Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-43

Az országgyűlés képviselőházának viselőtársam előadott, én azt a hő kívánságo­mat fejezem ki, vajha ezek között a nagy célok között szerepelne valóban ennek a nagy, ódiózus kérdésnek Végleges rendezése is, (He­lyeslés a jobboldalon és a középen.) amelynek fájó sebe mindenkin él és sajog. T. Ház! A földbirtok helyesebb megosz­lása nemzeti, faji, honvédelmi érdek elsősorban és a vele kapcsolatban álló más eminens ér­dekek, amelyekre hivatkozni szoktak, mint a termelés és a nemzeti jövedelem kérdése, az államhatalom által irányított gazdálkodással mindenesetre összhangba hozhatók, de össz­hangba is kell azzal hozni. Irányítást adni és irányított gazdálkodást inaugurálni minden­esetre a kormányhatalom feladata, mert kü­lönben zökkenők jönnek s a termelésben eset­leg visszaesés áll elő. E téren a szaktudás fej­lesztése clZ fi kérdés, amelyről olyan sokan megemlékeztek képviselőtársaim közül, amely kérdés a földmívelésügyi kormányzatnak elő­térben álló és már megvalósítás alatt álló ügye is, amelyet azonban tovább kell foly­tatni, hogy az a nagy szorgalom, amellyel á magyar gazda a földjét műveli, tudással pá­rosult szorgalom legyen, hogy még jobban és még intenzívebben tudja a tudással párosult szorgalmával a földjéből kihozni azt, ami a megélhetését, önálló exisztencia ját biztosítja s még inkább szolgálja. T. Ház! Mindenesetre az a célunk és szo­ciális szempontból mindenkinek célja, hogy minél kisebb területből r minél nagyobb megélhetési lehetőséget biztosítsunk az egye­seknek; szociális szempontból az a cél, hogy minél kisebb területen minél több ember meg­élhessen, mert hiszen elkövetkezik az az idő, — s ezt elméletben el is tudjuk képzelni — amikor a földet már tovább parcellázni, fel­darabolni egyáltalán nem lehet. Fontos tehát, hogy minél több Önálló exisztencia alakulhas­son az országban, minél több Önálló kisbirto­kos lehessen a falun, mert minél több az ön­álló exisztencia, minél több az önálló kisgazda, annál nagyobb a fogyasztás, annál nagyobb a termelés és az ipar lehetősége egyaránt. Malasits t. képviselőtársam múlt heti be­szédében éppen erről emlékezett meg s ezt nemzetgazdasági szempontból is nagyjelentő­ségűnek tartotta. Én ehhez teljes mértékben csak csatlakozni tudok, mert hiszen az önálló exisztenciák szaporodása adja meg a fogyasz­tás nagyobbmérvű lehetőségét s a nagyobb­mérvű fogyasztás ad ismét az ipar és a keres­kedelem számára is fokozottabb tevékenysé­get. Ez azután nagyObb életszínvonalat van hivatva teremteni az ország egész társadalmá­nak egyaránt. T. Ház! Megemlékeztem a zökkenőkről, amelyek a termelési politika érdekében nem szabad hogy bekövetkezzenek; megemlékeztem arról a szempontról, hogy itt az államhatalom irányítása szükséges, de a zökkenő szempont­jából meg kell emlékeznem arról is, hogy á termelésben a zökkenők nemcsak abból áll­hatnak elő, hogy esetleg a termelés visszaesik egy intézkedés folytán vagy egy elmaradt in­tézkedés folytán, hanem a zökkenő lehet az­által is, hogy nem áldozatos lélekkel, nem va­lóban a nemzet érdekében nyulunk a kérdés­hez. Zökkenőket idézhet elő úgy ennek a tör­vényjavaslatnak elgáncsolására való törekvés, mint minden öncélú demagógia is, amely azon­43. ülése 1939 október 24-én, kedden. 383 ban semmiféle szempontból nem kívánatos a nemzet érdekében. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Bárüogyan is forgatjuk és csopor­tosíthatjuk a statisztika adatait, a földbirtok­politikai kérdések megoldásának szükségessé­gét elvitatni nem lehet. Igazolja ezt az elmúlt 20 esztendő, igazolja ezt a már hatályos három törvény, igazolja ezt a jelen, de különösen a jövő és időszerűtlenségét legfeljebb csak azok vitatják, akik csak a multat szeretik s akik teoretikusok esetleg egy bizonyos irányban, mi azonban, akiket a nemzet küldött ide, nemcsak a múlttal foglalkozhatunk, hanem nekünk leg­elsősorban is a jövőt kell munkálnunk éppen a nemzet érdekében. Több képviselőtársam hivatkozott itt a külföldi nagy példákra, a hatalmas baráti államok r földbirtokpolitikai példáira, azok megvalósítására és a megvalósítás ütemére. Véleményem szerint bármennyire szükséges is az, hogy ezeket az eredményes nagy példákat ismerjük, mindazonáltal azt mondhatom és ál­líthatom, hogy ezek megvalósítását illetően is, főleg azonban a lehetőséget és az ütemet ille­tően más a helyzet ott és más itt. Más a hely­zete egy hatalmas, mezőgazdasági szempont­ból importáló államnak, amely tulajdonképpen ipari állam, mint egy olyan államnak, ami­lyen Magyarország is, amely kicsiny, az ipa­rosodás kezdetén álló és mezőgazdaságilag ex­portáló állam. A javaslat ellen felszólaló képviselőtár­saim közül többen kifogásolták, hogy a javas­lat nem oldja meg a földkérdést. Ha képvi­selőtársaimnak, akik ilyen értelemben szólal­tak fel, a maguk szempontjából igazuk is volna, letagadhatatlan és elvitathatatlan, hogy a javaslat egy lényeges nagy lépéssel viszi előbbre a földbirtokpolitikai kérdést, a föld­birtok megoszlásának helyesebb irányba tere­lését, lényegesen előbbre viszi azt a kérdést, hogy több önálló exisztencia alakulhasson, mert hiszen,, amint mondottam is, körülbelül 16%-os eltolódást jelent ez a javaslat a múlt­tal szemben, a nagybirtokok és középbirtokok hátrányára és a kisbirtokok előnyére. T. Ház! Az a 9,762.000 katasztrális hold mezőgazdaságilag művelhető terület, amely a trianoni Magyarország földterülete, a kere­ken négy és fél milliónyi őstermeléssel fog­lalkozó lakosságnak önálló megélhetési alapot tulajdonképpen nem is adna, éppen azért szociális szempontból a minden korlátok nél­kül való földosztás lehetetlen és nem is volna kívánatos. Sőt tovább megyek. Azok között a pénzügyi lehetőségek között, amelyek az államhatalomnak rendelkezésére állanak, nem is volna kívánatos felosztani minden olyan nagybirtokot, amely a múltban a dekonjunk­turális időkben, azokban az igen nehéz, vál­ságos időkben, amelyeket a magyar mezőgaz­daság a közelmúlt években átélt, helyét meg­állta, üzemét fenntartotta, kötelezettségeit szociális szempontból teljesítette és magyar ember kezében is van, ha csak nem valami exponált helyen áll, vagy a honvédelem emi­nens érdeke nem kívánja az illető birtok fel­osztását csak azért felosztani, mert a nagy­birtok fogalma alá tartozik. De tulajdonkép­pen a mezőgazdasági kultúra terjesztése szem­pontjából sem volna kívánatos minden nagy­és középbirtok felosztása, mert hiszen a kö­zépbirtokoknak és a nagybirtokoknak a me­59*

Next

/
Oldalképek
Tartalom