Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-42
Az országgyűlés képviselőházának 42. ülése 1989 október 20-árij péfitekén. 3Ő3 mártírunkat, Tisza István gróf ot ebben a vitában úgy aposztrofálta és rántotta elő, mint ahogy ő tette. Tisza István gróf ennek a nemzetnek első szolgája volt és Európának egyik legnagyobb férfia. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Kesergő lélekkel, őszinte fájdalommal siratjuk elvesztését. Ezt a nagy embert nem volna szabad így belevonni ebbe a vitába, különösen nem úgy, hogy fricskát adjunk neki, amikor nekünk minden értékünket meg kell becsülnünk és szeretettel kell körülállnunk. (Élénk helyeslés.) Közi-Horváth képviselőtársam egvebet is mondott, támadta a nagybirtokot. Remélem, csak nem várja el tőlünk Közi-Horváth képviselőtársam, hogy mi védjük meg a papi birtokokat ő helyette? Ha ő bátran kiállott és bírálta az önmaga rendjét is, ezt megértem, de ha azt várja, hogy mi védjük meg vele szemben a saját osztályát, akkor csalatkozni fos*. Mielőtt beszédemet befejezném, méltóztassék megengedni, hogy egy másik nagy közgazdasájsri írónknak, Kerék Mihá Ívnak a ma-yyar földkérdésről írt I igazán tartalmas, gyönyörű munkájából eí?y Idézetet olvashassak fel. Itt Kerék Mihály azt mondja (ol,'vassá): /Tudomásul kell venni, hogy a földkérdést véglegesen megoldani nem lehet. Akik ilyet hirdetnek, vaery teljesen tájékozatlanok, va°T nem gondolják meg, ho^y mit állítanak.« (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) »A jövő fejlődésének irányát nem láthatjuk előre és lehet, hogy amit ma véglegesnek hiszünk, holnap már változtatásra szorul.« Ezekkel az elgondolásokkal a föMmívelésügyi miniszter urat, akinek részéről sokszor tapasztaltam megnyilvánulni mindig a kisember érdekében álló szolgálatát, de emellett az ő hűséges alterego^át, dr. Vass Elek miniszteri tanácsos urat, mint akinek ebben a munkában roppant nagy része van, meleg szeretettel üdvözlöm, fáradságukat köszönöm. Készséggel és Örömmel szavazom meg ezt a törvényjavaslatot, mint nemzetem jövő boldogulásának alapját. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Bodor Márton. Elnök: Bodor Márton képviselő urat illeti a szó. Bodor Márton: T. Ház! A nagy magyar problémák vajúdása — mondhatnám — évtizedek óta tart. A magyar problémának, a magyar ügynek legsarkalatosabb pontja mindig a földbirtok-kérdés volt. Azt mondhatnám: vajúdtak a hegyek és megszülettek az egerek. Megszületett most egy törvénytervezet, amelv csak függvénye, kiegészítő része az 1936 : XII. tc.-nek. A magyar népmilliók nem ezt várták. A magyar nemzet apró kis embereinek sokasága, amely rajong a földért, az a rengeteg sok nincstelen magyar, aki szeretné magát belegyökereztetni a magyar ugarba, a magyar földbe, a nagy várakozás és nagy vágyakozás után elért ahhoz a ponthoz, hogy az országgyűlés most tényleg foglalkozik az ő ügyeivel, az ő kérdéseivel: a föld * kérdéseivel. Meg kell azonban állapítanom, hogy most a képviselőház terme kong az ürességtől. (Felkiáltások jobbfelől: A nyilasok hiányosnak! ők hiányoznak! Hol vannak? rNagy zaj.) Én ezt is hibáztatom, de hibáztatom, hogy a miniszterek sincsenek itt, mikor a legfontosabb kérdésről van szó, (Boér Ágoston: Minisztertanács v&ni ~ Egy hang jobbfelől: Itt van maga, az a fontos!) En ennek két okát látom. Ennek a nagy ürességnek oka vagy az, hogy nem érdekli a képviselő urakat a mostani földbirtokrendezes, vagy pedig ez a javaslat egyáltalán nem alkalmas es nem érdemes arra, hogy tárgyaljuk. (Derültség jobbfelől.) Azt hiszem, taláu ez a második ok lesz az igazi, hogy nem érdemes vele foglalkozni. (Angyal Béla: Akkor üljön le!) Mi nem ezt vártuk, hanem azt, hogy a Haz elé jön egy tényleg gyökeres, a kornak, a mai időknek megfelelő földbirtokreform. Ezzel szemben egy kiegészítő függvény jött csak. Ha taglalni akarjuk a földbirtokreform kérdését, akkor egy kissé vissza kell nyúlnunk a múltba. (Egy hang a jobboldalon: Visszanyúltunk!) Ha visszanyúltak, akkor, sajrios, nem szűrték le a múltból kellően a tapasztalatokat. Az 1848-as szabadságharc befejezése ntán következett az abszolutizmus 1867-ig és ekkor szedték el a legnagyobb magyaroktól földjeiket és azok még ma is érintetlenek. (Mezey Lajos: Abszolút tudatlanság!) A másik kérdés az, hogy 1867-ben az emancipációs törvény folytán kihúzták a többi lába alól is a talajt, úgyhogy az 1867-es emancipáció következtében másfélmillió katasztrális hold magyar föld zsidó kézbe csúszott. (Egy hang a jobboldalon: Ne mondja! — Zaj.) Ezeket a kérdéseket meg kell oldanunk, de nein ilyen törvénytervezetekkel, mint amilyet elénk terjesztett a t. földmívelésügyi miniszter úr. Mást vártunk tőle! Én szentül bízom abban, hogy a földmívelésügyi miniszter úrban is épp olyan magyar szív dobog, éppen olyan érzés hatja át, mint engem, de a háta mögött felsorakozottak nem engedik, lekötik a kezét, akárcsak Gömbös Gyuláét. Az 1867-ben meghozott emancipációs törvénynek is két indító oka volt. Két indító ok vezette Deákot. Tudiuk, hogy az 1863-as években, milyen aszály volt az országban. Külföldi kölcsönre volt szükség. Amikor Deák elment Bécsbe a Botschild-bankházhoz külföldi kölcsönért, nagyon furcsa kamatot fűztek a kölesönhöz. (Egy hang a baloldalon: Bizony!) Azt mondták: Ha a Magyarországon élő zsidóságot emancipáljátok, akkor lesz külföldi kölcsön, máskülönben nem. Sőt egyenesen kikötötték, hogy ha másnap reggel 8 órára ebből törvény nem lesz, akkor fuccs a külföldi kölcsönnek. (Mozgás a jobboldalon.) A történelemből, a jegyzőkönyvekből olvassuk, hogy az országgyűlés összeült és egész éjjel tárgyalt. A honatyák legnagyobb része már bóbiskolva aludt, de reggel 8 órára a kamarilla kezében kellett lennie készen, aranytálcán felszervírozva a törvénynek, hogy emancipáltuk a zsidóságot. Ez volt az egyik ok. A másik ok pedig az volt, hogy azt hitte Deák, — • amiben borzasztóan tévedett' — (Derültség a jobboldalon.) hogy a zsidóság majd asszimilálódni fog, beleolvad a- nemzetbe, felveszi kultúránkat, felveszi erkölcseinket, faji szokásainkat és eggyé forr a néppel. (Eoy hang a jobboldalon: Ez a földreformnak melyik szakaszához tartozik?) Innen indult ki a földbirtokreform, kedves képviselőtársam. (Zaj a baloldalon.) Alig haladtunk egy emberöltőt a törvény megszületése után, 1910-ben már másfél millió katasztrális hold föld zsidó kézen volt. Még ezzel sem elégedtek meg azonban, még ez is kevés volt nekik. Az egyetem padsoraiból kie6 * •••- —
