Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-42
370 Az országgyűlés képviselőházának U%. fásával önmaga finanszírozna és a magyar népet boldoggá tenné. A 33 éves törlesztés megrövidítése céljából még javasolni bátorkodom, hogy úgy a bankokra, mint a részvénytársaságokra és a nagy háztulajdonosokra is az összeg egyharmadrésze erejéig vagyonadót vessenek ki. Elvégre hozzanak ők is áldozatot. Ezt az összeget esetleg fundus instruktusra lehetne fordítani Negyedszer: miért hagynak zsidók kezén földet? (Meskó Zoltán: Haltjuk! Halljuk!) A túloldalról tegnap elhangzott, hogy akié a föld, azé az ország. (Meskó Zoltán: Akié a bátyú, azé a fütyülő!) Nem akarom elhinni, hogy a túloldal azt szeretné, hogy ez az ország zsidóország legyen, (vitéz Téglássy Béla: Ezt már nem akarjuk, Béla bécsi! — Egy hang jobbfelőli Isten ments!) Különben is nem igaz úton szerezték, tehát az ezek kezén levő utolsó talpalatnyi földet is ki kell sajátítani kártalanítás nélkül. ötödször: nem tudom, hogyan akarnak segíteni azokon, akik a kishaszonbérleteken kívül esnek? Körülbelül 1,600.000 azoknak a száma, akik pusztán a két kezük munkájával keresik meg mindennapi kenyerüket. Ezeknek ez évi keresete alig tett ki 180—205 pengőt; ugyanakkor a bányászatban és a kohászatban 450—470 pengő volt a fejkvóta, az ipari munkásságnál pedig 360—400 pengő. Ez igazságtalan. SzentIvány igen t. képviselőtársam is azt mondotta a múltkor: neki is az a kívánsága, hogy a mezőgazdasági munkásság és az ipari munkásság egyformán keressen. Hatodszor: nem látom azt, hogyan akarnak arról gondoskodni, hogy az értékesítés zavartalan legyen. Pedig ha a munkanélküliséget megszüntetnők és egy egészséges új pénzügyi es gazdasági rendszert vezetnénk be, legalább 6 millió új fogyasztóra tennénk szert. A beifogyasztás olyan mértékben emelkednék, hogy akkor a többtermelés okozna gondot, nem pedig az, hogy a külföld mit akar tőlünk átvenni, vagy mit szállíthatunk külföldre. Természetesen jól tudom, hogy a gazdasági élet zavarta lan biztosítására szükséges devizákat meg kell szereznünk, tehát exportálnunk kell. Szerintem azonban nem ez a fő probléma, hanem az, hogy a belső fogyasztás növekedjék és ne éheztessük saját lakosságunkat. Hetedszer: miután a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a földhözjuttatott embereknél az egyke dívik, azt volnék bátor proponálni, hogy a földtulajdonosok földjüket örökségként teljes egészében csak abban az esetben hagyhassák, ha legalább három gyermekük van, míg ha csak egy van, a birtok kétharmadát, ha pedig csak két gyermekük van, a birtok egyharmadát az a rokon örökölje, akinek három vagy több gyermeke van. Arról sincs gondoskodás, hogy a születések növekedésével ne aprózódjanak el a földek, — hogy úgy mondjam — nadrágszíjparcellákra, E célból tekintetbe kellen venni a német Darré-féle örökbérleti rendszert, vagy pedig Jefferson volt amerikai elnöknek már több mint száz évvel ezelőtt behozott Homestead-törvényét, amelynek értelmében a 10, 20 és 50 holdas földek sem el nem idegeníthetők, sem fel nem oszthatók. Az egész javaslat nélkülözi az Étfogó, mindent felölelő koncepciót. Ez nem gyökeres megoldás csak toldozás-foldozás. És amint nincsenek féligazságok, úgy nincsenek célravezető félrendszabályok sem. (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mi lesz például az eladósodott illése 1939 október 20-án } péntekem. kis-, közép- és nagybirtokosokkal? Mikor veszszük el ezek feje felől a védettség, a moratórium Damokles-kardját? Az egész javaslat bennem azt az érzést kelti, hogy van itt egy pénzügyi és gazdasági rendszer, amelyet úgy is nevezhetnénk, hogy bank-börze-kartel -részvénytársaságok aranyfedezete pénz- és gazdasági berendezkedése. Ez idézi elő nálunk a munkanélküliséget, a falusi nyomort, de ehhez a rendszerhez nyúlni nem mernek. A közelmúltban is és ma is csak ennek a rendszernek keretén belül igyekeztek szociális olajcseppek hullatásával és szociális borogatásokkal odahatni, hogy az előbb-utóbb bekövetkező felfordulást valamiképpen elodázzák. Már pedig addig, amíg ezzel a rendszerrel nem szakítunk, egyetlen javaslatot sem lehet pénzügyileg alátámasztani. Svájcban megalakult az európai unió, amelynek jelszava az, hogy adjatok a szenvedő Európának új célt, adjátok meg a hitet az észszerű életben, az emberhez méltó sorsba vetett hitet. A magyar is elvesztette már hitét, hogy sorsát, baját komolyan veszik ebben a Házban. Adják vissza ezt a hitét. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Horváth Ferenc! Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat illeti Horváth Ferenc: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam azt mondotta beszédében,hogy szerinte a földkérdés másodrendű kérdés és fontosabbnak tartja ennél egy olyan gazdasági és pénzügyi politikának a megteremtését, amely munkaalkalmak megteremtésével iparkodik a magyar kérdést elsősorban megoldani. Én nem először szólalok fel itt ebben a Házban és előző felszólalásaim során a Háznak módjában volt hallani tőlem azt, hogy én magam is a, mellett foglaltam mindig állást, hogy igenis egy újabb gazdasági politika, egy újabb pénzügyi politika is szükséges ahhoz, hogy a ma; gyár életnek és a magyar kérdésnek ezernyi problémáját megoldjuk. A munkaalkalmak megteremtése is idetartozik, de ha a földkér : dést nézem, ha azt a sok százezernyi, milliónyi magyar embert nézem, akire ez a törvény ' kii fog terjedni és akit érinteni fog, akkor mégis azt kell mondanom, hogy a magyar problémák megoldása során ennek a kérdésnek, a földkérdésnek elsőrendű fontosságot tulajdonítok. A földkérdés nem mai probléma. A földkérdés a magyar életet évtizedek óta uralja, a háború előtt éppúgy, mint a háború után. Hogy nem oldódott meg máig, annak — mindnyájan tudjuk — több oka volt. A háború előtt gazdasági okoki és politikai okok játszottak közre. A gazdasági ok részben az a többékevésbbé mégis csak kiegyensúlyozott gazdasági helyzet volt, amelyben a magyarság a háború előtt élt; részben pedig az a szelep az a lehetőség, hogy a magyar nyomorúságot akkor valahogy le tudták csapolni azáltal, hogy a dolgozni akaró, de az országban kereseti lehetőséget nem találó milliók tömegét az országon kívül engedték. De hiszen ez a kérdés éppen azért nőtt feszítő erővé, mert akkor és azóta máig nem nyert megoldást. És ha ma itt van előttünk ez a kérdés és ha a kormány másfélmillió holdat felölelő programjával jön ide, akkor bárhogyan ítéljük is meg ezt a kérdést,