Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

452 Az országgyűlés képviselőházának M-. ha kimaradnak a névjegyzéktervezetből és panasszal fordulhatnak a közigazgatási bírósághoz, iia felszólamlásukat a központi választmány elutasítja, Azonban annak ellenére, hogy a jogorvoslati lehetőségekre a lakosságot hirdetményben is figyelmeztetik, az érdekeitek sok esetben meg sem kísérlik, hogy a kihagyás miatt rajtuk esett sérelmet reparálják. Jász-Nagykun-Szoinok vármegyében például mindössze 1096-an szólaltak fel az elmúlt évben a névjegyzékből történt kihagyásuk miatt a lajstromos választójogosultak közül. Ez egyúttal azt is bizonyítja, hogy az interpelláló képviselő úr által említett állítólagos jogfosztás nem lehet olyan nagymérvű, ha a jogfosztás miatt csak ennyien éltek jogorvoslattal. Arról, hogy a választói névjegyzék elkészítésével foglalkozó hatósági közegek olyan utasítást kaptak volna, hogy a névjegyzéktervezetből hagyjanak ki olyanokat, akik választójogosultak, tudomásom nincs, de meg vagyok győződve, hogy nem is kerülhetett ki egyetlen felelős tényezőtől sem az intenciómmal' nem egyezői ilyen utasítás. Az országgyűlési képviselői választtói névjegyzék 1939. évi (kiigazítására a rendeletet annakidején 288.200/1938. B. M. szám alatt kiadtam. J Ének alapján folyó évi névjegyzékkiigazítási munkálatok során módjukban van magukat a névjegyzékbe felvétetni azoknak, akik a névjegyzékből kimaradtak. Az 1938:XIX. törvénycikk és a névjegyzék kiigazítása tárgyában kiadott belügyminiszteri rendelet teljes mértékben biztosítja azt, hogy mindazok felvétessenek a névjegyzékbe, akiknek a választójogosultsága megvan. Űj törvényes rendelkezések kiadására tehát szükség nincsen. Ahhoz azonban, hogy a választó jogosultak valóban mindannyian belekerüljenek a névjegyzékbe, kell, hogy a lakosság figyelemmel kísérje a névjegyzéket _ és szükség esetén kellő időben előterjesztett jogorvoslattal biztosítsa a névjegyzék teljessé tételét. Kérem a t. Képviselőházat, hogy váLaszomat tudomásulvemni méltóztasék. Budapest. 1939. évi október hó 14-én. vitéz Keresztef*Fischer Ferenc s. k.« Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az írásban adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a Választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Vajna Gábor képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a válasz szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Vajna Gábor országgyűlési képviselő úr az országgyűlés képviselőházának 1939. évi augusztus hó 9-én tartott ülésében a vérbaj, tüdőbaj és más népbetegségek súlyos pusztításai tárgyában a honvédelmi miniszter úrhoz és hozzám interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációra a honvédelmi miniszter úr nevében is adott végleges válaszom a következő: Az interpellációra a magam nevében annak elhangzása után nyomban válaszoltam és e válaszomat a tisztelt Ház tudomásul vette. Utólag a honvédelmi miniszter úr felkért arra, hogy a választ az ő nevében is megadjam. A folyó évi augusztus hó 9-én elhangzott válaszomhoz hozzátennivalom nincsen, azt teljes egészében fenntartom és kérem, hogy azt a ülése 1939 október 26-án, csütÖriokoú. honvédelmi miniszter úr nevében is tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1939. évi október ^ hó 14-én. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc s. k.« Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az írásban adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a földmívelésügyi miniszter úr írásbeli válasza Nagy Ferenc képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat a válasz felolvasására. Megay Károly jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Nagy Ferenc országgyűlési képviselő úr 1939. évi augusztus hó 9-en interpellációt intézett hozzám és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a biharugrai Bölöny-féle birtoknak kisemberek kezére való juttatása tárgyában. Az interpellációban felvetett kérdésekre a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral egyetértőleg együttes válaszunk a következő: 1. a néhai Nagy-Bölöny Józsefné hagyatékához tartozó mintegy 2950 kat. hold kiterjedésű hiharugrai birtokból az 1937. és 1938. évek folyamán 358.193 pengő vételárat összesen 1402 kat. hold és 1340 négyszögöl kiterjedésű terület szereztetett meg f öldbirtokpolitiikai célokra állami elővásárlás útján. Ezek a számok bizonyítják, hogy a kormányzat a biharugrai kisemberek földhözjuttatását minden rendelkezésre álló eszközzel elősegítette. A földbirtokpolitikai célokra megszerzett ingatlanok közül 404 kat. hold még a múlt év folyamán birtokba adatott a kisemberek részére, a többi ingatlanoknak pedig folyó évi október hó 1-én leendő birtokbaadása iránt még az interpelláció bejegyzése előtt, folyó évi augusztus hó 3-án megtettem az intézkedést. Ez utóbbi ingatlanok birtokbaadása iránt előbb azért nem lehetett intézkedni, mert annak a szerződésnek az alapján, amelynek feltételei szerint az ingatlanok elővásároltattak, az eddigi haszonbérlőket folyó évi október hó l-ig a haszonbérleti jog gyakorlása megillette. Ugyanis ingatlanoknak az elővásárlása általában csak az eredeti feltételek szerint történhetik meg és a kisemberek a vételári előleget a jogszabályoknak megfelelően az elővásárlási jog gyakorlása előtt kell, hogy befizessék. így történt ez az adott esetben is, azonban ebből a körülményből a kisembereket károsodás nem éri, mert a haszonbérletből befolyó jövedelem az Ő javukra nyer elszámolást. 2. Ami a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz intézett kérdést illeti, való az, hogy a szeghalmi kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság, az 1939. évi július hó 7. napján Tk. 5619Í1939. szám alatt hozott végzésével a végrehajtási törvény 185. §-a alapján visszárverést rendelt el a dr. Barcsay Andor ügyvéd és felesége részéről a báró Montbachné által az ingatlanokra kitűzetett árverésen megvett ingatlanokra azzal az indokolással, liogy a vevők az árverési vételárat nem fizettek meg. E végzés szerint egyébként a járásibíróság az említett ingatlanokra az árverést akkor szándékozik kitűzni, amikor az állam által elővásárlás útján megszerezni kívánt ingatlanok az egész birtokból telekkönyvvel lejegyeztetnek. Éppen ezért a bíróság felhívta az Országos Földhitel Intézetet, amelynek útján az állam é az elővásárlási jogot gyakorolta, hogy a lejegyzéshez szükséges vázrajzot törvényes következmények terhével azonnal terjessze be. A szóbanforgó végzés azonban nem jog-