Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

4-3á- Az országgyűlés képviselőházának 44 ennék a törvényjavaslatnak a szövegét olvasná. Nagyon csodálom az igazságügyminiszter urat és Antal István államtitkár urat, hogy egy ilyen szövegezésű, egy ilyen zavaros, szerencsétlen szövegezésű törvényjavaslat jöhetett ide elénk, amelyet a kisemíber nem ért meg, mert mi sem tudjuk tulajdonképpen megérteni, (Paczolay György: És szörnyű magyarsággal megírt törvényjavaslat!) a rossz magyarságról nem is beszélve. Egy ilyen földbirtokpolitikai törvénynek olyannak kell lennie, hogy, a legkisebb falusi ember is-megérthesse. Kérdem én, ki érti meg ezt a törvényjavaslatot? Sokkal helyesebb lett volna a három év előtti úgynevezett telepítési törvényt is eltemetni, mert az egy halott törvény. Miért kellett éppen ennek a, lényegében jogilag is és ténylegesen is halott törvénynek alapjára helyezni ezt az új javaslatot

1

? T. Ház! Áttérve a lényegbevágó tartalmi bírálatomra, azt kell mondanom, hogy ennek a javaslatnak az a legsúlyosabb hibája, hogy a latifundiumot védi és nem a középbirtokot. Én és ezen az oldalon valamennyien, a régi történelmi középbirtokok hívei vagyunk, azt védeni kívánjuk, (Ügy van! balfelöl.) ez a törvényjavaslat azonban majdnem minden kivételezést a latifundiumoknak juttat. A legriasztóbb szakaszok, bekezdések és pontok a következők. A 3. § (7) bekezdésének b) pontja, a 3. § (6) bekezdése ós a 3. § (5) bekezdése. Legalább ezeken a pontokon kérnék a t. kormánytól változtatást és javítást a kisember javára és a nagybirtok földleadási kötelezettségeinek súlyosbítására. T. Ház! Eckhardt Tibor t. barátom is megemlékezett az Esterházy hercegi hitbizományról és annak esetleges igénybevételéről számokat hozott ide, amelyek nem lehettek pontosak azért sem, mert Eckhardt Tibor csak a törvényjavaslat eredeti szövegét ismerte és nem ismerte a már megváltoztatott törvényjavaslatot. Kénytelen vagyok vitába szállni Vay László t. képviselőtársammal, minthogy adatait nem tartom egészen helytállóknak. Vay László képviselő úr szerint az Esterházy hercegi hitbizományból a törvényjavaslat alapján 59734 holdat lehetne igénybevenni. Szerintem csak 33.880 holdat lehet igénybevenni a 110.000 holdnyi mezőgazdasági ingatlanból, minthogy a törvényjavaslatnak van egy olyan szakasza, amely kimondja, hogy a leadásig kötelezettség kiszámításánál mindig az az irányadó, hogy mi a helyzet az igénybevétel idején. Ez pedig azt jelenti, hogy ha azok a kedvezmények és kivételezések egyelőre — mondjuk — az Esterházy hitbizományra vonatkozólag nem teljesek, amelyek alapján kevesebbet kell elvenni a hitbizomány földjéből, mint a főszabály szerint, akkor mód van arra, hogy ezeket a hiányokat pótolják. Nyilvánvaló tehát, hogy egy olyan valóban jól vezetett és intenzíven művelt birtok, mint amilyen az Esterházy hitbizomány, gondoskodni fog arról, hogy azokat az előnyöket, amelyeket ez a törvényjavaslat biztosít, meg is szerezze. Ezek szerint — amint mondottam — elvehető 33.880 hold és marad mezőgazdasági terület 50.266 hold, erdőterület pedig 110.000 hold, tehát a törvény legteljesebb végrehajtása után az Esterházy hercegnek még mindig marad 160.266 holdja. Az én számításom szerint tehát ennek a birtoknak állagából 15 százalékot vesznek el, holott a középbirtokra és a kisebb nagybirtokra vonatkozó szakaszok sokkal jobban sújtják a kö. ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. zépbirtokot. Különben is az Esterházy-féle — mondjuk — sok tekintetben luxus-számba menő mezőgazdasági berendezkedéseket az ősi középbirtok a mai világban nem engedheti meg magának. Nem helyes, nem igazságos tehát a nemzet szempontjából és a fajvédelem szempontjából sem a 300 holdas és az 500 holdas ősi magyar középbirtokhoz nyúlni akkor, amikor végül is a legnagyobb latifundiumon még mindig 160.000 holdat akarnak konzerválni. (Paczolay György: Hosszú időre.) Természetesen, beláthatatlan időre, mert hiszen nem tudjuk, vájjon erélyesebben fog-e a miniszter úr és a kormány hozzálátni ehhez a bizonyos igénybevételhez, mint az előző esztendőkben az úgynevezett telepítési törvény alapján. Hiszen a törvényjavaslatnak az az egyik legszörnyűbb baja, hogy nincsen benne iinperativ rendelkezés. Ez egy olyan álkerettörvény, amelyet úgyis végre lehet hajtani, hogy a miniszter úr egyetlen holdat sem ad a kisemberek kezére. Senki sem mondhatja, hogy a törvényt megszegte, mert minősen megmondva, hogy köteles földet juttatni. Valóságos diktatúrát adtunk ezzel a miniszter úr kezébe. En a miniszter úr jószándékát ismerein, arról megvagyok győződve és tudom, hogy ő a kisemberek pártján van, de sem neki, sem másnak nem volna szabad ilyen diktátori jogot engedélyeznünk, amelynek alapján a törvény végrehajtásairól sem önök, sem mi nem vagyunk meggyőződve. T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak azonban másik rendkívül súlyos (hibája az, hogy átveszi a telepítési törvény bizonyos szakaszait, szerintem a legbűnösebh, a fejlődést, a kisemberek, kisgazdaságok szaporítását meggátló szakaszait. Legyen szabad felolvasnom az 5. § (2) bekezdését, amely azt mondja, hogy (olvassa); »A kishaiszonbérletben része, sített azok a kiisihaszonbérlők«, — micsoda magyarság —; »akik okszerűen gtazdálkodnak«, — ki fogja megállapítani, nyilván a jegyző úr — »a*kik a vételár felét kifizetik és általában megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyeket az 1936. évi XXVII. te. megállapít, bármikor kérhetik, hogy az állam az ingatlanokat tulajdonul megszerezze és az ingatlanok tulajdonát nekik átengedje.« Bármikor kérhetik, ^de ebiben még semmi sincs arról, hogy ezt a kérést teljesíteni is kell. A miniszter úr ha akarja, teljesíti, ha akarja, nem teljesíti. Az én tarpai híveimről meg fogják állapítani, hogy nem okszerűen gazdálkodnak, a jegyző úr véleménye alapján fogják megállapítani, mert hiszen a miniszter úr nem fog lemenni Tarpára, hanem kapja majd a különböző vármegyei hatóságoktól, a közigazgatási bizottság mezőgazdasági albizottságától vagy a főispán úrtól azt a jelentést, hogy ezek, meg ezek nem okszerűéin gazdálkodnak, nem érdemük meg a tulajdonjogot. (Egy hang a baloldalon: A cenzúra már most kiengedi a könyveket, amelyekben a parasztot a vádlottak padjára ültetik. — Elnök csenget.) Nincs a végrehajtásnak valamely pártatlan szervezete, amelyben mindenki megbízhatna, Mi nem a miniszter úr személyében nem b*r zunk meg, hanem aibban az apparátusban, amely a törvényt végre fog'ja hatjani. (Eitner Ákos: Legalább a kamarának legyen beleszólása!) T. Ház! Hadd olvassam fel ennek a bizo-