Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-42

Az országgyűlés képviselőházának Jkt. \ csonka országra.« Majd tovább azt mondja az indokolás (olvassa): »A vesztett háború után megsokasodva és a békeszerződés okozta kényszerű változások következtében kiéleződve vártak megvalósításra azok a birtokpolitikai feladatok, amelyeknek kedvezőbb körülmények között lehetséges megoldását a háború előtt elmulasztottuk^ Már pedig, t. Ház, igen jól emlékszem arra, hogy ellenzéki politikusok, de társadalmi egyesületek is hányszor kérték, követelték, hogy csinálják meg a kormányJk a foldbirtokreíormot. Hányszor deputációztunk a mindenkori kormányoknál, hogy az eladásra kerülő földbirtokot vásárolják meg és juttassák azokat magyar kézbe; de hiába, ölbetett kézzel nézték/hogy az Albina Bank hogyan vásárolja össze Erdélyben a magyar birtokokai és juttatja azokat oláh kézre. Nemcsak a magyar nép érdekeit szolgáló intézkedések maradták el, hanem még azt is merték mondani, hogy r itt Magyarországon nincs miből élni, tehát vándoroljanak ki az emberek. És mialatt egymillió magyar embert, a magyarság színe-javát, a legmunkabíróbb embereket kivándoroltattuk, pénzért formálisan eladtuk a Cunard Line társaságnak, ugyanakkor száz és százezer zsidót engedtünk be, akit nemcsak megéltek, hanem bűnös manipulációkkal horribilis vagyonokra is tettek szert, s akiknek egyrésze a magyar nemzettől elharácsolt pénzen még nemességet, báróságot is vásárolt magának. A kultúremberiség az egész világon és így Magyarországon is, fényesen megoldotta a javak termelésének problémáját, azonban a javak elosztásának problémáját nem oldotta meg. Minden igaz szociális intézkedés célja a javak igazságosabb, méltányosabb megoszlása. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Készakarva beszélek igazságosabb, méltányosabb megoszlásról, mert az igazságos, méltányos megoszlás ma még lehetetlen. Az emberek ezt nem is kívánják; nem is kívánhatják, mert sem a teljesítmények, sem az igények, sem az érdemek nem egyenlőek, tehát teljes egyenlőségről csak futóbolondok, kalandorok beszélhetnek. Minden politikai, pénzügyi és gazdasági kérdés mögött a vagyonmegosztás szociális problémája áll. Ezt sokan uem értik, nem látják be és kuruzslókra hallgatnak, akik a betegség tüneteit javasolják gyógyítani, de magát a betegséget érintetlenül hagyják. Ez a törvényjavaslat sem fogja megoldani az égető szociális problémákat és az önök után következő kormány ismét azt lesz kénytelen mondani, amit most önök mondanak az előzőkről, hogy pótolni kénytelenek azokat a mulasztásokat, amelyeket megvalósítani önök mulasztottak el. A szociális problémákat, vagyis a munkanélküliséget, az általános nyomort, amely mind a falvakban, mind a városokban fellelhető, egyedül földosztással nem tudjuk megszüntetni. Az oláhoknak, szerbeknek, cseheknek könnyű volt földet osztani, mert a magyarokét osztották, neküník azonban nem igen van miből osztani. (Csoór Lajos: Kisebb a népsűrűség!) Eckhardt Tibor képviselőtársam 3 millió katasztrális hold földet, Fehértájy Tibor pedig az Űj Nemzedék hasábjain 5 millió katasztrális hold földet vél elosztihatónak, a nélkül, — mint mondják — hogy ez gazdasági megrázkódtatást okozna. Ez vaskos tévedés, mert tudnunk kell, hogy — mint azt az 1935. évi birtokmegoszlási statisztika mutatja — összesen 1,634.407 család kezén van a föld. Ha mi Eckhardt szerint csak 3,000,000 katasztrális KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ II. lése 1939 október ÉŐ-án, pénteken. 369 holdat osztunk is szét, akkor is több mint 100.000 mezőgazdasági cseléd marad kenyér nélkül. (Maróthy Károly: Nagy tévedés!) Tegyük fel, hogy senkinél sem hagyok többet 10 hold földnél, még akkor is körülbelül 17,000.000 katasztrális hold földre van szükségem. (Maróthy Károly: Tévedés! Téves szám!) Igen ám, de a szántóföld csak 9,600.000 hold, a többi pedig a következőiképpen oszlik meg: 1,250.000 hold legelő, 1,900.000 hold erdő, 1,600.000 hold szőlő és kert és 1,500.000 hold terméketlen terület. Ha mindehhez hozzászámítom azt, hogy az ország lakosainak évi szaporodása körülbelül 10.000 lélek, akkor nem tudom, hogy ennek az évi 10.000 főnyi népszaporodásnak honnan fogunk majd újból földet osztani? Így tehát világos, hogy egyedül földosztással a munkanélküliséget, a falusi nyomort nem leszünk képesek megszüntetni. Én a problémák megoldását munkaalkalmak teremtésében és egy egészen új pénzügyi és gazdasági rendszerben látom, amely mellett a földosztás másodrangú kérdéssé válik. Elvégre a nép kenyeret kér és majdnem mindegy neki, hogy ahhoz hol és hogyan jut, a fő az, hogy becsületes munkájáért tisztességesen meg tudjon élni. Állítom, hogy még ha az összes földeket szét is osztjuk, még akkor is fenn fognak állani továbbra is az összes agrárproblémák. (Meskó Zoltán: De erősen enyhülnek!) Ami magát az előttünk fekvő törvényjavaslatot illeti, ejőször is kifogásolnom kell a kishaszonbérletek létesítésének lassú folyamatát. Másodszor: kifogásolnom kell, hogy azokon segít csupán, akik egyébként is meg tudnak élni, hiszen máskülönben nem tudnák a vételár felét előre lefizetni. Harmadszor: nem hiszem, hogy a kishaszonbérlők bért fognak tudni fizetni mindaddig, amíg a műtrágya, a vas, a fa, az oltó- és permetezőanyagok kartelárai fennállanak; amíg az agrárolló fennáll, örülni fognak, ha meg tudnak élni

% nemhogy még bért is tudjanak fizetni, sőt még félre is tegyenek. Itt van egy célravezető határozati javaslatom. A tervezett másfélmillió katasztrális holdat ne kishaszonbérletekben adják ki, hanem tegyék lehetővé azt, hogy az erre rászorultak, az erre érdemesek, azt örökáron megkaphassák. (Meskó Zoltán: Helyes! — Egy hang a jobboldalon: Helyes! Mi is azt akarjuk! Benne van a javaslatban.) A pénzügyi lebonyolítást a következőképpen képzelem el. (Meskó Zoltán: Halljuk! Most megmondja a pénzügyi lebonyolítást! — vitéz Téglássy Béla: Jól van, Béla bácsi, nagyon rendes beszéd!) Újból hangsúlyozom, hogy nem vagyok szakértő, nem tudom pontosan, hogy átlagban vévei, hány száz pengőbe kerül egy hold föld. Én átlag 600 pengős árat veszek alapul. A kormány nyomasson 900 millió pengő bankjegyet, ezzel váltsa meg a földeket és adja át az új tulajdonosoknak. Ezek a vételárat kamatmentesen, 3%-os törlesztéssel 33 év alatt visszafizetik. Természetesen az évenként visszafizetett részösszegeket a Nemzeti Bank fokozatosan vonja ki a forgalomból. A miniszterelnök úr múltkori interpellációmra adott válaszában kijelentette, hogy az árkormánybiztos a megszaporodott bankjegymennyiséggel arányosan nem engedte emelkedni az árakat. Tegye most is ugyanezt, legyen következetes és akkor nincs infláció. (Meskó Zoltán: Helyes!) Ezzel az intézkedéssel az állam egy nyilvánvalóan közérdekű műveleI tet a kölcsöntőkék és a bankokrácia kikapcso57