Képviselőházi napló, 1939. II. kötet • 1939. szeptember 15. - 1939. november 14.
Ülésnapok - 1939-42
Az országgyűlés képviselőházának U2. ülése 19 $9 október SO-án, pintekért. 361 törvényjavaslatnak olyanképpen való kiegészítését, hogy magában a törvényjavaslatban legyen arra vonatkozó rendelkezés, hogy a közbirtokosságok, a legelőtársulatok és az úrbéresek ennek a szakasznak rendelkezése alól kivétessenek, vagyis nem lesznek igénybevehetők ezek a földek. Ez természetes kívánság, hiszen ezek mind kisemberek tömörülései, apró kisemberek állattartási lehetőségét szolgálják, és még ha szántónak kell is valamekkora darab, azt is csak külön miniszteri engedély mellett lehet felhasználni, de végeredményben mégis csak az apró kisemberek érdekének szolgálata ezeknek a tömörüléseknek a végső célja. Továbbá a kisgazdát úgy kellene támogatni, hogy jó vetőmaghoz és műtrágyához kellene juttatni, az exportra nevelt állatainak és anró termeivényeinek kiszállítási lehetőségét elő kell mozdítani. Különösképpen tisztelettel arra kell felhívnom a f üldmívelésügyi miniszter úr figyelmét, hogy ezek a kisgazdák a kisgazda-aprólék értékesítésénél nagyon ki vannak téve a közvetítő kereskedelem igazságtalan és káros túlkapásainak. Tisztelettel védelmet kérek a kisgazdák számára, és hiszem, hogy a kormány beavatkozásával ezt az értékesítést is simábbá és könnyebbé lehet tenni. Azonkívül a kisgazdák többi kiszállításra került tárgyainak, exportcikkeinek dolgát is úgy kell intézni, hogy az lehetőleg zavartalan les yen. Én nem irtóznám még attól sem, hogy más termelési ágat is megnyissunk a számukra, amennyiben az rentábilisan történhetik. Gondolok itt elsősorban a dohányra. De ha anyagilag alá is támasztjuk a kisgazdát, ezenkívül van még vele szemben egy igen nagy tartozásunk: tanítani kell a kisgazdát, mert itt roppant nagy a mulasztás, roppant na3y a hiány. Jelenlegi ismeretei nem képesítik őt arra. hogy tisztán lásson, nincsenek helyes nézetei, pedig a mi kisgazdaosztályunk értelmes, tanulni vágyó és tanulni akaró. Aki ezt vitatja, az menjen el Kecskemét vagy Cegléd vidékére, menjen el Szabolcsba, menjen el Hevesbe és nézze meg, hogy a kis parasztember két karja milyen gyönyörű termő gyümölcserdőket és szőlőket termelt ki ezeknek a vidékeknek Szahara-sivatagjában. Tehát tud az a kisgazdaember termelni, tud tanulni is, ha valaki foglalkozik vele. (Eay hana a baloldalon: Ki tanítsa őket?) Aki ezt kétségbevonja, menjen el a Dunántúlra, nézze mee az ottani fejlettebb állatállományokat, meglájta, hogv mit tud termelni az a kisgazda. T. Ház! Sajátságos dolog, hogy nálunk, ebben a kis földmívesállamban, a parasztosztály a legalsó réteg. Ha ebben a parasztállamban valakire azt mondják, hogy »te paraszt«. ez a világ- legnagyobb sértése. Ha két drótostót összevesz az utcán, szembefordul egymással és amikor már minden kifogyott, az oesmánvoló kifejezések tárházából, az egyik azt vágia a szemébe a másiknak, hogy te paraszt. ezzel azután kiöntötte lelke tárházából minden megvetését, elmondott mindent, ami rosszat a világon csak el lehet képzelni. Ezt a rossz mázat le kell kaparni a kisparasztról, ki kell heV lőle nevelni, iskolával, téli gazdasági tanfolyamokon, előadásokkal, esetleg a középbirtokok * gazdálkodásába való betekintés lehetőségének biztosításával és a gazdasági felügyelőségeknek és a mezőgazdasági kamaráknak az ekéhez közelebhhozásával, mert jelenleg messze van az ekétől minden mezőgazdasági kamara, minden gazdasági felügyelőség. Ezeknek joteKÉPVISELÖEÁZI NAPLÓ II, kony hatása, szervező jelentősége nem érzik annyira kifejezetten, amint az a dolog természeténél fogva szükséges és kívánatos lenne. A kisgazdaságok termelési rendjét rentábilissá ?i • «í* mert hiszen a kisgazda erre rá van utalva. Nagy örömmel látcm ebben a törvényjavaslatban azt az intenciót, hogy a szorgalmas embert juttatja elsősorban előnyös helyzetbe, a szorgalmat, az egyéni kiválóságot engedi kidomborodni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelol.) Sokat vitatkoztak előttem felszólalt képviselőtársaim azon, hogy melyik a jobb: a kisberletbeadás vagy a feles, részesművelés. Nem tudom. t. képviselőtársaim közül melyik milyen vidékről jött ide. Azon a vidéken, ahonnan én jöttem, — Jász-Nagykűn-Szolnok medvében, de a velünk határos Ha?du megyében, Szabolcs megyében és Heves megyében is — egyöntetű az a vélemény, hogy el sem lehet képzelni mást. mint a kisember fokozatos fejlődését, vagyis először a kishaszonbérletet vagv a feles földet, és amikor azon már elhelyezkedett, egy kis tőkét gyűjtött magának, akkor a tulajdoni juttatást kívánja. Ez a dolog természetes rendje, és ezt igen üdvösnek, helyesnek tartom. Nemcsak azért tartom igen üdvösnek és helyesnek, mert ez lehetséges, hanem azért is. mert itt a szelektálás gyönyörűen kifejeződik, ahogyan a parasztember mondja az Alföldön: kihull a férgese. Aki nem lesz érdemes a földre, az nem marad meg. Majd kitűnik bérleti alánon, ki a legény a gáton. (Helyeslés jobbfelől.) Meg kell itt emlékeznem a parasztember hűséges, sáfárkodó cimborájáról és életpárjáról, a magyar parasztasszonyról. Fajtámnak gyönyörű megtestesülése ez. (Ügy van! Ügy van!). Munkája nagyon fenséges és nagyszerű. Szinte rányomja minden családra a maga bélyegét az édesanya (Ügy van! Ügy van!), az az édesanya, aki a tojások, a malackák, a tejfelkék áfából tőkét tud magánál: teremteni (Ügy van! Ügy van!) és azt a komótfiában megőrizvén, a gazdaság érdekében úgy el ti^dja helyezni, hogy az a család mindig megél, a felett, ha meleg az Tsten melege, meleg a világ, az a család fejlődik. Ellenben a nimnóskodó, a piaci cifrálkodó sohasem volt hű feleség, annak a családja sohasem élt. sohasem boldogult. Az ilyen ember, ha adunk is neki, nem fog megélni. (Ügy van! Ügy van!) Annak tehát, hogy a magyar parasztember — hogy úgy mOndiam — meg tudja a körmét vetni azon a földön, amelyet kap, a hűséges házastárs elengedhetetlen kívánalma. (Ügy van! Ügy van!) Különösképpen figyelmébe apánlom a fö^dmívelésügyi miniszter úrnak a juttatás kérdé, sénél a sokgyermekes családapákat. Ez termé-. , szetes és örömmel látjuk nemcsak az itt napirenden lévő törvényjavaslatból, annak intencióiból, hanem a minisztériumokban még előkészítő stádiumban lévő törvényalkotásokból is, hogy hála Istennek, mindegyik szociális jegybe fordul. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Mind pénzügyi, mind más törvényeink odatendálnak, ódacéloznak, hogy a sokgyermekes ember felette álljon, fölé helyeztessék a kevés családúnak. Ez természetes is, merthiszen az élethez való jussa annak a legtöbb, akinek legnagyobb a családba, mert az a nemzetnek a legtöbb hasznot jelenti nemcsak katonában, hanem minden másban. (Ügy van! Ügy van! SobbfeWl;) A magam részéről melegen üdvözlöm a ja66