Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-29

34 Az országgyűlés képviselőházának 29. ülése 1939 szeptember 22-én, pénteken. hogy ezekben az időkben mi nagyon szívesen látnánk ós nagyon szeretnénk — és azt hiszszük, történelmi parancs ez most Magyarország számára — a pártpolitikai szempontoknak az egész nemzeti közéletből való kiküszöbölését. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mi erre hajlandók vagyunk. (Rátz Kálmán: Azt elhiszem! — Egy hang a baloldalon: Miért hiszi el! — Zaj.) Ez a követelés nemcsak a mi részünkről jelentkezik, de azt hisszük, hogy ez a követelás, amely az egész nemzeti léleknek, a magyar nemzeti géniusznak a parancsa ezekben az időkben, jelentkezik minden párttal és minden csoporttal szemben. Arra a közbeszólásra pedig, amelyet Rátz Kálmán t. képviselőtársam mondott itt, hadd jegyezzem meg azt, hogy nem olyan időket élünk, amikor a magyar közélet bármelyik csoportja, politikai pártja arra vágyakozhatnék, hogy győzelmet arasson a másik csoport felett itt bent az ország életében. (Rátz Kálmán: Helyes, de minden oldalról!) A helső nemzeti esetleges különbségeknek minden kiélezése és minden győzelem, amelyet egyik vagy másik csoport arathat a másik felett, árt az egész nemzeti élet egyetemének. T. Képviselőház! Az, hogy a javaslat mellett iratkoztam fel, azt is jelenti, hogy mi reméljük, hogy azok az általános elvi szempontok, amelyekben megegyezésre jutunk itt a felszólalások során, eredményekben is jelentkezni fognak a javaslat részletes tárgyalása alkalmával. De az, hogy a javaslat mellett iratkoztam fel, semmiképpen sem jelenti azt, mintha mi, akár az alaptörvénnyel, az 1938. évi XII. te. intézkedéseivel, akár ezzel a törvényjavaslattal — ami a szolgáltatásokat illeti — meg lennénk elégedve. Beszédem további során mélóztatnak majd látni, hogy milyen mértékben és milyen vonalakon kívánjuk mi — mindig a realitások alapjain állva — ennek a mostani törvényjavaslatnak kiszélesítését. (Keck Antal: A havi 5 pengő nem realitás!) Igen t. képviselőtársam, ha majd némi türelemmel megvárja beszédem későbbi mondatait, méltóztatik látni, hogy ezen a téren is vannak kívánni és követelni valónk. T. Képviselőház! Ezt a mostani törvényjavaslatot csak az alaptörvénnyel együtt lehet helyesen megítélni. S én most visszaemlékezem ének az alaptörvényjavaslatnak parlamenti vitájára. A magyar parlamentnek szép -és emelkedett napjai voltak ezek, a szeretet és szolidaritás érzése szállott ki akkor ebből a teremből a magyar föld nehéz sorsban élő fiai felé. Azokban a napokban a magyar törvényhozás és vele együtt az egész nemzeti társadalom szembenézett azokkal az óriási nagy problémákkal, amelyek a magyar agrár szegénység életének területén jelentkeznek s amelyek szoros összeköttetésben vannak az egész magyar nemzeti élettel. Erre a vitára visszagondolva, lelki szükségét érzem, hogy megállják néhány pillanatra az akkori vita két szónokának emléke előtt, akik érzésben és tudásban egyaránt a magyar szociálpolitika kimagasló alakjai voltak. Még hallani vélem Ernszt Sándor .csendes, bölcs szavait, amelyeket ennél a vitánál átfűtött a mély szociális együttérzés ós testvéri szeretet melege és itt van előttem boldogult Griger Miklós kedves barátom alakja, aki ebből a padsorból beszélve szólott a javaslathoz. Halálos betegen jött be ide a Házba, két botra támaszkodva, beszéde alatt meginogva, \(Zaj a szélsőbaloldalon.) — nem tudom, Rátz t. képviselőtársam, mi van ezen annyira nevetni való — (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem erről, másról van szó! — Maróthy Károly: Griger utódjáról beszéltünk!) mert úgy érezte, hogy még ilyen testi állapotban is kötelessége kiállani a magyar földmíves szegénység mellett. Amikor alakjukat idézem, akkor szellemüket, lelküket idézem, komoly nemzeti felelősségtudat, a mély szociális felelősségérzés ós (

az igazi keresztény szeretet lelkét, amelyeknek meggyőződésem szerint át kell hatnia különösen most, ezekben a nehéz időkben egész törvényhozási munkánkat. (Ügy van! a jobboldalon.) Szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a most tárgyalás alatt lévő javaslatnak nemcsak zárt szociálpolitikai ! jelentősége, de nagyon komoly és nagyon messze kiterjedő nemzetpolitikai, nemzeti jelentősége is vian. A vita mélyen t. szónokai ós különösképpen Szeder Ferenc képviselőtársam hangsúlyozta ezt a szempontot, de hangsúlyozták az alaptörvény tárgyalása alkalmával minden oldal szónokai is szinte kivétel nélkül. Nem akarom magamat idézni, de hadd idézzem Antal államtitkár nrat, aki az alaptörvény tárgyalásakor megállapította, hogy a nemzeti életet figyelő tudósok, történelemszemlélők, gazdaságpolitikusok és szociológusok egyöntetűen állapítják meg, hogy a magyar agrárproletariátus kérdése a magyar nemzetnek napjainkban legfontosabb központi problémája, amelynek mikénti alakulásától magának a nemzet életének egészséges, vágy egészségtelen fejlődése függ. Gesztelyi-Nagy László t. képviselőtársam tegnap a vita során maga is élénk és erőteljes szavakkal mutatott rá erre a szempontra, különösen, amikor boldog emlékű Vadnay Andort idézte. Ehhez az idézethez hadd tegyek^ hozzá még egy mondatot, egy megrázó appellációt a nemzet "lelkiismeretéhez (olvassa): »Ha ma nem sikerül — tudniillik elintéztetni a mezőgazdasági szegénység kérdését — meg fogom fellebbezni ezt a kérdést ahhoz, a jövőhöz, amelvet hazánk közéletében még megérnem adatik. Ha sohasem sikerül, akkor úgy veszem, mintha hiába éltem volna,lakkor hadd temetkezzem jeltelen sírba Fekete Nagy Balázs, vagy szegvári Szőke János mellé«. (Maróthy Károly: Fellebbezését elutasították!) De már jóval megelőzőleg ennek a nemzetnek mindazok a nagyjai, akik a ;nemzet sorsproblémáit lenn a mélyen is láttak, rámutattak különösen az Alföldön élő szegény földmíves lakosság helyzetére es ennek a kérdésnek mérhetetlen nemzeti jelentősegére. Széchenyi István, amikor • az utak és < vizek szolgálatára rendelt bizottmány elnöki tisztet átvette, a következőket írta le — szinte egy évszázad távlatából zengenek felénk ezek a szavak — (olvassa): »Hogyan lehetett volna un hatáskörömben bármily előbbi gondolatom, mint a Tiszavölgy,,amelyben a legtobo es legeredetibb magyar lakik, amely naprol-naa*a inkább közelít a végpusztulashoz. A dunántúli és egyéb magyarság is nemzetiség szempontjából hervadozni fog, ha' pusztulásnak indul a Tiszavölgy és ezzel az Alföld«. T Képviselőház! Mióta áll itt a nemzet előtt, nagyjai által élesen megvilágítva, ez a súlyos sorskérdés és mennyi évtized hullott le a semmibe úgy, hogy a magyar közélet, az egymást váltogató magyar kormányzatok, s a