Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-29
Az országgyűlés képviselőházának 29. magyar törvényhozás nem nyúlt oda komolyan ennek a problémának gyökeres megoldásához 1 ? Ezt a törvényjavaslatot, amely itt van előttünk, ez-alá 5-a szempont alá helyezem, ez;zel indokolom a probléma súlyosságát és ezzel indokolom azt, hogy miért kívánunk mi elhatározóbb cselekvést, nagyobb áldozatot, az egész nagy kérdésnek, legalább olyan megoldását, amely viszonylag és idő'belileg megnyugvást hoz az érintett rétegek életében. Nem abból a szempontból követelünk mi többet, mint amit a törvényjavaslat ad, amely szempontra Gesztelyi Nagy László t képviselőtársam rámutatott tegnap, hogy erről az oldalról szokás mindig többet követelni, mint amennyit a kormányzat tervez. Bennünket mély lelkiismereti köteleztetés, a kérdés világos látása, egész nemzeti életünkkel való szoros összefüggése késztet arra, hogy teljesebb, bátrabb, átfogóbb és határozottabb megoldást kérjünk a kormányzattól ,és a törvényhozástól. T. Képviselőház! Magáról a földmunkásságról is meg kell emlékezni ennek a javaslatnak tárgyalása során. Ezen a rétegen folyt ei hosszú évtizedeken keresztül a nemzet vére. Ez a réteg adta a kivándorlóhajók utasainak legnagyobb százalékát. Csak egy esztendőt említek, az 1907-es évet, amikor 200.000-nél több magyar hagyta itt ezt a földet, nyilván azért, mert nem talált a maga számára megélhetést, boldogulást és jövendőt ezen a földön. Itt gyengül ma is a nemzet életereje. Ez a réteg sorvad el, amely pedig a leginkább hivatott a nemzeti. szaporodást előmozdítani, hiszen azokon az alföldi vidékeken, ahol mérhetetlen szegénységben lengette s az elmúlt évek alatt és tengeti még ma is életét a magyar földmunkásság, még nem ismerik az egykét, még átlagban négy-öt gyermek van egy házban éí» vannak földmunkásesaládok, amelyek mérhetetlen nehézségek között nyolc-tíz gyermeket próbálnak nevelni a magyar jövendő számára. Ennek a rétegnek sorsa a háború után szörnyű mélységekbe szállott le. A magyar mezőgazdasági termelés hét szűk esztendejében, amely körülbelül 1931-ben és 1932-ben kezdődött, a mezőgazdasági napszámbérek az 1913. évi 270 pengős és az 1930. évi 268 pengős magaslatról leszálltak évi átlagban, tehát a nyári napszámbéreket is beszámítva, 1'37 pengőre és tudunk 1 pengős, 90 filléres és 80 filléres napszámbéreltről. Ha hozzávesszük azt, hogy a mezőgazdasági munkásság foglalkoztatottsága is lecsökkent éppen ezekben az időkben ós alig tett ki többet 100—120 napnál egy esztendőben, elgondolhatjuk azt a nehéz sorsot, amelyben ez a réteg .él. Idézhetném az egyik kormány lapnak ezekben az időkben megjelent vezércikkét, amelynek címe az volt, hogy »Napi 5 fillért!« és megírta ez a kormánylap, — Hubay Kálmán t. képviselőtársam volt akkor ennek a lapnak szerkesztője — hogy a magyar mezőgazdasági munkásság egyes rétegei olyan szörnyűséges helyzetbe kerültek, hogy keresetükből egy családtagra nem jutott több napi 5 fillérnél. (Hubay Kálmán: Ki is dobtak ettől a laptól, képviselő úr!) Ezekben az esztendőkben a magyar mezőgazdasági munkásság a lerongyolódás, a fizikai legyengülés, az éhség szörnyű országútjain járt. Meg kell emlékezni arról, hogy ez a réteg milyen mérhetetlen áldozatot hozott, e nehéz idők alatt a nemzeti belső béke fenntartása érdekében. Bármilyen más társadalmi rétege enülése 1939 szeptember 22 Jn, pénteken. 35 nek a nemzetnek élt volna hosszú esztendőkön keresztül ilyen anyagi és szociális helyzetben, alig túrte volna el forrongás és lázongás nélkül. Mérhetetlen hálával tartozik a nemzet ennek a rétegnek. A világgazdasági helyzettel való viaskodás korszakában, amely súlyosabban is visszahathatott volna ennek a nemzetnek egész belső életére, ez a réteg tűrt és szenvedett. Alig volt — egy-két esettől eltekintve — példa az országban arra, hogy valahol is kirobbant volna az az érthető elégedetlenség, amely ott élt ennek a rétegnek lelkében szörnyű sorsával szemben. Én, aki azon a földön élek, ahol ez a réteg nagy számban van letelepedve és aki magam láttam és látom naponként küzdelmeiket, sokszor kerültem abba a helyzetbe még itt a törvényhozás házában is, hogy hihetetlennek látszottak az adatok, amelyeket idehoztam. Voltak jószándékú derék, becsületes magyar emberek, akik el sem tudták képzelni 03 nem akarták elképzelni azt, hogy a magyarságnak ez az értékes rétege ilyen körülmények között él. De viszont a kormányzatnak minden szociális érzésű exponense is, aki vidéken ilyen vármegyéket, ilyen társadalmakat vezetett, igazat adott nekem és én láttam felterjesztéseket, hivatalos felterjesztéseket is, amelyek az egyes minisztériumok fi' gyeimét felhívták ennek a helyzetnek tarthatatlanságára. Mindebből világos, hogy ez a kérdés nemcsak egy társadalmi rétegnek kérdése, de az egész magyar nemzeti életnek kérdése is. Ez a legsürgősebben megoldandó problémája a nemzetnek. Az alaptörvény tárgyalása során én magam állítottam fel egy tételt: a nemzeti életnek két legsürgősebben megoldandó nagy problémája van, az egyik a honvédelemnek minden áldozattal való komoly megszervezése, a másik pedig a szociális kiegyenlítődés megteremtése. Lényegében ez a két kérdés össze is függ, mert egészséges honvédelmet csak egy szociálisan kiegyensúlyozott társadalomra lehet felépíteni. Az alaptörvény tárgyalása során is felmerült az a kérdés, hogy az agrárszociálpolitika területén belül mi a helyes sorrend, vájjon nem volna-e szükséges előbb megoldani ennek a nagy társadalmi rétegnek a biológiai gondo- • zását, betegsegélyezését. Természetes dolog, hogy egy ennyire leszegényedett társadalmi réteg a maga erejéből nem tud kellőkép gondoskodni a maga egészségügyi védelméről. Ha megnézzük azokat a hivatalos, vagy félhivatalos jelentéseket, amelyek a magyar mezőgazdasági munkásság gyermekeinek egészségi állapotáról szólnak, akkor megdöbbenve kell tapasztalnia és látnia mindenkinek azt, hogy ez a gyermeksereg betegen nő fel. Voltak iskolák, ahol hatósági orvosi megállapítás szerint a gyermekek 80%-a volt beteg. A betegség alapokát kivétel nélkül minden egyes orvosi vizsgálat, amelyet én láttam, a rossz és.hiányos táplálkozásban találta. T. Képviselőház! Gresztelyi Nagy László t. képviselőtársam elmondotta azt, hogy a mezőgazdasági munkásság betegségi ellátása tekintetében vannak már törvényes intézkedések az 1900 : XVI., 1902 : XIV. és az 1902 : VIII. - te., amely a kötelező balesetbiztosításról intézkedik, de ezek a mezőgazdasági munkásságnak csak egyes rétegeit veszik fel a baleseti bizto7*
