Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-44
Az országgyűlés képviselőházának 44. ülése 19S9 október 26-án, csütörtökön. 407 A föld gyermeke vagyok, tehát azt is tudom, hogy földet osztani ós földet adni nem olyan könnyű mesterség, mint amilyen könnyen a szájukon kieresztik azt az urak. (Ügy van!\ < a •jobboldalon.) Én nyilas létemre (Br. Vay Miklós: Mi az, hogy nyilas?) egy szót sem szóltam erről a földről, csak tárgyilagos módon azt adtam tudtukra, hogy a földrendezés elgondolását hogyan képzelem, ellenben a Mép.-képviselő jel öltek közül az egyik a Héderváry-birtokot osztotta széjjel. (Meskó Zoltán: Kicsoda?) Szüts Géza vécsi plébános. Azt mondottam akkor a népnek, tudjuk, hogy nincs földetek, szereznünk kell, csinálnunk kell valamit, hogy 1'ÖldhÖz jussatok, mert hiszen annak a szerelmesei vagytok, azon akartok dolgozni, őseitek is ezt a mesterséget adták a kezetekbe. Ha azonban nincs föld mit csináljunk? Akkor gondolkozzunk a felett, hogy a ti körzetetekben mit lehe f . csinálni. Az az érzésem, hogy a magyar földet nem lehet en-bloc rendezni, hiszen vidékenkint, községenkint változik a fold minősége, a rendelkezésre álló terület s a mocsarak, nádasok, a Duna kiöntése stb. annyi kérdést vet fel, hogy ezt tanulmányozni kell, ennek megoldása óriási feladat, az nem gyerekjáték. A pénzről nem beszélek, mert a mi szempontunkból a pénzkérdés a legkönnyebb. (Felkiáltások a jobboldalon: Bravó! — Br. Vay Miklós: Végre egy pénzes ember!) Megmondottam nekik, hogy bár a körzetetekben van egypár kicsi uradalom, birtok, de annyi község van, hogy ha a földet kezdjük átadni, nem jut elegendő a részetekre. A magyar földkérdés elintézéséhez itt nemcsak a földmívelésügyi miniszterre, hanem az iparügyi miniszterre is szükség van. Tessék az ipart decentralizálni. Ott van az olcsó Dunául, tessék gyárat alapítani, hogy a felesleges nép a gyárban tudjon dolgozni s ott keresse meg kenyerét. Ha mást nem, olyan gyáripart kell odavinni, amely csak télvíz idején működik. Az is megoldás lenne. A földet szukceszszive a nép kezébe kell juttatni, nem egyszerre felborítani az egészet, hanem rendszerbe foglalva a kérdéseket, biztosítani kell a nép szaporodását, a munkalehetőséget, a kisipar támogatását. Példának okáért elmesélek egy igen egyszerű esetet. A dunamenti községek asszonyai vettek körül, amikor arról kezdtem beszélni, hogy ti, asszonyok, többet kereshetnétek, mint a férfiak. Néztek rám: hogyan? Nagyon egyszerűen; én kereskedő ember vagyok és ezért tudom, hogy a Duna mellett adva van a lehetőség liba- és kacsatenyésztésre. Nagyon szívesen megtesszük, — mondották — de kinek adjuk el a libát és a kacsát? Azon leszünk, mondottam, hogy a magyarországi szövetkezeti intézmények rendelkezéstekre álljanak; a községekben csak azt mondják meg, hogy hány libát; hány kacsát tudnak termelni és jöjjön ki a szövetkezet autója, vegye át, fizesse ki és szállítsa el. Ezen az alapon ezek a községek már majdnem megélhetnek. Nálunk adva vannak a lehetőségei a kacsa- és libatenyésztésnek, ott vannak a legelők erre a célra. A magyar liba ízesebb, mint az emdeni lúd. Miért ne árasszuk el Európa piacait kiváló ízű magyar liba- és kacsahússal, miért csak a zsidó egyen libamájat? Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a javaslattal foglalkozni. Pándi (Pölcz) Antal: Miért ne jusson a magyar munkásnak is ilyen finom falat? (Meskó Zoltán: Nekünk csak a tolla jut a kalapra i) líatérve a javaslatra, nem akarok a részletekbe belebocsátkozni és véleményt mondani a javaslatról, csupán arra szorítkozom, hogy elmondjam: mi volt a véleményük a koráboi föld birtok javaslatok tekintetében az önök sorai között ülő képviselőknek. Itt van a kezemben egy könyv, amelynek az írója, aki szintén Mép.-kep viselő, a korábbi földbirtoktorvények által felosztott és kiadott földek adatait felsorolván — amit mellőzni akarok — azt írja (olvassa): »lly csekély terület adása nem oldott meg úgyszólván semmit, mert nem küszöbölte ki a birtokmegoszlás kirívó aránytalanságait, hanem csupán a törpebirtokosok számát növelte még nagyobbra, nem alkotott önálló kisexisztenciákat és ráadásul még óriási terheket rakott a boldogítani vélt »proletárföld« tulajdonosainak gyenge vállaira.« Egy másik képviselőtársam, aki utánam fog szónokolni, — Oláh Györgyről van szó, elismerem, hogy kiváló író és nagyszerű ember, baráti érzésem száll feléje — a következőket írta erről a törvényről (olvassa): »Ez a földreform, amelytől sokaknak ma is megborzong a háta, éppen ellenkezője mindannak, amit mi földbirtokelosztás javítása, telepítés, kisajátítás, kishaszonbórlet stb. címén elgondolunk.« Nagyon helyesen fejezte ki magát és én mint ellenzéki képviselő, ehhez nem fűzök semmit. Van azután egy másik, nagyon helyes megjegyzése. Azt mondja (olvassa): »A magyar földreformból teljesen hiányzott ez a régi, vagy mondjuk egészen új szellem.« —- Üj szellem, nagyon helyesen fejezte ki ezt. — »Demagógia szülte ezt a földreformot és a liberális gondolkodás adott neki formát.« (Bodor Márton: Nahát!) Nag*yon helyesen fejezte ki magát. Felhozza azután, hogy a kis földdarabok adása mellett elmulasztották azt, amit őseink is tudtak, hogy nem elég csak földet adni, hanem ha földet adunk, ahhoz kell állat, kell fundus instruktus, kell eke, kell sok minden és egy kis pénz is kell. Nagyon helyesen fejezte ki magát, amikor azt mondja (olvassa): »Mint amikor egy hadsereget fegyver, felszerelés, lövészárok, kellő ruházat nélkül hajtanak ki a pucér földre harcolni, olyan földreform volt ez.« Kedves képviselőtársam, gratulálok. (Tóth János: Ö nem fogadja!) Nem baj, ha nem is fogadja, úgy gondolkodik, mint én. (Meskó Zoltán: Nagyatádi megcsinálta volna, nem rajta múlt! Könnyű kritizálni, mást akart, nem engedték! — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: Miért nem védi Csizmadia?) Elnök: Kérem Meskó képviselő urat, mél- -' tóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Pándi (Pölcz) Antal: Egy konkrét esettel akarok szolgálni. Kunsziget község panasszal , fordult hozzám. Az ottani gróf Csáky-féle birtokból, amelyet a tulajdonos saját elhatározásából parcellázott, a község földet kért magának. A parcellázásra került íöld felére nézve természetesen azt mondották, hogy az legyen Öttevóny községé, mert az közelebb van, a másik felét meg adják neki. Lejegyezték, a pénz egyharmadát, ami szükséges volt, össze is gyűjtötték, a dolog azonban mellékvágányra terelődött. Egy levélből fogok önöknek citálni, amelyből láthatják, hogy a parcellázásra került földekből mi jutott a kisgazdáknak, akik igényüket bejelentették. A következőket sikerült megtudnom egy feltétlenül megbízható forrásból, egy intelligens úr írta ezt a levelet, hogy 62*
