Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-45

458 Az országgyűlés képviselőházának 4 ház! Van szerencsém benyújtani a mentelmi bizottság jelentését Abonyi Ferenc, Budinszky László, Csoór Lajos, ifi. Eitner Sándor. Em

1 er Sándor, Fenczik István, Gál Csaba, Kabók Lajos, Kóródy Tibor, Kovarcz Emil, Makkai János, vitéz Makrav Lajbs. Milotav István. Nyireő Andor, gróf Serényi Miklós Szeder Ferenc, Tildy Zoltán országgyűlési képviselők egy-egy rendbeli; Gruber Lajos, Horváth Zoltán, Matolesy Mátyás, Meskó Zoltán, Mosbnyi Kálmán, Palló Imre, Wirth Károly, Zsengellér József országgyűlési képviselők két-két rendbeli; Hubay Kálmán és Kovách Gyula országgyűlési képviselők négy-négy rendbeli, mentelmi ügyében. Mély tisztelettel kérem a jelentés kinyomtatását, szétosztását s napirendre tűzését. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja s napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. T. Ház! A napirend első pontját képező, a kishaszonbérletek alakításának és házhelyek szerzésének előmozdításáról s más földbirtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslat általános vitája :

tegnap befejezést nyert. Mielőtt a szavazást elrendelném, a földmívelésügyi miniszter úr kíván a felszólalásokra válaszolni. A földmívelésügyi miniszter urat illeti a szó. (Taps a .jobboldalon, a középen és a balközépen,) vitéz gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Első szavam a köszönet szava azért a meleg érdeklődésért, amelyet a képviselőház tanúsított a most megvitatott törvényjavaslat tárgyalásának egész folyamán. De hálás köszönetet mondok a felszólaló t képviselő uraknak is tárgyilagos beszédeikért, amelyekkel a vita magas színvonalát biztosították. Természetesnek is találom, hogy egy agrárállamban, mint amilyen Magyarország, a földdel kapcsolatos kérdések s elsősorban a földbirtokpolitikai kérdések, nagy érdeklődésre tartanak számot. Ha visszanézünk a múltba, azt látjuk, hogy a föld megszerzése utáni vágy a népeket mindig megmozgatta s a népvándorlásnak és nem egy véres háborúnak is ez a vágy volt az indító oka. Ha a magyar történelmet nézzük, megállapíthatjuk, hogy a magyar nép — régi és modern értelemben — mindig gazdanép volt. Megállapíthatjuk továbbá azt is, hogy törvényalkotásainkban igen sokszor találkozunk a föld birtoklásának kérdésével. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarországon a föld történelme és a föld sorsa egyúttal a magyarság történelme és a magyarság sorsa is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Egy hang a báloldalon: A jövőben is az lesz!) Mióta a magyar megjelent Európában, állandóan ezért a földért küzdött; ennek a földnek és az idekapcsolódó kultúrának védelméért áldoztunk annyit és ezért pusztult él annyi magyar a honfoglalás óta, hogy ma már nem 25—30 millió, hanem csak mintegy 12 millió magyarról beszélhetünk. T. Képviselőház! Említettem, hogy a magyar történelemben a magyar föld kezdettől fogva mindig prominens kérdés volt. Hivatkozhatom elsősorban a honfoglalás utáni pusztaszeri országgyűlésre, amely megállapította, hogy minden törzsnek hol legyen a birtoka. . ülése 1939 október 27-én, pénteken. Utána pedig az Aranybullában is találunk^^^ olyan szakaszt, amely megmondja, hogy Ma *^^ gyarországon külföldinek, idegennek nem lehet birtoka (Meskó Zoltán: Ma lehet!) és kötelezi a külföldit, az idegent, birtokának eladására. (Meskó Zoltán: Most is úgy kell lenni!) Ezt az ősi földbirtokpolitikai elvet, sajnos, az árpádházi királyaink kihalása után mind gyakrabban megsértették. Az országgyűlés minden ilyen esetben felemelte tiltakozó szavát és többször kimondotta, hogy idegen honos Magyarországon földet nem kaphat. Sajnos, azután 18£2-ben egy alkotmányellenes tollvonással, egy császári pátens megszüntette ezt a régi alkotmányjogi földbirtokpolitikát és ennek következtében ezután bárki szerezhetett v

: Magyarországon földet. A hűbériség megszűnése után a XIX. században egész Európában nagy mértékben szaporodott a kisbirtok. Nálunk Magyarországon is megindult ez a folyamat, sajnos azonbaö," közlekedési viszonyaink, kereskedelmünk fejletlensége és talán elsősorban hiteléletünk szervezetlensége folytán ez a folyamat csak igen lassan haladt előre. Gátolta ezt a folyamatot az is. hogy nálunk nem volt egy állandóan ható szerves földbirtokpolitika, mely a népszaporodás és a fejlődés által követelt szükségszerűségnek megfelelően igyekezett volna a kisbirtokok számát szaporítani. (Úgy van! jobbfelol.) Ennek a hiánynak következménye volt részint az is, hogy tőlünk annyi ember vándorolt ki Amerikába. A helyett, hogy szerves földbirtokpolitikát folytattunk volna, állami támogatással folyt ez.a kivándorlás, (Ügy van! Ügy van! a. baloldalon.) s ennek következménye lett az a tetemes vérveszteség, amely a magyarságot érte. Nagyon jól tudom — és ez természetes is — hogy nemcsak az agrár Magyarországból indult "meg ez a kivándorlási folyamat, hanem Európa több ipari államából is, mert Amerikában korlátlan vagyonszerzési lehetőségek voltak és ezeket igyekeztek kihasználni a szegénysorsban lévő társadalmi rétegek. Ha azonban ebből a szempontból az ország egyes vidékei között összehasonlítást végzek, őszintén meg

: kell állapítanom, hogy az országnak arról a részéről, amely par excellence a nagybirtok hazája, a Dunántúlról a kivándorlás aránya sokkal nagyobb méretű volt, mint például a Duna—Tisza-közéről, amely elsősorban a kisbirtok hazája. (Ügy van! Ügy van!) Egypár adatot kívánok errevonatkozólag elmondani a t. Háznak, amelyekből ez tisztán kitűnik. (Halljuk! Halljuk!) 1899 és 1913 között a Dunántúlról a lakosság 3 ezreléke vándorolt ki, a Duna—Tisza-közéről 1*7 ezreléke, ha pedig csak az 1905 és 1907 közötti évek adatait veszszük, a Dunántúlról 65 ezrelék, a Duna—Tiszaközéről 39 ezrelék a kivándorlás. Ezek az adatok mutatják, hogy bár a nagybirtoknak feltétlenül megvan az az előnye, hogy életlehetőséget nyújt a legszaporább néprétegnek, a gazdasági cselédségnek, de nem tudja az ott szaporodó, az ott felnőtt nemzedéket megtartani. (Ügy van! Ügy van!) , Az 1910-es statisztika még mást is mutat. Az 1910-es statisztikában a társországok, Horvat-Szlayonország és Ausztria/ nem•• > vétettek külön számításba és így az ide kivándoroltak * -*- elsősorban a Dunántúlról és a Bácskából vándoroltak ezekbe az országokba az emberek — nem szerepelnek ebben a statisztika-