatt álmagyar kis- és törpebirtokosság rendelkezésére bocsátani. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy a törvény által tervezett tempó a kor kívánalmainak nem felelt meg, mert a törvény alapján évenként csak mintegy 18.000 katasztrális holdat lehetett volna földbirtokpolitikai ^célokra felhasználni. Meg kell azonban állapítanom, hogy a foldmívelésügyi minisztérium telepítési osztályának tiszt viselőgárdája, — itt köszönetet kell mondanom elsősorban a foldmívelésügyi minisztérium telepítési osztálya főnökének, vitéz Vass Eleknek (Éljenzés és taps.) és a telepítési osztály ban alkalmazott kiváló tisztviselőgárdának — (Éljenzés.) éjt nappallá téve dolgozott és lehetővé tette, hogy a telepítési törvényben megállapított tempót nagymértékben fokozni tudtuk s ennek a munkának eredményeként három év alatt 88.344 katasztrális holdat lehetett a kisemberek rt'&zére juttatni; (Éljenzés.) í>6*
