Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

Az országgyűlés képviselőházának 44. ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. 435 nyos telepítési törvénynek idevonatkozó szakaszát. Azt mondja a 45. § (olvassa); »A jelen törvény alapján ingatlanban részesíteni csak azt lehet, aki a földművelésügyi miniszter megállapítása szerint a jelen törvény céljának szolgálatára alkalmas és megfelelő anyagi eszközökkel is rendelkezik^ (Paczolay György: Anyagi cenzus!) A 47. § pedig — ezek mind át vannak véve az új törvényjavaslatba— így iszol (olvassa): .^Ingatlanban részesíteni az előbbi §-ban meghatározott személyek közül is csak azt lehet: a) aki hatóisági orvosi megállapítás szerint a jelen törvény céljának szolgálatára egészségügyi szempontból alkalmas; b) az ingatlanok átengedése kijelölésével, megosztásával és telekkönyvezésinek előkészítésével felmerülő műszaki és egyéb költségekből reá eső részt előre megfizeti;«• — tehát előre — (Tovább olvassa): »cj az ingatlan vételárának legalább harminc százalékát előre megfizeti,« — na, itt van egy kis változtatás, m%\ helyett 25%^áH — (Tovább olvassa): ^illetőleg a haszonbér egy évi összegét óvadékul letétbe helyezi;« — itt pedig az új javaslatban nem óvadékról van szó, hanem egyszerűen csak egyévi haszonbérösszegről '— (Tovább olvassa): »'d) kimutatja, hogy ezeken felül az ingatlan felszereléséhez, megműveléséhez, valamint családja és állatállománya fenntartásához a legközelebbi termés betakarításáig terjedői időre a szükséges anyagi eszközökkel rendelkezik.« (Paczolay György közbeszól.) T. Ház! Kérdem én a t. túloldalt, hogy a szegény cselédembereket, munkásembereket, törpebirtokosokat ilyen feltételek mellett nagyobb arányban lehet-e akár haszonbérlethez, akár tulajdonhoz juttatni? Nem jogos-e az a gyanúm, illetőleg az a sejtelmünk, hogy ez a törvény is a telepítési és a hitbizományi törvény sorsára fog jutni és semmi a világon nem lesz belőle 1 Hiszen a telepítési törvényről maga a miniszter úr állapítja meg, hogy 88.000 hold parcellázására került sor majdnem három esztendő alatt. Alapjábanvéve voltak Csonka-Magyarországon esztendők, amikor a természetes forgalom maga> többet vont el a nagybirtokból a kisember javára, mint a telepítési törvény. Ezért nem érdemes új honfoglalásról beszélni. Szerencsére az új törvényjavaslat szerényebb és a mai kormány sem hangoztatja, hogy ez végleges törvény, sőt azt hangoztatja, hogy csak átmenet. Én azonban azt állítom, hogy úgy kell megcsinálni a törvényt, hogy legalább az alapjai legyenek biztosak, amelyekre azután építeni lehet. A törvényjavaslat alapja azonban a telepítési törvény, a telepítési törvény pedig, amint mondottam, jogilag és tényleg halott törvény. Hullához köti a kormány végeredben az új javaslatot. Van még azután ilyen aprólékos kis enyhítés az új javaslatban, hogy például a vitézeknek és hadirokkantaknak a vételárból nem 25%-ot, hanem 20%-ot kell előre lefizetniök. (Mozgás a baloldalon.) Óriási engedmény! (Paczolay György: Nemzeti kedvezmény!) T. Ház! Beszéljünk csak még a törvény végrehajtásáról, mert hiszen ez a legfontosabb, hog> kinek kezébe van adva az iniciatíva. Jogi » igénye senkinek nincs, ellenben öt tényező összeműködése szükséges ahhoz, hogy egyáltalában valami történjék. Ez az öt tényező a községi elöljáróság, a járási mezőgazdasági bi

: zottság, a közigazgatási bizottság gazdasági albizottsága, a gazdasági felügyelő és a miniszter úr. Azt hiszem, e közül az öt tényező közül még mindig az igen t. miniszter úrban bízhatunk meg leginkább abban a tekintetben, hogy nem fogja pártpolitikai módon kezelni ezt a törvényt. De bocsánatot kérek, aki a magyar közigazgatást és a közigazgatásnak a kortéziával való összefüggéseit ismeri (Ügy van! a baloldalon.), az nem mondhatja, hogy a többi tényezőben mi az ellenzéken megbízhatunk. (Szöllősi Jenő: Hatalmi nyomásra fogják sokfelé használni! —- Eitner Ákos: Mindenhol!) Elmondok egy kis esetet az én képviselői tapasztalataimból. Mielőtt Derecskén képviselő lettem volna, a derecskéi községi képviselőtestület azt a határozatot hozta, hogy Derecskén egyáltalában nincs szükség földreformra. Amikor képviselő lettem és láttam ott a helyzetet, a szegény kisemberek panaszkodtak, hogy: »kérem, a községi képviselőtestület ezt a határozatot hozta, de ezrével vagyunk itt, akik földet kívánuiik«, akkor az Ofb.-hez fordultam. Kiküldték a bírót és megállapították, hogy igenis óriási tömegben vannak igénylők. Ha azonban nem történt volna közbelépés és a földreformiörvény nem adott volna módot arra, hogy a kisemberek a maguk joga és igénye alapján jelentkezzenek, akkor abban a községben semmi sem lett volna a földreformból. Merem állítani, hogy ilyen körülmények között például Szatmár vármegyében nagyon kevés föld fog a kisemberek kezére jutni. (Szöllősi Jenő: Nagyon rossz a közigazgatás szelleme!) S mit mondjon az ember ennek a törvényjavaslatnak a pénzügyi megoldásáról? Az egyedüli pénzügyi alap a telepítési alap. A telepítési alapban az ingatlanok megszerzési költségeire, vagyis a nagybirtoknak teljes becsértékben való kifizetésére van 11,359.000 pengő és ennél aránytalanul kisebb összeg van a kisbirtokok felszerelésére. De kérdezem a t. túloldal tárgyilagos, mondjuk a dologhoz értő tagjaitól, vájjon volt-e valaha a világon földreform, amely teljes értékben és készpénzzel fizette volna ki az igénybevett birtokokat

1

? Európában erre senki sem tud példát mondani. A régi magyar nemesi országgyűlésen, amikor ez 1830-as, 40-es éveíklben arról volt szó, hogy a jobbágyváltságnak el kell következnie, a konzervatív Dessewffy Emil gróf sem úgy képzelte a dolgot, hogy készpénzzel fogják kifizetni a nagybirtokosokat, hanem értékpapír, kötvény útján való kifizetésre gondolt. Kérdem: vájjon a kötvény valami kommunista találmány? A kötvény nem olyan pénzt jelentő gazdasági eszköz-e, amely éppen a legtipikusabban kapitalista dolog? Ha az egész világon elsősorban kötvények útján oldják meg a kártalanítást, akkor miért adunk mi abból a rendkívül kevés pénzből, amely itt rendelkezésre áll, túlnyomó nagy részt éppen a birtokok készpénzzel való megváltására? Háromnegyed részben kell készpénzben kifizetni a földet és az egynegyed! részt, ha a birtokos ebbe belenyugszik, 25 esztendő alatti, három és félszázalékos kamatozás melletti egyenlő részletekben lehet fizetni. Az embernek megáll az esze, hogy ilyen rendkívül súlyos nemzetközi helyzetben, ilyen rendkívül súlyos szociális helyzetben, mint amilyenben mi vagyunk, amikor olyan óriási erők nehezednek a határainkra, nem tud-e ez a nemzet és, ez az országgyűlés kissé nagyobb lendületet venni és nem tudja magát elhatározni arra, hogy ha máskép nem, akkor kényszerítse a nagybirtokot árra, hogy komolyabb