Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

436 Az országgyűlés képviselőházának 44. áldozatokat hozzon. Kát osak a kisember köteles arra, hogy életét áldozza a hazájáért {Ügy van! Ügy van! balfelől.) és amikor a szociális kérdésnek becsületes és európai megoldásáról van s<zó, akkor a nagybirtok egy jottányi áldozatot sem hajlandó hozni? (vitéz br. Roszner István: Ez demagógia! Talán nem áldoztunk eleget már? .Éppen úgy véreztünk mi is! — Zaj.) Elnök: Roszner István képviselő urat kérem, méltóztassék nyugodtan maradni. BajcsyZsilinszky képviselő urat pedig kérem, méltóztassék az ilyen beállításoktól tartózkodni! Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem akartam semmilyen osztálysértést elkövetni, csak azt mondtam, hogy a kisembernek semmije sincs, csak az élete és azt mégis panasz nélkül odaadja, (Ügy van! Ügy van! balfelőL) A vagyonos rétegeknek és elsősorban a nagybirtokoknak vannak bűneik a múltból, (Egy hang a középen: De érdemeik is!) (azonkívül pedig nemcsak az életüket, hanem a vagyonukból is kell valamit áldozniok, ez a javaslat azonban nem kényszeríti erre az áldozatra a nagybirtokokat. (Szöllősi Jenő: Konzerválja a nagybirtokot!) Ahogyan a hitbizományi törvény konzerválta a hitbizományi, éppen úgy konzerválja ez a javaslat újból a nagybirtokot. (Szöllősi Jenő: Sőt új nagybirtokok alakulására is módot ad!) Mivel a pénzügyi megoldása olyan szegényes ennek a javaslatnak, nyilvánvaló dolog, hogy nem azok a rétegek fognak elsősorban földhöz jutni, amelyeknek nagy tömegekben való földhöz juttatása oldaná meg egyedül félig meddig igazságosan, a magyar földkérdést és hozna egyedül nyugalmat a társadalmi osztályok között. Ugyanis ha mi ilyen előleges fizetéseket kívánunk a kisbérlőktől és az új tulajdonosoktól, akkor nyilvánvaló, (hogy nem a kisember, a gazdasági cseléd — akit pedig elsősorban kellene elhelyezni — és nem a szegény földmunkásság, amely a törvényjavaslat megokolása szerint is az ország mezőgazdasági lakosságának 419 százaléka, hanem igenis a jómódú, illetőleg a jobbmódú kisbirtokosok fognak vásárolni ezekből a földekből és elvonják a földet egy jo)bb, egészségesebb földbirtokreform elől s végeredményben »kulaktenyészet« fog itt bekövetkezni. Nem kifogásolom, hogy a 15—20—30 holdas gazda még vegyen földet magának^ de történjék ez a szabadforgalom és ne állami segítséggel, de ne vonjuk el a földet az igazán rászorult kisemberektől. Mert kérdezem, hogy ehhez a mai szociális megoszláshoz, a magyar mezőgazdasági proletariátus óriási számához fogható van-e Európában. Ki a proletár Magyarországon? (Egy hang a baloldalon: A magyar ember!) Sajnos, a magyar ember. Egyik képviselőtársunk példákat mondott arról, hogy hogyan történt a magyarság ilyen méretű elproletarizálódása. Ha mi fajvédelmet hirdetünk, mint ahogy a túlsó oldalon ülők hirdették a választások alatt és bennünket azzal vádoltak, (Zaj a jobboldalon.) — nem önök, a korteseik — hogy el akarjuk gáncsolni a radikális földreformot, hát kérdem, ez az a radikális földreform? (Szeder Ferenc: Hát nem túlságosan radikális!) Tisztelettel kérem beszédidőmnek félórával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen.) A Ház a meghosszabbítást megadta. ütése 1939 október 26-án, csütörtökön. Bajcsy-Zsilinszky Endre: T. Ház! Nyilvánvaló, hogy ilyen nagyszabású problémát, mint amilyen a földkérdés és a magyar mezőgazdaság szociális kérdése, nem lehet megoldani pénz nélkül és minél kevésbé pénzzel oldjuk meg, annál kevesebb fog a magyarság javára történni. Nem kívánok a közöttünk élő többi testvérnépek ellen egy szót sem szólni, természetesnek találom, hogy egyik kárpátaljai képviselőtársunk, ha nem csalódom, Demkó, azt kívánta, hogy a ruszin nép is részesedjék földben, de nem hiszem, hogy akár ő, akár mások ügy gondolnák a dolgot, hogy nekünk a törzsökös magyarság rossz birtokarányának megjavítására a többiek mórtékéig ne volná jogunk. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Miután pedig a magyarság óriási számban földmunkás és törpebirtokos, nyilvánvaló, hogy csak a szociális igazságnak teszünk eleget, amikor a magyarság e számarányát megjavítjuk. De ezi nem lehet megcsinálni nagy pénzügyi alap, pénzügyi segítség nélkül. Ha mi a márka aranyban való fizetésére egy esztendőben nem tudom hány milliót, a búzaár kiegészítésére pedág talán 50 milliót fizethetünk rá, akkor ezt a kérdést nem oldhatjuk meg gyökeresen ilyen gyenge kis szerencsétlen telepítési alappal, amelyik különben nagyrészt nem a kisembereket segíti, hanem a nagybirtokot kártalanítja. Azt kérdezik t. túloldali képviselőtársaim, honnan vegye az ország a pénzt? Azt felelem, hogy ha az országnak nagy erőfeszítéssel elő kell teremtenie az egyik honvédelmi célra egymilliárd pengőt, tessék a másik nem kisebb honvédelmi célra is előteremteni egymilliárd! pengőt. (Egy hang a jobboldalon: Ezt könnyű mondani! Ha valahonnan elvisznek valamit, kevesebb maradi) Elnök: Csendet kérek! Bajcsy-Zsilinszky Endre: Nem, t. képviselő ár. Én értek annyira a dologhoz* nem úgy képzelem, hogy máról holnapra oldjuk- meg,hiszen az első egymilliárdot sem egy esztendő alatt teremti elő az ország és azt sem mondom, hogy ezt okvetlenül teljesen a magunk erejéből csináljuk. Bocsánatot kérek, kissé rapszodikusan beszéled, de Mindent szeretnék elmondaná. A miniszterelnök iír a \á.aeztások alatt azt mondta egyik beszédében, hogy nem talált olyan szakkönyvet, amely meg tudná magyarázni, hogyan lehetne egy radikálisabb földreformot csinálni és pénzügyileg is mega;apt-/ni. Én felhívom az öiiöi: hgy elmét egy ragyon kiváló, pártpolitikailag nem is a mi sorainkban levő fiatal szakember, Kerék Mihály munkájára. Merem állítani, hogy a miniszterelnök úr, a miniszter úr

b Eckhardt Tibor és én, valamennyien nem értünk úgy és olyan pontosan ezekhez a kérdésekhez, mint Kerék Mihály. Megérdemelte volna tehát, hogy a t túloldal is áttanulmányozza ezt a könyvet. (Felkiáltások jobbfelől: Megtettük!) Akkor a miniszterelnök úr is rájött volna arra, hogy nemcsak annyi föld van, amennyiről ez a törvényjavaslat beszél és pénzügyi megalapozást is lehet teremteni. Kerék Mihály a pénzügyi megalapozás kérdésében felhívja a kormány figyelmét azokra a biztosítási alapokra, így az Oti., a Mabi. és az ©ayéb biztosi- * tási alapokra, amelyeket nagyon szépen lehetne belefektetni ennek a problémának a megoldásába. (Oláh György: Most indítványoztuk!) Kerék Mihály egy nagyszabású, 3,200.000 hold-