Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-43

382 Az országgyűlés képviselőházának gyár társadalmat, a nagy közönséget is, hogy ezekben a sorsdöntő időkben olyan nyugodtan és olyan fegyelmezetten viselkedik, mint aibogy manapság tényleg viselkedik. Erről a helyről ez alkalommal, mikor első beszédemet mondom, bizonyos köszönettel és elismeréssel kell megemlékeznem a választókerületek közönségéről is, a választókról is, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akiknek magatartása, nyugodt fegyelmezettsége és politikai érettsége lehetővé tette azt, hogy ebben a Házban ilyen időkben ilyen nyugodt légkörben tárgyalhatja a t. Ház ezt a nagyfontosságú törvényjavaslatot. Kétségtelen, hogy a javaslat legelsősorban is a falut érinti, a falu közönségét s a falu életét és jövőjét, de ennek ellenére a javaslat a falu életének keretein messze túlmenőleg is óriási jelentőségű, mert hiszen tulajdonképpen sokkal nagyobb kérdésről van szó, a magyar faj, a magyar élet megerősítéséről, amely előtt véleményem szerint minden kérdés csak másodrangú (Ügy van! jobbfelől.) és amely előtt minden más kérdésnek éppen nemzeti szempontból deferálnia kell. Hálát kell mondanom Istennek, hogy a magyar föld népében a föld szeretete mélyen benne él; ez egy velünk született faji tulajdonság, mélyen benne él a föld szeretete a kicsinyben, a szegényben és gazdagban egyaránt, mindenki ragaszkodik a földhöz, szegény és gazdag egyaránt, nemcsak az ősi röghöz, hanem apái szerzeményéhez és saját szerzeményéhez is. És amikor ez a törvényjavaslat áldozatot kíván, kétségtelen, hogy ez az áldozat, még nemesebb lelkiállapotot idéz elő a földszeretet szempontjából, különösen azok részéről, akiket a javaslat elsőrangúan érint, akiknek részéről a javaslat elsősorban áldozatot kíván. De bármennyire meglegyen is ez a ragaszkodás, a földnek ez a szeretete mindenkiben azok részéről, akik az áldozatot meghozzák, mégis hangsúlyoznom kell ugyanazt, amit gróf Hunyady igen t. képviselőtársam mondott, hogy ennél a ragaszkodásnál, ennél a szeretetnél azonban van egy még nagyobb és még nemesebb érzés:' a hazaszeretet. A hazaszeretet és a faj szeretetének szempontjából kell elsősorban is ennél a törvényjavaslatnál álláspontunkat és véleményünket fajunk és nemzetünk érdekei szempontjából kifejteni. Azokkal szemben azonban, akik a magyar földet jóformán csak a városból ismerik, akik a primitív falusi magyar életet nem igen szeretik, akik a földet csak spekuláció tárgyául használják, az egyik nap veszik, a következő nap pedig esetleg eladják, aszerint, amint üzleti érdekünk kívánja, áldozatról nem is beszélek, ezekkel szemben az áldozatot nem is hangoztatom, hanem igenis hangoztatom a törvényjavaslatnak és majdan a meghozandó törvénynek azt a rideg álláspontját, amely előtt nekik a nemzeti érdek szempontjából feltétlenül deferálniok kell, hogy a föld majd azoknak, olyanoknak jusson, akik azt a földet Valóban szeretni fogják, mert a bennük rejlő ösztönös tulajdonságaiknál és értékeiknél fogva szeretni is tudják. T. Ház! A kérdés, illetve a törvényjavaslat lényege tehát: a földbirtok helyesebb megosztását előmozdítva a lehetőségek határain belül minél több önálló kisexisztenciát teremteni a falun. A magyarság jövő erejét vannak és lesznek hivatva erősíteni ezek a kisexisztenU3. ülése 1939 október 2^-én, kedden. ciák akkor, amikor ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik. Csonka-Magyarország mezőgazdaságilag művelhető területe körülbelül 9-8 millió katasztrális holdat tesz ki. Amikor ebből a mintegy 9-8 millió katasztrális hold földterületből a törvényjavaslat körülbelül 1-5 millió katasztrális hold földet óhajt a kisembereknek juttatni kisexisztenciák megalapozása érdekéhen, akkor valóban nagy kérdésről, nagyjelentőségű javaslatról van szó, mert hiszen ez mintegy 16%-os eltolódást jelent a kisexisztenciák, a kisbirtokosok előnyére és mintegy 10%-os eltolódást jelent éppen a nagybirtokok hátrányára. Igen nagy örömmel hallottam a múlt hét egyik ülésén Közi-Horváth József pap képviselőtársam felszólalásában, hogy a képviselő úr egy közbeszólásra adott válaszában azt mondotta: ez alól az áldozat alól az egyházi nagybirtokok sem kivételek, azok részére sem óhajt kivételt. A képviselő úr utalt a magyar püspöki karnak arra a nobilis felfogására, — amint ő mondotta — hogy amikor a magyarság megsegítéséről van szó, amikor ezt a földet igazán nagy áldozattal erősebbé kell tenni a jövőre, akkor nem kíván a püspöki kar az egyházi nagybirtok részére tudja Isten milyen kedvezményeket, csak azt kívánja, hogy valamilyen formában biztosítsák azokat a célokat, amelyeket az egyházi nagybirtok szcdgál. Igazán örömmel hallottam ezt, ehhez azonban az a hozzáfűzni valóm van: bárha ezek között a nagy célok között szerepelne az a nagy cél is, hogy a falu társadalmát anynyira nyugtalanító, annyira odiózus kérdésnek a megoldása is .megtörténjék, amely ma, de nemcsak ma, hanem már a háború utáni időtől fogva is annyira mélyen érintette a falu életét, ciz az igazán nem kívánatos, sőt káros és a nyugtalanító kérdés pedig: a párbér-kérdés rendezése. Igazán kívánatos volna, hogy ennek a párbér-kérdésnek a rendezésére is jusson valami ebből a nagy célból, ebből a nagy feladatból. Állítom, t. Ház, hogy ma is ugyanaz a helyzet, mint amit körülbelül két esztendőVei ezelőtt vármegyémnek egyik közgyűlésén ismertettem és amit a mezőgazdasági kamara hivatalos lapjában is leközöltem, — s ezt azóta sem cáfolták meg — hogy az iogja a falu társadalmának, az egyháznak, a falu megzavart nyugalmának a legnagyobb szolgálatot tenni, aki a párbér-kérdést közmegelégedésre rendezni tudja és rendezni is fogja. T. Ház! Nem tartozik ugyan szorosan véve magához a témához, de mégis meg kell emlékeznem arról, hogy ennek a rendszernek, a múlt ósdi rendszerének, valamint annak a rendszernek, amely tulajdonképpen mindenféle törvényes intézkedés nélkül átalakulás formájában ma fennáll, a megváltoztatása véleményem szerint még nagyobb jelentőségű dolog volna s ezzel talán még nagyobb örömet idéznénk elő a falun, a falusi kisexisztenciák között, mint egy földbirtokpolitikai kérdéssel, mint egy földreformmal. A párbér-kérdés rendezése ugyanis egy általános és mindenkit, kicsit és nagyot egyaránt érintő kérdés rendezése volna, míg egy földbirtokpolitikai kérdés, egy földreform tulajdonképpen csak egyeseket érint, csak egyesek érdekében volna közvetlenül és kézzel foghatóan hasznos. A párbér-kérdés — állítom — a falu társadalmának egy igazán fájó sebe és amikor ezekről a nagy célokról van szó, amelyeket Közi-Horváth kép-