Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-42

Az országgyűlés képviselőházának 4É. ülése 19é9 október 20-án^ pénteken* 368 bot. Éppen itt van előttem egy nagy csomó adókönyv, (vitéz Lipcsey Márton: Valami javaslatot hallanánk!) Ezek az adókönyvek azt tárgyalják, hogyha van valamelyik gazdának 10 pengő 3 fillér évi adója, abból 6 pengő 87 fillér társulati adó. Ha van annak a szerencsétlen embernek 61 pengő 48 fillér adója, abból 29 pengő 14 fillér a társulati adó. (Mozgás.) Megállapítom tehát, hogy ez a társulati adó az egész évi adónak 50 százalékát teszi ki. A társulati urak nagyszerűen el vannak helyezkedve, ellenben sohasem gondoskodnak arról, hogy azokat a folyókat és folyamokat az áradás ellen szabályoznák, hanem minden esztendőben Győr megyében, végig a Duna mentén, az ár elönti ezeknek a szerencsétlen bérlőknek földjét, és ezek a szerencsétlen emberek holdanként három mázsa húsz kilogramm búzát is fizetnek, azonban ritka az az esztendő, amikor aratni tudnak. Ezek azok a problémák, amelyeket meg kell oldani. Ezeket a társulatokat igenis mind államosítani kell, mert amint látjuk, ezek nem egyebek közkeressti részvénytársaságnál. (Malasits Géza: Sok baj van itt, az bizonyos!) Nem akarok foglalkozni azokkal a kérdésekkel, amelyek itt elhangzottak. Tudom, hogy Apponyi György t. képviselőtársam gyönyörűen megvilágította ezt a^ kérdést, de csupán a jogi oldalát, míg a kérdés szociálpolitikai oldalát nem érintette, valahogy átsiklott ezen a kérdésen. Pedig tőle szerettem volna hallani a szociális oldalát, szerettem volna, ha az érem másik oldalát is megmutatta volna. Minthogy ezt a törvényjavaslatot nem tartom alkalmasnak arra, hogy a magyar népet, mint olyant, a mai kornak megfelelően felemelje, a javaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a szelsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Reibel Mijiály. Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése törültetik. Ki a következő szónok? Boczonádi Szabó Imre Jegyző; Ortutay Jenő! Elnök: Ortutay Jenő képviselő urat illeti a szó. Ortutay Jenő: T. Ház! Amikor először van szerencsém a t. Házban felszólalni, nem tudok felszabadulni az alól a felemelő hatás alól, amelynek szem- és fültanúi voltunk a honvédelmi javaslat tárgyalásánál. Ügy éreztem akkor, mintha egy évezreden keresztül elesett hőseink szelleme, a magyar szabadságért elesett vértanuk százezreinek szelleme lebegett volna az igen t. Ház minden tagja felett, amely szellem egy pillanatra összeforrasztott minden magyar szívet, összecsendítette a magyar lélek húrjait és egy pillanatra megszüntette átkos szokásunkat, a széthúzás szellemét. Majdnem minden szónok hangsúlyozta akkor, hogy félre^ akar tenni minden pártpolitikai állásfoglalást és elfogadja a javaslatot lelkesedésből, meggyőződésből, mert nem lehet fontosabb valami, mint a honvéí delmet biztosítani. Mindenki tudatában volt annak, hogy ha nem is mondotta ki, de bizonyára érezte, hogy olyan fenséges jelenet volt annak a javaslatnak megszavazása, amelyhez legfeljebb csak a »Moríamur« magasztos jelenete és a 48-as - szabadságharcnak fenséges »Megadjuk!« történelmi pillanata fogható. Mégis azt merem I állítani, hogy ez a javaslat, amely előttünk fekszik, a valóságban — és ez nemcsak az én megállapításom —- vetekszik a honvédelmi javasiaitai. [ugy van! ügy vanl a joouotuuion és a középen.) (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) A honvédelmi javaslatot nem lehet elképzelni a föl düir tok ja vaslat nélkül, a földbirtokjavaslat pedig kiegészítő része a honveueiini javaslatnak, egymáshoz tartoznak, egymástól el sem választhatók. El sem lehet képzelni igazi és eieamenyes honvédelmet hazaszeretet nélkül és nem lehet elképzelni igazi honszereimet annak ielkeoen, akinek ninc3 egy rögje, amelyet védjen; mert a hazaszeretetnek nem szaoad pillanatnyi íeliangoiásnak lennie, ameiy veszély idején ugyan hataimas tettekre képesít, — és ez egyik legdicsouu jellemvonása, — hanem a hazaszeretetnek olyannak keii lennie, amit a koito gyönyörűen ugy lejez ki, nogy: Jbarnova visz szerencseibK, ezt a nazat szeresteiek. Keti lennie egy rögnek, ameiy idevonzza azt a magyar eiuuen, Keii lennie egy kis íoiuneK, ameiy nejt szava es keii lennie egy kis kertneK, ameiy kert viiagamaK illata messze tajaKiói is aliauuoan íue nuzza ut. Keii lennie egy kis lömnek, ameiynek kicsi j^vedemie énekeseim neki, mint a kmfoluon szerzett öarmiiyen nagy Vagyon, egy rögnek, amelynek hantjai ala akar temetkezni hosszú életének larautsagos munkája után. AZL íiionuja egy iro, nogj a hazaszeretet a csaiud, a ioiu, a megértés, a megemelés es a szoiiUtiriius es na vaituvineK egy nemzet nem tuuja ezt a iegeiennoo letwiniinuniot oiztusiiam es nyújtani, ai^jior attoi az embertől onjLeiaiUuzacjt es ragaoZivOüast nem is Kívánhat, luzert volt hiDa, soi tuü^et nionüOK, bun, nogy nosszu évszázadokon keresztül ki voltak rekesztve emieü a tőidnek üirtokiasáooi éppen azoK, aüiiaieji köszönne tjük, hogy ez a íolü nieginaraut es aK.ui.neK vérük nullasa nélKul ma taicui inasOK nem gazuaiKOChianaK, hanem garazuaiüuunanak ezen a neKunk oi.yan keüves talajon. JNe méltóztassanak azt hinni, hogy én most valami tuizasöa lógok esni es azt lógom mondani, hogy most mar vegyünk el a hatalmasoKtol, a gazdagoktól minden fűidet, OSSZUK el azt egyenio aranyoan es akkor kész a magyar luldi paradicsom, rogyik előttem leiszólalt t, képviselőtársam számadatokkal kimutatta, hogy ez maga abszurdum volna. Ilyent én nem is állíthatok, nem is mondok, de tudom, hogy ez ellen tiltakoznék a foldigényiők józan, becsületes tömege is, mert ez a réteg nagyon jól tudja azt, hogy ez az orvosság sokkal rosszabb volna, mert eube bele pusztulna a beteg, ebben az esetben tönkremenne hazánk gazdasági élete és egész társadalmi rendszere. Igen t. Ház! Nagyon szép és magyar vonatkozásban egészen természetes dolog, hogy ez a földbirtokpolitikai javaslat a magántulajdon elvén épül fel. (Úgy van! a középen.) Hiszen ez csak természetes! Becsületes szociális munkát a magántulajdon durva, katasztrofális megsértésével nem lehet végezni és ilyen úton nem lehet becsületes szociális eredményeket elérni. A magántulajdon ellenségei azt mondják ugyan, hogy a magántulajdon lopás, sőt többet mondanak, azt mondják, hogy éppen