Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-44

408 Az országgyűlés képviselőházának 4i ki, azt nem mondom meg. A következőket írja (olvassa): »Kuster Emil kávéháztulajdonos, Győr, tizennyolc katasztrális hold földet kapott, Kubay Oszkár csendőrőrnagy húsz katasztrális holdat, Mautner Gyula képesített vendéglős, Öttevény, izraelita, hat és félholdat, (Meskó Zoltán: Képesített izraelita? Ilyen is van? — Derültség, — Elnök csenget.) Gráfi Antal, kereskedő, öttevény, hat holdat, Öttevény községe maga tíz holdat, Tóth Gyula községi főjegyző, öttevény, 31 holdat, összesen 91-et, az igényelt holdak száma 93 volt. Amint a levél írója megjegyzi, csodálkoznak azon, hogy a főjegyző is igényelt földet; természetesen elsősorban ő kapott földet, bár neki Ajkán a felesége részéről már van 50 hold földje. Azt mondja a levélíró: nagyon helytelen, ha a főjegyzők földhöz jutnak, mert akkor hivatalos munkájukat elhanyagolják privát gazdasági munkájuk elvégzése miatt. Ez csak egy kis mutatványszám, mélyen t. uraim, arra nézve, hogyan fest az, ha valahol földhöz jut véletlenül egy község. Futhat Ponciustól Pilátusig, nem az 'övé az elsőség, hanem Kustereké, az, iraelitáké és — nem akarom azt mondani, hogy vannak bizony magyar intellektuel elemek, akik sohasem túrtak földet, de földet igényelnek. Ebből csak azt látom, hogy a föld szeretete őibennük is él. Oláh képviselő testvérem idézete eszembe juttatja ... Elnök: Méltóztassék képviselő urat mondani és nem képviselő testvért. Ez parlamenti szokás, méltóztassék ahhoz alkalmazkodni. (Meskó Zoltán: Nem minden testvér úr, és nem minden úr testvér! — (Derültség.) Kérem Meskó képviselő urat, méltóztassék tartózkodni a& állandó közbeszólástól. Pándi (Pölcz) Antal: Bocsánatot kérek, akkor talán: mélyen t. Ház! Egy délvidékről származó, szóval menekült — most nem tudom, testvér-e vagy úr, bár velem együtt menekült és velem együtt szenvedett — jóvoltából adatokat kaptam egy korábbi településre vonatkozólag, amely adatok nagyon helyesen igazolják Oláh György képviselő iir felfogását. FelolvaJsom tehát, hogy egy akkori település idején a földhöz mit adtak még hozzá — bizonyára érdekelni fogja' ez a t. Házat. Az 1792-i településről van szó, a. Délvidéken, ezen a határőrvidéken, a granicsár-települések egyik kis adatát ismertetem. Egy 5—7 tagú család kapott egy szobás-konyhás-kamrás házat egy istállóval, 800 öl telken, 24 katasztrális hold szántót, 10. kat. hold rétet, 1 kat. hold kertet, 8 kat, hold közbirtokossági legelőt és 1 kat. hold közerdőt. A ház alapja, tűzhelye, kéménye téglából, a felépítmény vályogból volt. Kaptak még hozzá, közkutat, 23 forintért, de kaptak még két igáslovat a 40 forintért, 1 tehenet 26 forintért, 1 kocsit 40 forintért, 2 lószerszámot 724 forintért, 2 istrángot a 40 krajcárért, 1 kaszát 24 krajcárért, 1 nyelet kaszához 12 krajcárért, 1 sarlót 15 krajcárért, 1 köszörűt 7 krajcárért, 1 kapát 30 krajcárért, 1 kukoricakapát 18 krajcárért, 1 csákányt 30 krajcárért, 1 ásót 30 krajcárért, 1 felszerelt ekét 7 forintért, összesen 162 forint 30 krajcár értékű szerszámot és állatot. Ezenkívül vetőmagot előlegeztek nekik, amit természetben adtak vissza. A ház, az istálló, a közkút és a felszerelés összesen 53553 forintot tett ki. Ezt kölcsönképpen kapták. A föld ellenértékéért 60 éves korukig tartoztak katonai szolgálatot teljesíteni. Békében a család viselte a ruha . ülése 1939 október 26-án, csütörtökön. és az, élelem költségeit, a háborúban ez az állam terhei volt. Egy község egy századot alkotott, egy hadnagy vagy egy főhadnagy vezetése alatt A 8 hold közlegelőtől és egy hold közbirtokossági legelőtől eltekintve tehát egy család 35 kat. holdat kapott mívelésre. Átlagosan egy személyre 6 hold! föld jutott* mégis a háromévi adómentességet 10 évre kellett kiegészíteni, mert ezek az emberek nem tudtak megélni. Ezekből az adatokból látjuk, hogy máiakkoriban is szükségét érezték annak, hogy minél több földet, minél jobb felszerelést és minél kedvezőbb törlesztési lehetőséget adjanak a települő magyaroknak. (Zaj.) Nemcsak magyarok voltak ott, hanem mások is, de ez bizonysága annak, hogy még ők is nehézségekkel küzdöttek és 10 éves adómentességet kellett kikönyörögniök, mert nem bírtak fizetni. Az én közvetlen tapasztalataim is azt igazolják, hogy a föld még nem jelenti azt, hogy a földhözjuttatott abból meg is tud élni. A földet belterjesen, de alaposan kell kezelni. Ha a föld egymagában áll, akkor az időjárás viszontagságai felboríthatják a gazda kalkulációját. Szükséges az is, hogy állatgazdasággal, állatneveléssel, kertészeti gazdasággal, gyümölcstermeléssel is foglalkozzék, hogy ha az egyik ágazat nem válik be, a másik ágazat kirántsa az illetőt a hínárból. Mélyen t. Ház! Az a nagy kérdés, hogy a földreíormot most már miképpen vigyük keresztüli? A sok nehézség és aKadály ellenére mégis úgy érezzük, hogy ezt a kérdést meg keli oldani. Szerintem az előttünk fekvő javaslat nemigen lesz segítségünkre, mert a magam tapasztalata is azt mondja, hogy a bérlet mostohagyermeke a magyar parasztnak, azt nem úgy kezeli, ahogyan kellene, azt kizsarolja, ugyanúgy, ahogyan a zsidó szokta, csinál vele mindent, kiszed belőle mindent és nem ad bele semmit; már pedig a magyar föld a magyar nemzetnek szerves teste, valóságos előieí.y, amelyen a mi jövőnk alapszik. Ez a föld érez, beszélni tud s aki annak a hangját megérti, az úgy beszól, mint Porubszky testvérem. Mélyen t. Ház! Egyik körutam alkalmával sajátos hang ütötte meg a fülemet. A nép között járva egy kirívó köszönést hallottam, nekem is így köszöntek, úgy, hogy pirult belé az orcám: Kezitcsókolom! (Meskó Zoltán: Ez Szolnok megyében divatos!) Ez a szégyenfolt a jobbágyságból ittmaradt csökevény és ma is vannak olyan földesurak, akik megkívánják ezt a megalázó köszönést a magyar néptől. (Palló Imre: Bécsi szokás!) Az időm rövid, beszédemet igyekszem befejezni. A törvényjavaslat címe fölött azt olvasom, hogy: »40. szám.« Alatta egy üres hely van. Lelki szemeim ebben az üres térben, a cím fölött Dante híres mondását látják; Lasciate ogni speranza! Én magam hozzáfűzöm a következőket: Voi chi disputate e voi chi qui state! Hagyjatok fel minden reménnyel ti, akik itt vitáztok s ti, akik odakint reménykedtek és vártok, mert ettől a törvényjavaslattól nem fogjátok megkapni, ami a ti szívetek vágya és ami a ti magyar jogotok. Mélyen t. Ház! Oláh Gyurka igen t. képviselőtársam és Porubszky igen t. képviselőtársam érdekes hangokat hallattak itt. Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék a parlamenti szokásokhoz és illemhez megfelelően aposztrofálni képviselőtársát.