Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.

Ülésnapok - 1939-42

.366 .Az országgyűlés képviselőházának 4$• ülése 1939 október 20-án, pénteíceú. tulajdon rendszerét kell igazságosabbá, szo­eiálisabbá tennünk. Ezzel megadjuk magyar testvéreinknek a két legnagyobb ajándékot; a szabadságot és az erkölcsi függetlenséget, mert akinek nincsen vagyona — sajnos, az élet na­gyon sok szomorú példát mutat erre — annak erkölcsi függetlensége is veszélyeztetve van. Erre kötelez minket a szociális igazságosság is, mert a hittudós fogalmazásában: a gazda­gok feleslege a szegények mindennapi kenyere. Ez az elv arra kötelez bennünket, hogy akinek feleslege van a saját vagyonából és birtokából, ez a felesleg a szociális igazságosság törvénye szerint már nem az övé, hanem ebből köteles szegényebb embertársát megsegíteni. A szociá­lis igazságosság a szeretet minimuma. Lényege, hogy a magyar föld javaiból, — igen helyesen mondották előttem szólott t. képviselőtársaim is, hogy az a nemzeté, a Szent Korona tulajdona — mindenk nek jusson legalább egy darabka. Nem azt mondjuk tehát, hogy el kell venni más­tól a sajátját, hanem nagyon helyes és nagyon finom meghatározással: nem földosztást, ha­nem földmegosztást akarunk, mert ez fogja ki­elégíteni a földigénylőknek, az arra rászorul­taknak az igényeit. Igen t. Ház! Kérdezem, hogy vájjon ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, el­éri-e ezt a szociális célt, mennyiben teszi, ez le­hetővé a földigénylőnek, akár a munkásosz­tálynál, akár mezőgazdasági vonatkozásban a vagyon-, a földszerzés lehetőségét? Kijelen­tem, hogy én az előttünk fekvő törvényjavas­latot általánosságban elfogadom. Nem azért, mintha a legtökéletesebb lehetőségnek tarta­nám, hiszen az indokolás is kifejti, hogy a miniszter úr maga sem tartja a javaslatot a legtökéletesebb műnek; azonban mint szociá­lis haladást, feltétlenül nagynak tartom és mert érzem azt a felelősséget is, amelyre a kisebbségi magyar élet ránevelt bennünket, nagyon jól tudom azt, hogy a kormány rúd já­rtál ülők éppúgy át vannak hatva a magyar föld szeretetétől és a nép szeretetétől, mint bármelyikünk a t. Házban és nagyon jól tu­dom, hogy szívük szerint ők is tudják, hogy mit kell tenni, de felelősségük tudatában any­nyit tesznek meg, amennyit lehet. Megvallom, — bár most nem akarok fog­lalkozni e törvényjavaslat egész komplexumá­val, hiszen annyi o dalról viiágitották me?, — engem a törvényjavaslat áttanulmányozásá­nál legjobban megkaptak a 9—10. $-ok, ame­lyek a telepítésről, a kisebb házhelyek szerzé- • sének lehetőségéről szólnak. Maga a 9. $-hoz fűzött indokolás azt mondja (olvassa): bizto­sítani kívánja, hogy az arra érdemes és rá­szoruló józan földmíveslakosság minél r szé­lesebb rétege — lehetőleg azon a vidéken, ahol a munkaalkalma van — házhelyet szerez­hessen. A társadalmi rend és egyensúly meg­óvása érdekében igen nagy fontossága van annak, hogy a vagyontalan „néprétegből minél többen jussanak saját tulajdonukat alkotó házhelyhez Az 1920. évben megindított föld­birtokrendezés 'tanulságai szerint is ;legjobb eredménnyel éppen a házhelyhez uttatás járt. A megfelelő kerttel bíró, szerényebb méretű * állattartásra is módot nyújtó falusi családi ház a legegészségesebb kiindulási pont a va­gyontalan mezőgazdasági munkavállalók élet­színvonalának emeléséhez s vagyoni gyarapo­dásához. A mai helyzetben kétszeresen fontos az, hogy a vagyontalan mezőgazdasági népré­ázért, mert egyesek jogtalanul birtokolják a i földet és egyesek kezeben jogtalanul halmozó­dik össze az a sok bírtok és nagy vagyon, kö­vetkezésképpen meg kell szüntetni ezt az álla­potot es aküor megint csak kész a boldogság. ]Nem átallanak magára a katolikus egyházra is hivatkozni, amely szerint Isten a javakat nem osztotta szét az egyes emberek között, ha­nem az egész emberiségnak adta oda, hogy azokat az emberiség okosan ossza fel. Hivat­koznak az első keresztények idejére, akik mert egy szívvel és egy akarattal voltak, vagyonu­kat egymás között megosztották, szerintük te­hát következésképpen ugyanezt kell tenni ma is és így lehet boldoggá tenni a magyar embert. Ez az álláspont azonban ártana magának annak az osztálynak is, amelyen segíteni aka­runk, mert hiszen akkor egy szegényebb ember szegény sorstársának zsebéből bármikor kihúz­hatná kis darabka szalonnáját és kenyerét, de többet mondok, lehetetlenné tenné annak a szegény embernek, hogy becsületesen megszer­zett munkabérét úgy használja fel, ahogyan akarja. Lehetetlenné tenné számára azt, hogy keservesen megszerzett munkabéréből megta­karított filléreiből magának is valamikor ma­gántulajdont szerezhessen. Lehetetlenné tenné azt, hogy ő valamikor maga is birtokos lehes­sen, ha kis keretekben is, mert mindenkinek joga van, annak a kis munkásnak és mezőgaz­dasági embernek is, hogy egyszer a maga ura lehessen a maga portáján. ' A magántulajdon elenségei tovább men­nek a következtetésben és azt mondják: ezen is lehet segíteni; nem fogunk munkabért sem fizetni, hanem az úgynevezett államszocializ­mus keretében - oldjuk meg a kisemberek dol­gát és megélhetését, az állam fog átvenni min­dent, Ő tart el mindenkit. Mi lesz ennek a kö­vetkezménye? Látjuk a külföldi példákban, hogy az állam maga lesz a legnagyobb kapita­lista, az állani a maga különleges terroreszkö­zei vei nemcsak a munkabért veszi el, de nem engedi azt az egyszerű embert mukkanni sem. Igen t. Ház! A magántulajdon elvének szüksége és fontossága mellett szól az egyik legszentebb intézmény: a család. Egy író sze­rint a család az emberi boldogságnak, az em­*beri örömnek, a földi boldogságnak a betelje­sedése. Kérdezem, t. Ház, lehet-e elképzelni bol­dog családot akkor, ha ki van zárva a lehető­sége annak, hogy neki saját otthona legyen, le­het-e elképzelni boldog családi életet ott, ahol még a lehetősége is el van véve annak, hogy valamikor egy kis darabka földje legyen neki? Magántulajdon nélkül a családi élet nem bizto­sítható. Matolcsy igen t. képviselőtársam szám­adatokkal mutatott rá a jó földbirtokreform szükségességére,, éppen családvédelmi szem­pontból, éppen népesedési szempontból. Pápai igen t. képviselőtársam szintén meleg szívvel foglalkozott a családi élet jelentőségével és ter­mészetes, hogy joga van ahhoz mindenkinek, hogy azt mondhassa: »Az én házam az én vá­ram* és legyen egy darabka földje, amelyen ő az úr, amelyen szabadon rendelkezhetik. „ T. Hází Méltóztassanak elhinni, azért van ma annyi sok hitvány ember, annyi sok hazája ellen dolgozó ember, mert nincs neki tulajdona, mert nincs neki egy kis házikója, egy kis ker­tecske je és nincs egy rög, amely idevanzza... Nem az a megoldás tehát, hogy a magántulaj­dont elvesszük. Nem a magántulajdon intéz­:: meny ét kell megszüntetnünk, hanem a magán-

Next

/
Oldalképek
Tartalom