Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-28
26 Az országgyűlés képviselőházának 28. ülése 1939 szeptember 21-én, csütörtökön. Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Nagy Ferenc jegyző: Szeder Ferenc! Elnök: Szeder Ferenc képviselő nrat illeti a szó. Szeder Ferenc: T. Ház! Amikor a javaslat ellen feliratkoztam, az én elhatározásom nem abból fakadt, mintha a szociálpolitikai alkotásoknak ellene volnék. Elhatározásomnak egyrészt inkább politikai okai vannak, másrészt éppen szociálpolitikai elgondolásom alapján oly vérszegény és gyenge .javaslatnak tartom ezt, hogy bármennyire át vagyok hatva a szociálpolitikai alkotások szükségességének gondolatától, az e javaslatban lefektetett gondolatokat nem tehetem magamévá. De abból is fakad állásfoglalásom, hogy valóban nem Játom a kormányzat részéről a szerves, összefüggő szociálpolitikai alkotásoknak azt a sorozatát, amelyre építhetnénk, amelyre az országnak ebben a pillanatban szüksége volna. Nem értek egyet azzal a gondolattal, hogy azért, mert most világrengető események vannak, mert most háborúskodnak, a magyar parlament ne foglalkozzék ilyen problémákkal. Sőt kötelessége a magyar parlamentnek, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék, nekünk pedig kötelességünk, hogy a kormány figyelmét ezekre a kérdésekre intenzíven ráirányítsuk, s ösztökéljük a kormányzatot, hogy tegye jóvá azokat a hosszú időn át fennállott bűnös mulasztásokat, amelyek az intézkedések meddősége miatt bekövetkeztek. Ügy érzem, hogy amikor a javaslattól eltérően egyes más részletekről beszélek, a mezőgazdasági népességgel Kapcsolatban ezt a kötelességemet teljesítem. T. Képviselőház! A kormánynak elsőrendű kötelessége volna végre arról a 3,000.1100 mezőgazdasági koldusról gondoskodni, amelyről olyan sokat beszéltek; igenis, kötelessége volna ez a kormányzatnak, mert az, amit Gesztelyi képviselő úr felemlített beszéde végén, meggondolásra kellene hogy késztesse a kormányt. Ne méltóztassék azt hinni, hogy egyetértek Gesztelyi képviselő úrral a következtetések levonásában; nem értek vele egyet, én csak mint jelenséget említem meg azt, amit mondott ós csak mint jelenséget ajánlom i kormány figyelmébe. Ezek a jelenségek a magyar mezőgazdaságban nem újkeletüek. Én már néhány évtizede, 1897-től kezdve találkoztam ezzel a jelenséggel, a nagy aratási sztrájkok idején, 1898 és 1905 között, amikor túl a Dunán sztrájkoltak a mezőgazdasági munkások. Minden ilyen alkalommal felhangzik az a vád, hogy az izgatók csinálták. ííem kérem! Nem az izgatók, hanem a rosszul megfizetett munkabérek az okai annak, hogy előfordulnak ilyen jelenségek a mezőgazdasági munkáltatásoknál. Hiába beszélnek most arról, hogy vége a liberális korszaknak, amikor az erők szabad játéka volt a munkás és a munkaadó közötti megállapodás. Ma is ez a szokás a mezőgazdaságban: (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) ha van munka, akkor kissé kapósabb a mezőgazdasági munkás, már pedig a munkás nem esett a fejelágyára, hogy ezt az alkalmat ne használja, ki; ha nincs munka, akkor 60—80 fillér a napszám. Ez az utóbbi időben szinte gyakorlattá vált. Emlékszem a régebbi időkre, amikor még az apám 10 korona napszámért aratgatott. Ez azonban- csak átmeneti, rövid ideig tartó dicsőség volt. Azután következtek a hét szürke napjai, amikor kevesebb volt a munka és ismételten leesett a munkabér a szokásos szintre. (Tauffer Gábor: Ezért kell minimálni!) Ezt a jelenséget a kormány figyelmébe ajánlom és erről beszédem későbbi folyamán konkréten is megemlékezem. T. Képviselőház! Igenis, a mezőgazdasági munkásság, a kisparasztság minden téren való szociálpolitikai védelme régóta elsőrendű feladata lett volna már a mindenkori kormányoknak. Önök is nagyon jól tudják, éppen úgy, mint én, hogy a mezőgazdasági munkásság igen súlyos viszonyokat élt át az utóbbi néhány évtizedben. Önök is olyan jól tudják, mint én, hogy a mezőgazdasági munkásság életszínvonala a diktatúra és a forradalmak után állandóan lefelé tendált. (SzolIősi Jenő: A lerongyolódásig!) Önök is olyan jól tudják, mint én, ha nem a statisztikában bogarásztak, hanem ha lementek a Nyírségbe, vagy Békés megyébe egyes községekbe, például Békésre a piacra, hogy ott az emberek mezítláb jártak és álldogáltak az utcán, nem takarékossági szempontból, hanem azért, mert nincs rendes ruhájuk; láttuk azokba a rongyokba öltözött mezőgazdasági munkásokat, akiken ruhájuk eredeti szövetét a folttól már alig tudtuk megkülönböztetni. Mindez statisztikai kimutatások nélkül is ékes bizonyságai annak az életmódnak, amelyben a mezőgazdasági munkások igen jelentékeny része él. Egyetértek azzal a gondolattal, hogy nem lehet szigorúan elhatárolni a mezőgazdasági munkásság kategóriáját ós így természetszerűleg voltak mezőgazdasági munkások, akik kissé jobb viszonyok között éltek, de nem túlzás, ha a nagy átlag és a nagy egész életviszonyairól így emlékezünk meg. Már 1923-ban felvetődött itt a képviselőházban a mezőgazdasági munkásság életviszonyai leromlásának kérdése és ez életviszonyok megjavításának szükségessége. Ennek következtében született meg az 1923 :XXV. te, amely a mezőgazdasági munkások munkabéreinek, napszámbéreinek megállapításáról intézkedik. Ennek a törvénynek tárgyalása alkalmával is megmondottam itt a képviselőházban, hogy egy olyan törvény, amely arra a koncepcióra épül fel, mint amelyre felépült ez a törvény, nem lehet hatályos a mezőgazdasági munkások munkaviszonyainak megfelelő kialakulásra. Az a törvény csak arra az esetre rendelte el a munkabérmegállapítást, ha a mezőgazdasági munkás kéri a földmív'elésügyi minisztertől. De megtörténhetett az is, hogy ha a munkás kérte^ a bérmegállapítást, akkor a beadványra azt írták az alantas hatóságok, hogy: nem kell a kérelmet teljesíteni, mert az illető izgató — s egyéb ehhez hasonló megjegyzést. Az ilyen konstrukcióra felépített törvény hatályos lehet. De eltekintve ettől, az is előfordul, hogy az egyik járásban megállapítják a minimális napszámbéreket, — csak a napszámbéreket — a másik járásban nem állapítják meg, vagy pedig két egymással határos járás egyikében megállapítják egy fix összegben, a másikban 50 százalékkal kevesebbet állapítanak meg és így tovább. Ilyen jelenségekkel lépten-nyomon találkoztunk, amikor átbogarásztuk ennek a bizottságnak munkálkodását. Ilyen törvény alapján a mezőgazdasági munkások munkaviszonyait rendezni nem lehet. Mi lett az eredmény? Ennek a törvénynek hatályát évről-évre meghosszabbította a mindenkori földmívelésügyi miniszter. Közben
